| Jakob Alt | |
| Született | 1789. szeptember 27. Frankfurt am Main |
| Elhunyt | 1872. szeptember 30. (83 évesen) Bécs |
| Állampolgársága | osztrák |
| Házastársa | Maria Anna Schaller |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bécsi Képzőművészeti Akadémia |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakob Alt témájú médiaállományokat. | |

Jakob Alt, magyarosan Alt Jakab (Frankfurt am Main, 1789. szeptember 27. – Bécs, 1872. szeptember 30.) német–osztrák festőművész, akvarellista, litográfus. Főként tájképfestőként ismeretes. Franz és Rudolf von Alt festőművészek apja.
Szülővárosában elkezdett festészeti tanulmányait, 1811-től a Bécsi Akadémián folytatta, ahol Friedrich August Brand és Martin von Molitor mesterektől történelmi tárgyú festészetet tanult. Pályafutása során mégis inkább tájképfestőként vált ismertté, miközben bebarangolta a Duna-mentét és az Alpokat, majd 1828 és 1833 között észak-Itáliában és egy rövid ideig Rómában is alkotott. Litográfiái Adolf Friedrich Kunike „264 Donau-Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes ...“ című, az 1820-as években kiadott gyűjteményében jelentek meg. Munkássága folyamán a Felvidéken, Pozsonyban is járt. „Pozsony látképe a Duna felől“ című akvarellje a pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében található.