Élete és pályafutása
Édesanyja, Emily Wilson fodrász volt, édesapja, Russell Wilson szenet árult. Tinédzserkorában a Hank's Hepcats helyi zenei együttessel szerepelt. Rövid ideig az Omaha Egyetemre járt. Elnyerte a Miss Nebraska címet, és részt vett volna a Miss Americán is, amíg kiderült, hogy még éppen nem érte el az előírt 18 éves korhatárt.
A második világháború idején New Yorkba ment, és Manhattan két vezető éjszakai klubjában, a Latin Quarterben és a Copacabanában talált munkát. A pletykarovat vezetője, Hedda Hopper egy 1948-as újság rovatában azt írta, hogy Wilsont „Arthur Freed teszteli a Metro-Goldwyn-Mayer-nél.”
A Broadway színpadán az 1946-os „Three to Make Ready” című revüben debütált. 1951-ben Londonba ment, ahol a West End színházában a „Kiss Me, Kate” főszereplője volt. Négy évig Londonban is maradt, és olyan műsorokban szerepelt, mint a „South Pacific” és a „Bells Are Ringing”. Eközben a Royal Academy of Dramatic Arton tanult.
Visszatérve New Yorkba helyettesítette Joan Dienert Kismet musicalben. További Broadway-szerepei: The Pajama Game (1954), Jimmy (1969), Park (1970) és a Legs Diamond (1988). A Show Boat, a Panama Hattie, a Silk Stockings, a Follies, a Company, a Little Night Music című filmekben is szerepelt.
1957-ben Julie Wilson Ray Anthonyval és zenekarával énekelt, és énekelt a This Could Be The Night című film zenéjében. Színészi szerepet kapott a This Could Be The Night című filmben, mint Ivy Corlane énekes. Televíziós szerepei közé tartozik a The Secret Storm című amerikai szappanopera. Fellépett a Hallmark Hall of Fame gyártásában készült Kiss Me, Kate című tévéfilmben és az Ed Sullivan Show több epizódjában is.
