| John Berger | |
| Strasbourgban (2009) | |
| Született | John Peter Berger 1926. november 5. Hackney |
| Elhunyt | 2017. január 2. (90 évesen) Antony |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | brit |
| Házastársa | Patricia Marriott, Anya Bostock, Beverly Bancroft |
| Gyermekei | Jacob, Katya (második feleségétől) Yves (harmadik feleségétől) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Írói pályafutása | |
| Fontosabb művei | Korunk festője, G. |
| Irodalmi díjai | Booker-díj, Petrarca-díj, Golden PEN-díj, Groeneveld Alapítvány díja |
A Wikimédia Commons tartalmaz John Berger témájú médiaállományokat. | |
John Berger (teljes nevén John Peter Berger) (London, 1926. november 5. – Antony, Hauts-de-Seine, 2017. január 2.) angol regényíró, költő, műkritikus, festő.
A szokatlan című regényével, a G.-vel elnyerte az 1972-es Booker-díjat.
Műveiben sok érdekes magyar vonatkozás lelhető fel. Korunk festője című regényének főhőse emigráns magyar festőművész.
Az 1970-es években három forgatókönyvet írt Alain Tanner svájci filmrendező számára, amelyekből nagysikerű filmek születtek.
Költészete, műkritikusi munkássága elsősorban angol nyelvterületen ismert és elismert. Külföldi folyóiratokban megjelent cikkeinek egy része a Valóságban olvasható magyarul, de más magyar folyóiratokban is jelentek meg esszéi, elbeszélései.
Az oxfordi St. Edward Iskolába járt.
Apja, S. J. D. Berger katonatiszt, az első világháborúban a nyugati fronton szolgált, és több magas katonai kitüntetést kapott. Berger is szolgált a brit hadseregben 1944 és 1946 között.
Leszerelése után beiratkozott a Chelsea-i Művészeti Iskolába, majd a londoni Központi Művészeti Iskola (Central School of Art in London) hallgatója volt.
Pályafutását eredetileg festőművészként kezdte. Számos neves londoni galéria állította ki a képeit már az 1940-es években is. Festőművészi pályafutását később sem szakította meg.
Rajzot tanított 1948 és 1955 között, s eközben lett műkritikus, jelentetett meg számos esszét és kritikát a New Statesman című hetilapban. Marxista szemléletű humanizmusa és egyéni, határozott kijelentései, véleménye a modern művészetről némileg ellentmondásosan megítélt személyiséggé tették karrierje elején. Első, Permanent Red (1960) című esszékötetében amellett foglalt állást, hogy amíg a Szovjetunió nem éri el az Egyesült Államok nukleáris haderejének szintjét, addig az Egyesült Államoknak önkorlátozást kellene alkalmazni. Későbbi hozzáállása a szovjet államhoz jóval kritikusabb lett.
1958-ban jelent meg első regénye, a Korunk festője (A Painter of Our Time), amely egy Londonban élő emigráns magyar festőművész, Lavin János történetét meséli el napló formájában olyan hitelesen, hogy sok olvasója létező személynek hitte.
A Korunk festője után született két regényének (The Foot of Clive és Corker's Freedom) témája az elidegenedett és melankolikus brit városi élet.
Berger ekkorra végképp megcsömörlött az angliai élettől, és 1962-ben Franciaországban telepedett le.
1972-ben A mű, és ahogy látjuk (Ways of Seeing, rendező: Mike Dibb, BBC) című művészettörténeti tévésorozata nyomán megjelentette annak anyagát könyv formájában is (magyarul: Mindennapi képeink, 1990). A mű részben Walter Benjamin A műalkotás a technikai reprodukálhatóság korában c. esszéje nyomán született.
Berger pikareszk jellegű kísérleti regénye, a G. 1972-ben jelent meg. A regény modern, 1898-ban játszódó feldolgozása Don Giovanni, azaz Don Juan történetének. (Innen a főhős keresztneve és monogramja a regény címében.) A regénnyel elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat és az 1972-es Booker-díjat. Berger fő politikai elgondolásának megfelelően a Booker-díj pénzdíjának felét a Nagy-Britanniában működő Fekete Párduc Pártnak adományozta, másik felével támogatta a bevándorló munkavállalók tanulmányait. Az 1970-es években a svájci rendezővel, Alain Tannerrel több filmet készített. Forgatókönyvírója, illetve társszerzője lett olyan nagysikerű filmeknek, mint A szalamandra (1971), A világ közepe (1974) és a Jónás, aki 2000-ben lesz 25 éves (1976).
Portréfilmek:
Műveiről: