| Ira Levin | |
| Rosemary's Baby (1967) hátsó borító | |
| Született | 1929. augusztus 27. Bronx, New York, Amerikai Egyesült Államok |
| Elhunyt | 2007. November 12. (78 évesen) Manhattan, New York, Amerikai Egyesült Államok |
| Állampolgársága | amerikai |
| Nemzetisége | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Ira Levin aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ira Levin témájú médiaállományokat. | |
Ira Marvin Levin (Bronx, 1929. augusztus 27. – Manhattan, 2007. november 12.) amerikai regényíró, drámaíró és dalszerző. Művei közé tartozik az A Kiss Before Dying (Egy csók a halál előtt, 1953), a Rosemary's Baby (1967), a The Stepford Wives (Stepfordi feleségek, 1972), This Perfect Day (Ez a tökéletes nap, 1970), The Boys from Brazil (A brazíliai fiúk, 1976) és a Sliver (1991) című regények. Levin írta a Deathtrap (1978) című színdarabot is. Számos regényét és színdarabját filmre adaptálták. Megkapta a Prometheus Hall of Fame-díjat és több Edgar-díjat.
Manhattanben és Bronxban nőtt fel. Apja, Charles, játékimportőr volt. Levin a New York-i Horace Mann magániskolában tanult. Fiatalkorában úgy jellemezték, mint „egy kedves New York-i zsidó fiút”. 1946 és 1948 között az iowai Des Moines-ban lévő Drake Egyetemre járt, majd a New York Egyetemre, ahol filozófia és angol szakon végzett. A diplomáját 1950-ben szerezte meg. A koreai háború idején, 1953 és 1955 között az amerikai hadsereg jelzőalakulatánál szolgált.
A főiskola után Levin oktatófilmeket és forgatókönyveket írt rádió és televízió számára. Ezek közül az első a „Leda's Portrait” volt, a Lights Out számára 1951-ben.
Levin első színre vitt darabja a No Time for Sergeants (az 1954-es Mac Hyman-regény alapján készült), egy vígjáték egy vidéki emberről, akit behívtak az Egyesült Államok légierejébe. A Broadway-n 1955-ben mutatták be, és Andy Griffith volt a főszereplője, akinek karrierjét ez a darab indította be. A darabból 1958-ban azonos című film is készült, amelyben Griffith újra eljátszotta szerepét, és Nick Adams volt a társszereplője. Később a koncepciót 1964-ben televíziós vígjátéksorozatként dolgozták ki Sammy Jackson főszereplésével. A No Time for Sergeants-t általában a Gomer Pyle, U.S.M.C. előfutárának tekintik.
Levin legismertebb darabja a Deathtrap (1978), amely a Broadway leghosszabb ideig futó vígjáték-thriller rekordját tartja. Levin ezzel a darabbal nyerte el második Edgar-díját. 1982-ben azonos című film is készült belőle, Christopher Reeve és Michael Caine főszereplésével.
Levin első regénye, az A Kiss Before Dying (1953) jó fogadtatásban részesült, és 1954-ben elnyerte a legjobb első regénynek járó Edgar-díjat. A regényt kétszer is feldolgozták azonos című filmként, először 1956-ban, majd 1991-ben.
Levin legismertebb regénye a Rosemary gyermeke (1967), egy modern kori sátánizmusról és más okkultizmusról szóló horrorisztikus történet, amely Manhattan Upper West Side-on játszódik. A regényt 1968-ban Roman Polanski írta és rendezte filmre. A főszerepben Mia Farrow és John Cassavetes. Ruth Gordon a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat nyerte el alakításáért. Roman Polanskit a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában jelölték.
Levin 2002-ben azt mondta, hogy:
„Bűntudatom van, hogy a 'Rosemary's Baby' vezetett Az ördögűzőhöz, az Ómenhez. Egy egész nemzedékről derült ki, hogy jobban hisz a Sátánban. Én nem hiszek a sátánban. És úgy érzem, hogy az erős fundamentalizmusunk nem lenne ilyen erős, ha nem lett volna ennyi ilyen könyv [...] Természetesen nem küldtem vissza a jogdíjcsekkeket.”
További Levin regényekből készült filmadaptáció a szatirikus The Stepford Wives (A stepfordi feleségek) 1975-ben, majd 2004-ben. A The Boys from Brazil című regényt 1978-ban vitték filmre.
Az 1990-es években Levin még két bestsellert írt: Sliver (1991) és Son of Rosemary (1997). A Sliver című regényt 1993-ban Phillip Noyce megfilmesítette. A főszerepekben Sharon Stone, William Baldwin és Tom Berenger játszott. A Son of Rosemary (Rosemary fia, 1997) a Rosemary's Baby (Rosemary gyermeke) folytatásának készült. Soha nem készült belőle film.
Stephen King úgy jellemezte Ira Levint, mint a feszültséggel teli regények „svájci órásmesterét”: „Minden regénye, amit valaha is írt, a cselekményvezetés csodája (...) amit mi többiek csinálunk, az olyan ötdolláros órákhoz hasonlít, amilyeneket a drogériákban lehet kapni.”
Levin ateista zsidó volt.
Kétszer volt házas, először Gabrielle Aronsohnnal (1960-tól 1968-ig), akivel három fia született, Adam, Jared és Nicholas, majd Phyllis Sugarmannal (meghalt 2006-ban). Négy unokája született.
Levin 2007. november 12-én halt meg szívrohamban manhattani otthonában.