| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Joseph Daul | |
| Daul 2016-ban | |
| Az Európai Néppárt elnöke | |
| Hivatali idő 2013. november 13. – 2019. november 30. | |
| Előd | Wilfried Martens |
| Utód | Donald Tusk |
| Az Európai Néppárt vezetője, az Európai Parlamentben | |
| Elnök | Wilfried Martens |
| Előd | Hans-Gert Pöttering |
| Utód | Manfred Weber |
| Az Európai Parlament tagja | |
| Hivatali idő 1999. július 1. – 2014. május 20. | |
| Születési név | Joseph Alexander Daul |
| Született | 1947. április 13. (79 éves) Strasbourg, Franciaország |
| Párt | A Köztársaságiak Európai Néppárt |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Nemzetvédelmi Felsőoktatási Intézet |
| Vallás | római katolikus egyház |
| Díjak |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Daul témájú médiaállományokat. | |
Joseph Alexander Daul (Strasbourg, 1947. április 13. –) francia politikus, 2013 és 2019 között az Európai Néppárt elnöke. Korábban, 2007 és 2014 között a Európai Néppárt parlamenti frakciójának vezetőjeként, valamint 1999 és 2014 között francia európai parlamenti képviselőként (EP-képviselő) tevékenykedett. Tagja a Francia Republikánusoknak, amely az Európai Néppárt része.
Daul korábban az Európai Parlament befolyásos Mezőgazdasági Bizottságának elnökeként vált ismertté, amely tisztségre 2004. július 23-án választották meg, és már 2002-től a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökeként is tevékenykedett. 1989 óta Pfettisheim polgármestere, továbbá a Mezőgazdasági Érdemrend tisztje, a Nemzeti Érdemrend lovagja, valamint a Becsületrend lovagja. A francia mellett beszél németül és elzásziul (a némettel rokon, Daul szülőföldjén, Elzászban beszélt nyelvjárás).
Daul nagy családból származik (hat testvére van). Húszéves korában átvette a család héthektáros kis gazdaságát, amelyet azóta feleségével, az utóbbi években pedig fiával közösen vezet. A birtok azóta 75 hektárra nőtt, de továbbra is családi kézben van, és marhatenyésztésre, valamint cukorrépa-termesztésre szakosodott.
Daul az agrárszakszervezeti mozgalomban, a Centre National des Jeunes Agriculteurs (Fiatal Gazdák Országos Központjában) kezdett dolgozni. Tanulmányai végeztével,1976-ban kinevezték a CNJA az európai ügyekért felelős országos alelnökévé. Daul emellett az Európai Unió Mezőgazdasági Szakmai Szervezeteinek Bizottsága, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja lett.
Harmincöt évesen a szakszervezeti tevékenységet az ifjúsági tagozaton túl is folytatta, és gazdálkodói hivatását felelősségteljes tisztségekkel ötvözte regionális (szakmai szervezetek, szövetkezetek, Mezőgazdasági Kamara), nemzeti és európai szinten.
1997-ben, a kergemarhakór-válság idején a franciaországi Országos Marhahústermelők Szövetségének elnöke, valamint az európai marhahús-munkacsoport vezetője. A nagypolitikában is felbukkant: 1999-ben felkérték, hogy Nicolas Sarkozy vezetése alatt az RPR listáján képviselje a gazdálkodói és vidéki közösségeket. Daul szülővárosában alpolgármester lett, a Tanácsok Közössége alelnöke, valamint a strasbourgi Vágóhíd Működtetési Szövetkezetének (160 alkalmazott) elnöke.
Daul 1999-es megválasztását követően csatlakozott az akkori EPP-ED, ma Európai Néppárt frakciójához. Tagja lett a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak, amelynek 2002 januárjában elnökévé nevezték ki.
2002-ben Dault kinevezték a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökévé, amely felelős a 20 parlamenti bizottságot érintő „horizontális” kérdések összehangolásáért, valamint a plenáris ülésszakok napirendtervezetének előkészítéséért. Az Európai Parlament reformjának részeként az Értekezlet javaslatokat tett munkájának hatékonyabbá tételére. Daul társelnökként – az érintett bizottsági elnökökkel együtt – vezette a biztosjelöltek meghallgatásait, és az eredményeket továbbította az Európai Parlament elnökének.
2005-ben és 2006-ban ő és a szocialista Richard Corbett képviselte a Parlamentet a Tanáccsal és a Bizottsággal folytatott, a komitológiát (a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlását ellenőrző bizottsági eljárást) érintő tárgyalásokban, amely először biztosította a Parlament számára azt a jogot, hogy megakadályozza a Bizottság végrehajtási intézkedéseinek elfogadását.
Daul vezetésével működő Lisszaboni Stratégia munkacsoport a foglalkoztatás kérdéseit vizsgálta, és ebben a minőségében Daul társelnöke volt 2005-ben és 2006-ban két olyan találkozónak, amelyen az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek vettek részt. Az Európai Parlament WTO-tárgyalásokkal foglalkozó delegációjának tagjaként részt vett a Parlament küldöttségében a seattle-i (1999), dohai (2001) és cancúni (2003) miniszteri konferencián. A miniszteri konferenciák előkészítő munkájában is közreműködött; rendszeresen találkozott a genfi nagykövetekkel, és képviselte az Európai Parlament álláspontját.
2007 januárjában megválasztották az EPP frakció elnökének. Továbbra is tagja maradt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságnak, póttagja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságnak és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés delegációjának. Emellett elnöke az Európai Parlamenti Egyesületnek (EPA) is.
2013. november 12-én Dault megválasztották az Európai Néppárt elnökévé, a néhai Wilfried Martens utódjaként, miközben továbbra is az Európai Parlament EPP frakciójának elnöke maradt. Ugyanakkor úgy döntött, hogy 2014-ben nem indul újra az európai parlamenti választásokon, és lemond az EPP frakcióban betöltött elnöki tisztségéről, hogy minden idejét új feladatkörének szentelje. 2015 októberében a madridi kongresszuson újraválasztották az EPP elnökévé. 2019-ben Donald Tusk követte őt a tisztségben.
Több kitüntetése között Daul a Becsületrend tisztje (Officier de la Légion d'Honneur), a Nemzeti Érdemrend lovagja (Chevalier de l’Ordre National du Mérite), valamint a Mezőgazdasági Érdemrend tisztje (Officier du Mérite Agricole).
Daul ellen Franciaországban vizsgálat indult közpénzek felhasználásának visszaélése miatt. Egy olyan nyomozás része volt, amely a mezőgazdasági pénzek 16 millió eurós (10,6 millió fontos) eltérítését vizsgálta az 1990-es években, és amely három korábbi mezőgazdasági minisztert is érintett. 2004-ben indítottak ellene eljárást azzal a gyanúval, hogy pénzeket terelt át a gazdák szakszervezetének, az FNSEA-nak finanszírozására, valamint saját munkatársai fizetésére. Nem vádolták azzal, hogy személyesen részesült volna a pénzekből, hanem „közpénzek felhasználásával kapcsolatos bűnsegédlet és eltitkolás” vádjával illették. 2007. augusztus 8-án azonban a bíróság kérte, hogy minden vádat ejtsenek ellene, mivel az ellene felhozott ügyek nem indokoltak jogi büntetést.