| Jim Bridger | |
| Született | 1804. március 17. Richmond |
| Elhunyt | 1881. július 17. (77 évesen) Kansas City |
| Állampolgársága | amerikai |
| Szülei | James Bridger |
| Foglalkozása |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Jim Bridger témájú médiaállományokat. | |
James Felix Bridger (Richmond, 1804. március 17. – Kansas City, 1881. július 17.) hadseregfelderítő és vadonbeli kalauz. A 19. század első felében felfedezte az Egyesült Államok nyugati részét. A virginiai Bridger családból származott, akik angol telepesek voltak, és Észak-Amerikába érkeztek a virginiai gyarmat korai szakaszában.
Bridger 1804-ben született, valószínűleg Richmondban, Virginiában. Nyolc évvel később szüleivel és nővérével nyugatabbra költözött, St. Louis közelében. Amikor Jim tizenkét éves volt, az anyja meghalt, egy évvel később pedig az apja is. Jim valószínűleg kezdetben egy kompon dolgozott a Missour folyón, hogy eltartsa magát és testvérét. Ezután kovácsnál kezdett tanoncként dolgozni, de 1822-ben megszakította azt.
Családja 1812 körül St. Louis közelébe költözött. Tizenhárom évesen árvaságra jutott, majd kovácsinasként dolgozott. 1822-ben, tizennyolc évesen csatlakozott William Henry Ashley prémvadász-expedíciójához. 1830-ban Bridger és több társuk megvásárolt egy szőrmecéget Smithtől és társaitól. Ezután Bridger felfedezte a Kanada–USA közötti kontinens belsejét.
Bridger volt az első, a nem őslakosok között, akik felfedezte a Yellowstone régiót. Felfedezte, hogy a Yellowstone-tó egy vízválasztó-rendszer része, tőle délre a vízfolyások szisztematikusan a keleti illetve a nyugati part felé haladnak.

1843-ban Bridger és Louis Vasquez megalapították a Bridger erődöt a Green folyó Blacks ágánál, az Oregon Trail mentén, a mai Wyoming területén.
Bridger 1822 óta csapdázott, vadászott és új ösvényeket fedezte fel Nyugaton, később pedig vadonbeli kalauzként dolgozott. Fel tudta mérni bármelyik szekérkaravánt vagy csoportot, azok utazási érdeklődését, és szakértői tanácsokat tudott adni nekik a nyugat felé vezető útjukkal kapcsolatban.
Bridgerre úgy emlékeznek, mint az egyik legszínesebb és legszélesebb körben utazó hegyi emberre. Felfedezései, idegenvezetői és tanácsadói szolgálata mellett mesemondói képességeiről is ismert volt.