| IBM Tivoli Directory Server | |
| Fejlesztő | IBM |
| Operációs rendszer | AIX HP-UX Microsoft Windows Sun Solaris RHEL SuSE |
| Platform | x86 SPARC PowerPC IBM System i IBM System z9 |
| Kategória | Címtárszolgáltatás |
| Licenc | zárt |
| Az IBM Tivoli Directory Server weboldala | |
Az IBM Tivoli Directory Server (ITDS), korábban IBM Directory Server, az LDAP (Lightweight Directory Access Protocol) egy megvalósítása.
Kezdetben IBM SecureWay Directory néven futott a termék, egészen az 5.1-es verzióig. A következő, 5.2-es kiadás nevébe ismét bekerült a Tivoli kulcsszó. Azóta IBM Tivoli Directory Serverként ismert a termék. A legfrissebb verzió jelenleg a 6.2-es verzió, amely 2008 novemberében jelent meg.
Az IBM Tivoli Directory Server támogatja mind a kiszolgáló, mind a kliens azonosítását.
Az LDAP a 636-os TCP portot használja biztonságos kommunikációra, illetve a 389-es TCP portot titkosítatlan kommunikációra.
A titkosítás működhet SSL (Secure Sockets Layer), TLS (Transaction Layer Security), vagy mindkettő egyidejű alkalmazásával.
A 2830-as RFC definiálja a Transaction Layer Security (TLS) protokollt, amely két rétegből áll:
Amikor SSL-t használunk az LDAP kommunikáció biztonságossá tételére az IBM Directory Serverrel, akkor mind a kiszolgáló, mint a kliens oldali azonosítás támogatott. A kiszolgáló azonosításához van egy X.509 alapú, digitális tanúsítvány, amely a kliensek felé azonosítja az IBM Tivoli Directory Servert.
Ha kiszolgáló és kliens azonosítást is használunk SSL esetén, akkor a kiszolgáló beállítható úgy, hogy ellenőrizze: a klienstől érkező tanúsítvány lejárt-e vagy érvénytelenítették-e. Amikor a kliens kérést küld a kiszolgáló felé, akkor a kiszolgáló lekérdezi az érvénytelenített tanúsítványok listáját egy LDAP kiszolgálótól. Ha a kliens tanúsítványa nem szerepel a visszakapott listán, akkor a kommunikáció engedélyezett SSL-en keresztül a kliens és a kiszolgáló között. Ellenkező esetben nem engedélyezett a kommunikáció.
Interneten keresztül történő használathoz célszerű egy széles körben elfogadott tanúsítványszolgáltató (CA) által kiadott tanúsítvány használata. Ha kizárólag intranetes környezetben használjuk az IBM Tivoli Directory Servert, akkor elegendő lehet a saját cég által aláírt tanúsítvány is.
Az adatok sértetlenségét az IBM DB2, valamint az LDAP biztonságos, kommunikációs protokolljai garantálják.
A bizalmas adatok védelme titkosítások használatával történik, hogy illetéktelenek ne férjenek hozzá ezen adatokhoz. Egyik legérzékenyebb adat a felhasználó jelszava. Éppen ezért a biztonságos azonosításon kívül az IBM Tivoli Directory Server egyéb funkciókat is biztosít a titkosság növelésének érdekében.
A felhasználók jelszavai külön titkosítva vannak eltárolva. Ez megakadályozza, hogy a jelszavakhoz bárki hozzáférhessen, beleértve a rendszergazdákat is. Az adminisztrátornak lehetősége van beállítani a userPassword attribútumra egyirányú vagy kétirányú kódolást. Négyféle beállítás létezik jelszavak kódolására:
| None | Nincs titkosítás. A jelszavak nyílt szövegként vannak eltárolva. |
| crypt | A UNIX crypt kódoló algoritmusát használja a jelszavak kódolására tárolás előtt. |
| SHA-1 | Az SHA-1 nemzetközileg elfogadott, szabványosított lenyomatkészítő eljárást alkalmazza a jelszavakra tárolás előtt. |
| imask | Tárolás előtt alkalmazza a jelszavakra az imask algoritmust. A jelszavak visszanyerése az eredeti, nyílt szöveg egy részével történik. Ez az alapértelmezett beállítás. |
Szabályrendszer, mely a jelszavak használatát és adminisztrációját írja le az IBM Tivoli Directory Server rendszeren belül. A szabályok biztosítják, hogy a felhasználók bizonyos időközönként cseréljék jelszavaikat, valamint hogy a jelszavakra vonatkozó szintaktikai követelmények teljesüljenek. Ugyanezen szabályok korlátozzák a régi jelszavak újrafelhasználását, és kizárják azon felhasználókat, akik meghatározott számú esetben rossz jelszót adnak meg. Minden felhasználóra vonatkozik ezen jelszóházirend, kivéve a rendszergazdát és az adminisztrációs csoportba tartozókat.
Az ACL (Access Control List) egy engedélylista, amely a címtárbejegyzésekhez van kapcsolva. Lényege, hogy a rendszergazdák korlátozhassák, illetve engedélyezhessék a címtár egyes részeihez a hozzáférést. Az ACL terminológiában az Object és a Subject általánosan használt kifejezések. Az Object az a címtárbejegyzés, melyre az ACL alkalmazva van, míg a Subject azon címtárbejegyzés, amelyre a konkrét engedély vagy korlátozás vonatkozik.
Minden egyes objektum tartalmazza egyedi nevét, valamint attribútumait és azok értékeit. Az Access control model két attribútumhalmazt definiál:
Ez megegyezik az LDAP modellel abban, hogy az ACI Information és az entryOwner information attribútum-érték párként van eltárolva.
Az entryOwner information határozza meg, hogy mely Subjectek hozhatnak létre ACI-t. A bejegyzés tulajdonosa teljes hozzáférést kap a cél objecthez. A bejegyzés tulajdonosát definiáló attribútumok:
A bejegyzés tulajdonosainak teljeskörű engedélye van az objecten bármilyen műveletvégzésre az aclEntry bejegyzéstől függetlenül. Továbbá a bejegyzés tulajdonosai az egyedüliek, akik az object aclEntry bejegyzéseit kezelhetik. A rendszergazdák és az adminisztratív csoport tagjai alapértelmezésben az összes, címtárbeli Object-nek tulajdonosai, és ez a tulajdonosi joguk egyetlen Object-ről sem távolítható el.
A Subject egy olyan entitás, amely hozzáférést kér valamilyen művelet elvégzéséhez egy Object-en. Egy DN típus és egy DN (Distinguished Name/Megkülönböztető Név) kombinációjából áll. Az érvényes DN típusok az access ID (hozzáférés azonosító), group (csoport), és a role (szerepkör). A DN meghatároz egy egyedi hozzáférés azonosítót, szerepkört, és egy csoportot.
Az engedélyek alkalmazhatók egy teljes Objectre (gyerek bejegyzés hozzáadása, bejegyzés törlése), bejegyzés egyes attribútumaira, attribútumcsoportokra (Attribute Access Classes).
Azon attribútumok, melyek hasonló engedélyeket követelnek meg, osztályokba vannak csoportosítva. Az attribútumok a címtár sémafájlbeli attribútum-osztályokhoz vannak társítva. Ezen osztályok különállók; egy adott osztályhoz hozzáférés nem jelenti azt, hogy egy másik osztályhoz is hozzáférünk. Egy attribute access class egészére történik engedélybeállítás.
Az IBM Tivoli Directory Server öt attribútumosztályt definiál: normal, sensitive, critical, system, és restricted.
Egy access target-re alkalmazott LDAP hozzáférési jogok különállók. Egy jog nem von maga után másik jogot. Az egyes jogosultságok persze kombinálhatók, hogy a kívánt jogosultsági listát össze tudjuk állítani. A jogok három részből állnak:
A séma egy szabályhalmaz, mely a címtárbeli adattárolás elveit határozza meg. Definiálja a megengedett bejegyzéstípusokat, azok attribútum-struktúráját és az attribútumok szintaxisát.
Az IBM Tivoli Directory Server sémája előre definiált, de az igényeknek megfelelően módosítható. A séma az alábbi címtárszabványok alapján épül fel:
Az IBM Tivoli Directory Server lehetővé tesz másolatkészítést, felosztást a magas rendelkezésre állás és skálázhatóság érdekében. A másolatkészítési mechanizmus biztosítja a redundáns információtárolást és a gyorsabb keresési lehetőséget (a keresésre vonatkozó kérések több kiszolgáló közt vannak elosztva).
Másolatkészítési topológiák:
Az IBM Tivoli Directory Server több naplózási megoldást is kínál. A naplók a webes adminisztrációs eszközzel, illetve parancssorból is megtekinthetők. Több naplófajta létezik, amelyeket egyenként lehet beállítani az egyes szinteken. Az egyes naplótípusok magukban foglalják a következőket:
Az IBM Tivoli Directory Server adminisztrációs tulajdonságai:
Az adminisztrációs eszközök a directory administration daemonra (címtár adminisztrációs folyamat) támaszkodnak, amelynek minden gépen futni kell, amire az IBM Tivoli Directory Servert telepítették. A directory administration daemon LDAP-on keresztül fogadja a kéréseket. Lehetőség van az Tivoli Directory Server indítására, leállítására, újraindítására és figyelésére. A címtár adminisztrációs folyamat alapból a 3538-as porton figyeli a nem SSL kéréseket, és a 3539-es porton az SSL kéréseket, ha az SSL kommunikáció engedélyezett.