| Jean Piaget | |
| Született | Jean William Fritz Piaget 1896. augusztus 9. Neuchâtel |
| Elhunyt | 1980. szeptember 16. (84 évesen) Genf |
| Állampolgársága | svájci |
| Házastársa | Valentine Piaget (1923–) |
| Gyermekei | három gyermek |
| Szülei | Rebecca Suzanne Jackson Arthur Piaget |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Neuchâteli Egyetem |
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye | Cimetière des Rois (D-395) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Piaget témájú médiaállományokat. | |
Jean Piaget (Neuchâtel, Svájc, 1896. augusztus 9. – Genf, 1980. szeptember 16.) svájci pszichológus és ismeretelmélet-teoretikus (elsősorban a biológia területén).
Neuchâtelben született. 14 évesen írta meg első tudományos munkáját. A Neuchâteli Egyetemen természettudományt hallgatott, és itt szerezte meg 22 évesen PhD-fokozatát is. Később a pszichoanalízis után kezdett el érdeklődni, és Franciaországban dolgozta ki a genetikai episztemológiával kapcsolatos elméleteit. 1921-ben tért vissza Svájcba, ahol kinevezték a genfi Jean-Jacques Rousseau Intézet igazgatójává. 1929-ben elfogadta az International Bureau of Education igazgatói posztját, és egészen 1968-ig töltötte be ezt a pozíciót. 1929 és 1975 között a genfi egyetem pszichológia professzoraként dolgozott. 1955-ben megalapította a Genetikai Episztemológia Nemzetközi Központját, amelynek egészen 1980-ban bekövetkező haláláig volt az igazgatója.
Különféle díjakkal és tiszteletbeli fokozatokkal az egész világon elismerték munkásságát. Összegyűjtött művei tíz kötetben jelentek meg (1975–).
A Piaget által kidolgozott elméletben a fogalmak egyszerű és tapasztalathoz kötött sémákon keresztül egyre komplexebb struktúrákat alkotnak (genetikus episztemológia). Felfogása szerint a pszichés fejlődés a világ megismerő ábrázolásának és szemléltetésének (kognitív reprezentációjának, illetve rekonstrukciójának, lásd konstruktivizmus) folyamatos differenciálódásán keresztül valósul meg. A folyamatot az asszimiláció (a környezetből származó tapasztalatok már meglévő sémákba való beillesztése) és az akkomodáció (a sémáknak a környezethez való igazítása) egyensúlyának fokozatos megjelenése jellemzi. Piaget-nak a gyermek kognitív fejlődésére vonatkozó elképzelései nagy hatással voltak az intelligenciakutatásokra.
Magyar pszichológusok is tanultak nála a két világháború közti időszakban, köztük Binét Ágnes és Kiss Tihamér László. Művei többségének fordítása és közreadása Magyarországon igazából az 1990-es évekkel, a rendszerváltozás éveivel kezdődött, de már 1989 előtt is megkerülhetetlen volt az ő munkásságának ismerete. A két világháború közt Várkonyi Hildebrand Dezső és Harkai Schiller Pál, 1945 után Kiss Árpád és Mérei Ferenc tettek sokat Piaget megismertetéséért.