Judy Clay

Judy Clay (St. Pauls, Észak-Karolina, 1938. szeptember 12. – Fayetteville, 2001. július 19.) gospel- és soul-énekesnő.

Judy Clay
Nem található szabad kép.(?)
	Judy Clay

Pályafutása

Clay az észak-karolinai St. Paulsban született. A nagymamája Fayetteville-ben nevelte fel. Az ottani templomban kezdett énekelni. Miután az 1950-es évek elején Brooklynba költözött Lee Drinkard Warrick, a The Drinkard Singers tagja fogadta magához. 14 éves korától rendszeres fellépője lett a családi gospelcsoportnak, amely Newarkban) alakult 1938 körül, és amelyben időnként Lee Warrick nővére, Emily (aki Cissy Houston néven lett ismert), valamint lányai, Dionne és Delia is részt vettek.

Dalszerzőként a Drinkard Singersszel – akik később The Sweet Inspirations néven váltak ismertebbé – debütált az 1954-es The Newport Spiritual Stars című albumukon.

1960-ban Judy kilépett a Drinkard Singersből, és elkészítette első szólófelvételét, a „More Than You Know”-ot. Ezt további kislemezek követték kevés kereskedelmi sikerrel – bár a „You Busted My Mind” később sikeres lett az Egyesült Királyság éjszakai klubjaiban.

1967-ben Jerry Wexler, az Atlantic Records munkatársa összehozta őt a fehér énekes-dalszerzővel, Billy Verával, és megalapították az Egyesült Államok első fajilag vegyes duóját. Ezután felvették a „Storybook Children”-t. A lemez a 20. helyre került az amerikai R&B listán és az 54. helyre a poplistán. Ez volt az első ilyen duófelvétel egy nagy kiadónál.

Billy Vera azt mondta, hogy a televíziós vezetők megtagadták tőlük a közös fellépést, tévesen azt gondolva, hogy Vera és Clay többek mint énekespartnerek, és hogy csak fokozná a bajt, hogy Nancy Sinatra és Lee Hazlewood is előadta a dalt egy tévécsatornán. Amúgy Clay akkoriban terhes volt első gyermekével férjétől, a dzsesszdobos Leo Gatewoodtól.

Egy újabb, Verával közös slágerduett, a „Country Girl, City Man” után, amely az R&B slágerlistákon a 41., a popslágerlistákon pedig a 36. helyet érte el, valamint egy közös album után visszatért a Stax Recordshoz. Ott további sikereket ért el, ezúttal William Bellel. A „Private Number” című felvételük az R&B listán a 17., az amerikai popslágerlistákon pedig a 75. helyet érte el, és nagy sikert aratott az Egyesült Királyságban is: a 8. helyet érte került a brit kislemezlistán. A „My Baby Specializes” szintén felkerült az R&B listára.

Ezután visszatért az Atlantichoz egy újabb lemez kedvéért Verával: „Reaching for the Moon”.

Vokálozott Ray Charles-szal, Aretha Franklinnel, Van Morrisonnal, Donny Hathaway-jel, Wilson Pickettel. 1979-ben agydaganatot diagnosztizáltak nála. Felépülése után röviddel visszatért a gospelhez. Alkalmanként énekelt Cissy Houston gospel-kórusában Newarkban.

Clay egy autóbaleset szövődményeibe halt bele. 62 éves volt.

Diszkográfia

Jegyzetek

Források

• https://www.allmusic.com/artist/judy-clay-mn0000246655#biography
• https://earlyrnb.com/in-memoriam-judy-clay/

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Judy Clay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.