| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| IFA W50 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Ludwigsfeldei Iparművek |
| Darabszám | 571 789 |
| Gyártás helye | Werdau |
| Gyártás éve | 1963–1990 |
| Kategória | tehergépkocsi |
| A(z) W50 modell műszaki adatai | |
| Méret és tömegadatok | |
| Hossz | 5300 mm |
| Szélesség | 2500 mm |
| Magasság | 2630 mm |
| Tengelytáv | 3200 mm |
| Teljesítmény | |
| Motor | 4 VD 14,5/12-1 SRW |
| Váltó | 5+1 sebességes, manuális |
| Teljesítmény | 125 LE / 92 kW |
| Előző | IFA S4000 |
| Következő | IFA L60 |
A Wikimédia Commons tartalmaz IFA W50 témájú médiaállományokat. | |
Az IFA W50 az egykori keletnémet Industrieverband Fahrzeugbau 1965-ben bemutatott tehergépjárműve. A „W” betű a gyártás helyére, Werdaura, az 50-es szám pedig a terhelhetőségére (kb. 50 mázsa) utal. Eredetileg egy W45 típusú tehergépkocsi készült az IFA egyik autóbusza, a H6B alapján 1962-ben, mely számos módosítás után ért sorozatgyártásra kész formába már W50 néven egy évvel később. Gyártása során a KGST államain belül az egyik legnépszerűbb teherautóvá vált, de a világ számos egyéb országába is eljutott: több mint 40 országba exportálták, 240 országspecifikus modell előállításával.

Az IFA W50 erőforrása egy négyütemű, vízhűtéses, négyhengeres dízelmotor. Névleges teljesítménye 81-92 kW. A motor összlökettérfogata 6560 cm³. Típuskódja: „4 VD 14,5/12-1 SRW”. A W50-es motorjának egyik nagy újdonsága volt, hogy az MAN által szabadalmaztatott gömb alakú égésteret használta, ami kedvezőbb égési folyamatokat garantált, a korábbi, osztott égésterű technológiákhoz képest. Izzítását a szívótorokban helyezték el, gázolaj-ködösítő funkcióval ellátva. Felszereltségtől függően többféle űrtartalmú olajkarterrel szerelték őket, de mindegyik változatnál széria volt az olaj-víz hőcserélő, ami a motorolaj optimális hőmérsékletét szabályozta. A motor hűtése folyadékhűtés, automatikusan vezérelt, mágneskuplungos hűtőventilátorral, és termosztáttal. Az akkori teherautó építési szokásokat követve, az IFA motorja a két ülés között, a kabinba beékelődve kapott helyet. A fülkében az elkülönítést egy felnyitható motortakaróval oldották meg, melynek felnyitása során könnyedén elérhetővé vált a nívópálca, vagy a szívócsonk, a hidegindító spray bejuttatására. Érdekesség, hogy a magas motorelhelyezés miatt az erőforrás nem vízszintesen került beépítésre, hanem néhány fokkal hátrafelé döntve, mert csak így tudták tartósan összekötni a hajtáslánc többi elemével. A motorfék-hatás növelésére a motort kipufogófékkel látták el. Hosszú gyártási időtartama során az IFA W50 motorja számos helyre beépítésre került. Egyszerű felépítése, igénytelensége, megbízhatósága, és kedvező teljesítménygörbéje miatt többek között a Fortschritt traktorok és betakarítógépek motorjaként is használták, de a hazai gyártású, Ikarus 211-es autóbuszba is a W50-es erőforrása került.
A motort a váltóról egy egytárcsás, száraz, mechanikus, rásegítés nélküli tengelykapcsoló választotta le. A sebességváltó egy öt előre, egy hátrameneti fokozatú, részben szinkronizált váltómű. Osztóműve felező funkcióval volt ellátva, és amennyiben a jármű összkerékhajtású volt (W50 LA), egyben az első kerekek meghajtását is ez kapcsolta. Beszállítója a VEB Brandenburgi Sebességváltógyár volt, ami többek között, a későbbi L60-nak is szállított hajtóműveket. Mind a váltó, mind az osztómű mechanikus működtetésű. Kapcsolható TLT állt rendelkezésre, a felépítmények üzemeltetésére. Mindegyik differenciálmű pneumatikus differenciálzárral volt szerelve.
Az IFA W50 létraváza lehetővé tett rendkívül sokféle típusvariáció gyártását. Rugózása: félelliptikus laprugók, hidraulikus lengéscsillapítókkal. A kormánymű mechanikus, golyósoros, későbbiekben opcionálisan hidraulikus rásegítéssel szerelt rendszer. Mindegyik változat ugyanarra az alvázra épült.
Hidropneumatikusan működtetett fékek, kétkörös, vagy egykörös pótkocsifék-csatlakoztatási lehetőségekkel. Automatikus utánállítású fékbetétek, szimplex dobfékekben. Az IFA fékrendszerének sajátossága, hogy a pneumatikus rendszer használata mellett a hidraulikus részegységeket is meghagyták. Így ugyan nem volt szükség nagy légnyomásra a fékek működtetésére, azonban, ha a rendszer bármelyik eleme megsérült, a fékrendszer üzemképtelenné vált. A tehergépjármű rögzítőfékje egy pneumatikus működtetésű rugóerőtárolós fék, mely a hátsó kerekekre hatott. A pneumatikus rendszer meghibásodása esetén mechanikusan lehetett oldani, így mozgathatóvá téve a járművet. A teherautó lábfékszelepe működéskor egy jól beazonosítható sziszegő hangot adott ki, ami jellegzetesség erősen rögzült az IFA W50 arculatával.

Az IFA jól ismert, ikonikus fülkéje nem kínált nagy komfortot a benne utazóknak. Az alacsony belmagasság miatt a magas járművezetőknek meglehetősen kényelmetlen lehetett az üzemeltetés, ugyanakkor, abban az időkben ez egy általános teherautóépítési szokás volt. Az ülések között elhelyezett motor hőtermelése miatt a hidegebb időkben sem volt feltétlenül szükséges a fűtésrendszer működtetése, azonban nyáron ez csak tovább rontotta az amúgy sem túl sofőrbarát körülményeket. A kezelőszervek keletnémet gyártású alkatrészek, melyek még sok más típusban visszaköszönnek. A műszerfal ergonomikus, jól átlátható. Bár nincs belőlük sok, de megszokást igényelnek a visszajelző-lámpák, mert a W50 műszerfalánál még nem használtak piktogramokat. A gyártás folyamán szériafelszereltség lett a fordulatszámmérő, és még sok egyéb műszerrel bővült a felhozatal. A vezetőülés rugózott. Elektromos ventilátor biztosította a fűtést, melynek hőmérsékletét kívülről lehetett állítani, a fűtőradiátorok előtti légterelő zsaluk segítségével. Négyfajta fülketípussal készült, a rövid nappali fülkén kívül kétajtós hosszított, négyajtós dupla és hosszított négyajtós dupla fülkével is. Az ADK típusú autódarus verzió daruját a nappali vezetőfülke hátrafelé néző utasüléséről lehetett vezérelni, ezért itt a fülke hátuljára nagyobb hátsó ablakok kerültek.
12 voltos rendszer, két darab 135 Ah kapacitású ólomakkumulátorral. A generátor teljesítménye 500 W. Az indítómotor 24 voltos, teljesítménye: 2,9 kW. 7 pólusú pótkocsi csatlakozó.
Az IFA W50-t népszerűsége miatt rendkívül sokféle felépítménnyel gyártották. Az egyszerű, moduláris felépítés, és a TLT meghajtás miatt a járóképes alvázra a terhelhetőségéig tulajdonképpen bármit rá lehetett építeni. A típus 4×2 és 4×4 kerékképlettel is készült. A jármű nagyon kedvelt volt a mezőgazdasági alkalmazásokban jó terepképességei miatt, ezért nagy mennyiségben, számos változatban készültek billenőplatós felépítményekkel, de készült fix platós (ponyvás), tartálykocsi, dobozos felépítményű, hűtőkocsi és nyerges vontató kivitelekben is. Ugyancsak kedvelt volt a kommunális felhasználása, többek között mint tűzoltóautó, szemeteskocsi, de ezeken kívül nagyobb számban készültek különböző darus felépítménnyel szerelt típusok is. Ilyen volt például a Takraf által gyártott darufelépítménnyel szerelt ADK-70 és ADK-80 autódaru, vagy a Kaposvári Gépgyártó, Granab licenc alapján gyártott, „KCR” önrakodó daruval szerelt, fixplatós változatai, melyek Magyarországon is népszerű gépek voltak. Prototípusként háromtengelyes verzió is készült, gyártásba sosem került.
|
|---|