Ray Anthony

Ray Anthony
William P. Gottlieb fotója
William P. Gottlieb fotója
SzületettRaymond Antonini
1922. január 20. (104 éves)
Bentleyville
Állampolgárságaamerikai
HázastársaMamie Van Doren
GyermekeiPerry Ray
Foglalkozása
Kitüntetéseicsillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán (1960. február 8.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ray Anthony témájú médiaállományokat.

Ray Anthony (Bentleyville, 1922. január 20. –) olasz származású amerikai zenekarvezető, trombitás, dalszerző, filmszínész. A Glenn Miller Orchestra utolsó élő tagja.

Pályakép

Ray Anthony egy olasz családban született a pennsylvaniai Bentleyville-ben, ahonnan az ohiói Clevelandbe költöztek. Anthony trombitálni tanult. 1940-41-ben Glenn Miller zenekarában játszott. Szerepelt Glenn Miller Sun Valley Serenade című filmjében is, mielőtt a második világháború idején belépett az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetébe.

Anthony a háború után saját zenekart alapított. A Ray Anthony Orchestra az 1950-es évek elején vált népszerűvé a „The Bunny Hop”, a „Hokey Pokey” és a Dragnet című dalok révén. 1952-ben az „At Last” már a második helyen szerepelt slágerlistán; ez a dal lett legnépszerűbb akkor az Egyesült Államokban, 1962-ben készült „Worried Mind” című felvétele pedig jelentős rádiós siker lett.

1953-ban Ray Anthony és zenekara Helen O’Connell-vel és Bob Eberlyvel Perry Como televíziós műsorában beugróként szerepelt (CBS tévé).1953-54 között Anthony a TV's Top Tunes című televíziós sorozat zenei igazgatója volt, és ő maga is szerepelt az 1955-ös Daddy Long Legs című filmben. 1956 és 1957 között szerepelt egy rövid életű televíziós varietéműsorban (The Ray Anthony Show). Több filmben is szerepelt az 1950-es évek végén. Az 1959-60-as televíziós szezonban vendégszerepelt David Hedison „Five Fingers” című kémsorozatának „Operation Ramrod” című epizódjában. Anthony és tenekara szerepelt a „The Girl Can't Help It” (1956) című filmben. 1957-ben felvették a „This Could Be The Night” című film zenéjét, amelyben Julie Wilson énekel.

Miután Mamie Van Doren 1958-ban „kegyetlenségre” hivatkozva beadta Ray Anthony ellen válókeresetét, 1961-ben elváltak. Anthony rövid filmes karrierje nagyjából ugyanebben az időben ért véget, azonban folytatta zenei karrierjét. Legújabb slágerlemeze a Peter Gunn témájával, amely a Billboard Hot 100 listáján a 8. helyezést érte el. A „Peter Gun theme” kislemez B-oldala tartalmazza a „Tango For two” című norvég dalt, amelyet Bjarne Amdahl és Alf Prøysen írt. A „Tango for two” 1958-ban a Radio Luxembourg egyik legsikeresebb dala lett. Végül a rádiós DJ-k annyira belefáradtak a dal lejátszásába, hogy mérgükben összetörték a lemezt.

Ray Anthonyt a maga idejében az egyik legmodernebb big band zenekarvezetőnek tartottak. Az 1980-as évek elején Anthony megalakította azt a big bandet, amelyben Buddy Rich, Harry James, Les Brown és Alvino Rey is játszott.

Anthony közeli barátja volt a Playboy alapítójának, Hugh Hefnernek.

Albumok

Film (válogatás)

Díjak

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2015. október 17.
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 "filmportal.de". Hozzáférés: 2017. október 9.
  5. 1 2 "National Library of Israel Names and Subjects Authority File" (héber nyelven). Hozzáférés: 2023. június 1.
  6. ↑ "walkoffame.com/ray-anthony/".
  7. ↑ A Peter Gunn egy nagysikerű amerikai televíziós sorozat volt.

Források

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ray Anthony című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.