Iszap

Az iszap olyan a vízben lebegtetett hordalékból kiülepedő vagy a jégár alatt szállított laza üledék, amely tömegének több mint a fele kőzetliszt. Az iszapok kötöttsége szerint megkülönböztetjük a vízben széteső, laza aleuritot az erősebben kötött, tömör aleurolittól. Ezek neve a görög aleuron (= liszt) és lithosz (kő) szavak összevonásából származik. Az aleurit még egyértelműen laza üledék, az aleurolitot már üledékes kőzetnek tekinthetjük.

Keletkezése, üledékföldtani csoportosítása

A törmelékesnek nevezett szemcsék közül a homok és az kőzetliszt zömmel a fizikai, az agyag a kémiai mállás terméke. Ezeket a szemcséket vagy a szél vagy a víz elszállítja eredeti helyükről (előfordul, hogy e két folyamat többször is váltja egymást). A lerakott, laza üledék szövetét, szerkezetét döntően meghatározza, hogy milyen szállító közegből ülepedett ki, és ennek megfelelően máshogyan is nevezzük őket: a szélfútta, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék a lösz; a vízből ülepedő, zömmel kőzetliszt méretű szemcsékből álló üledék az iszap.

Lerakódásuk környezete szerint megkülönböztetünk:

• folyóvízi,
• tavi,
• glaciális,
• tengerparti és
• sekélytengeri

iszapokat.

Szemcsék és kötőanyag

A törmelékanyag mállása a vízi szállítás közben folyamatos, ezért a vízből lerakódott üledékben túlsúlyba kerülnek a kémiai mállásnak leginkább ellenálló ásványok:

• kvarc (többség),
• földpátok (főleg plagioklász),
• csillámok (szericit, klorit).

Járulékos ásványok:

• andaluzit,
• apatit,
• amfibol,
• augit,
• diopszid,
• epidot,
• zoizit,
• gránát,
• rutil,
• disztén,
• turmalin,
• glaukonit,
• pirit,
• hematit,
• magnetit,
• ilmenit,
• sziderit.

Az iszap pórusaiban (szemcseközi terében) kiváló másodlagos ásványok összeragasztják, összekötik a törmelékes szemcséket, ezért ezeket az iszapból keletkező aleurolit kötőanyagának (cementjének) nevezzük. Az aleurolit kötőanyagában a leggyakrabban az alábbi ásványok fordulnak elő:

• agyagásványok,
• karbonátásványok,
• kova,
• vas-oxi-hidroxidok,
• szulfátásványok,
• szerves anyagok.

Kémiai összetétele

Ásványtani összetételéből adódóan az iszap legjelentősebb kémiai összetevője a szilícium-dioxid, ezen kívül más elemeket is tartalmazhat:

• az alumínium jellemzően a törmelékes szilikátokban (főleg a földpátokban) és az agyagásványokban fordul elő,
• a vas a színes szilikátokban (amfibolok, piroxének), az opak ásványokban (magnetit, ilmenit, hematit) és a cement oxi-hidroxidjaiban,
• a magnézium a kloritban és a dolomitban,
• a kalcium kisebbrészt törmelékes kalcitszemcsékben, nagyobbrészt a meszes cementben,
• a nátrium többnyire nagyobbrészt földpátokban és kisebbrészt agyagásványokban,
• a kálium nagyobbrészt agyagásványokban és kisebbrészt a káliföldpát maradványaiban van jelen,
• a kén főleg piritben, anhidritben és gipszben lehet.

Iszap a talajmechanikában

Ugyancsak az iszap megnevezést használjuk talajok szemnagyság szerinti osztályozásakor a 0,063 és 0,002 mm közötti szemcsenagyságú frakcióra. A talajmegnevezések sorában a homok (2 mm–0,063 mm) és az agyag (0,002 mm-nél kisebb) között foglal helyet.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Iszap témájú médiaállományokat.

• Balogh Kálmán et al.: Szedimentológia II. (Akadémiai Kiadó, 1991) 181-182. o.
• MSZ 14043-2:2006 Talajok megnevezése talajmechanikai szempontból