Építőmunkás fiaként született Wood Green községben, amely ma Nagy-LondonHaringey kerületéhez tartozik. A helyi iskolába járt, nyolcévesen az iskola kórusának tagja lett. A helybeli színjátszó társulatban játszott. Szülei az Italia Conti színiakadémiára küldték. Tizenkét évesen, 1923. december 26-án Londonban szerepelt a Where the Rainbow Ends színdarab karácsonyi előadásán, a Holborn Empire színházban. 1928-ban, tizennyolc évesen a New York-i Broadway színházban szerepelt a Journey’s End színdarabban. A harmincas évektől folyamatosan szerepelt színházakban és ekkor kapta első kis filmszerepeit is. 1932-ben John Gielguddal és Robert Donattal együtt szerepelt egy Hamlet-rádióközvetítésben.
Katonai szolgálata
A világháború kitörése után behívták katonának. Tisztképző tanfolyamon vett részt, majd 1941-ben alhadnagyi rangban a Walesi Királyi Lövészekhez (Royal Welch Fusiliers) osztották be. 1944 januárjában hadnagyi rangban az expedíciós erőket kiszolgáló intézményekhez vezényelték. A katonák számára szórakoztató műsorokat szolgáltató ENSA-szervezet (Entertainments National Service Association) tagjaként dolgozott Indiában és Délkelet-Ázsiában.
Katonai szolgálata alatt, 1942-ben szerepelt Thorold Dickinson rendező The Next of Kin (A vér szava) című háborús filmjében, amelyet az Ealing Studios forgatott. 1946. október 11-én szerelt le, tartalékos hadnagyi rangban. Szolgálatainak elismeréseképpen a brit hadsereg tiszteletbeli ezredesévé nevezték ki.
Az 1950-es és 1960-as években a magas, robusztus testalkatú, karakteres arcélű Hawkins igen keresett színész lett a sorozatban gyártott angol háborús és kalandfilmekhez. Tiszteket, parancsnokokat, magas rangú, hatalommal bíró kemény karaktereket alakított. 1955-ben a Howard Hawks rendező A fáraók földje c. monumentális történelmi kalandfilmjében Khufu fáraót alakította, Joan Collins oldalán. 1957-ben David Lean rendező Oscar-díjas filmjében, a Híd a Kwai folyón-ban a brit dzsungelkommandót vezető tisztet alakította. 1959-ben William Wyler kalandfilmjében, a Ben-Hur-ban Quintus Arrius szenátort, a római hadiflotta parancsnokát alakította. 1962-ben David Lean rendező Arábiai Lawrence című háborús filmjében Allenby tábornoknak, a közel-keleti brit haderő parancsnokának szerepét kapta, a címszereplő Peter O’Toole mellett.
1970-ben Szergej Bondarcsuk szovjet-orosz rendező nemzetközi szereposztással forgatta Waterloo c. monumentális militarista filmjét, ebben Hawkins Sir Thomas Picton tábornokot alakította, Wellington hercegének tehetséges hadosztályparancsnokát, aki ebben a csatában esett el. A katonai szerepeken túl Hawkins más karaktereket, grófokat, császárokat, diplomatákat is kiválóan formált meg.
Magánélete
1932–1941 között Jessica Tandy (1909–1994) színésznővel élt házasságban, akitől egy közös leányuk született. 1947-ben ismét megnősült, Doreen Lawrence (sz. Doreen Mary Beadle, 1919–2013) színésznőt vette feleségül, akivel Hawkins haláláig együtt maradtak. A második házasságból egy leány és két fiú született.
Betegsége, elhunyta
Igen erős dohányos volt, már az 1950-es években hangszálproblémákkal küzdött. 1966-ban nyelőcsőrákot állapítottak meg nála. Gégeműtétre kényszerült, a gégefő eltávolítása miatt beszédhangja érthetetlenné vált. Ennek ellenére nem adta fel a színészmesterséget, de ezután hangját más színésztársai, Charles Gray és Robert Rietti szinkronizálták. Így jártak el többek között Étienne Périer 1971-es Az arany rabjai című bűnügyi thrillerjében is. Hawkins nem adta fel, komoly erőfeszítéseket tett, hogy részleges beszédképességét a legújabb orvosi-műszaki segédeszközökkel fenntarthassa.
1973-ban újabb gégeműtétet hajtottak végre, ezt követően Hawkins elhunyt, 62 éves korában. A londoni Golders Green krematóriumban hamvasztották el, itt nyert végső nyughelyet is.
