| Julius von Haast | |
| Született | 1822. május 1. Bonn |
| Elhunyt | 1887. augusztus 16. (65 évesen) Christchurch |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Mary Ann Dobson (1863. június 25. – ) |
| Gyermekei | öt gyermek: George von Haast |
| Szülei | Anna Eva Theodora Ruth Mathias Haast |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bonni Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Holy Trinity Avonside |
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Haast témájú médiaállományokat. | |
Johann Franz Julius von Haast (Bonn, 1822. május 1. – Wellington, 1887. augusztus 16.) német geológus, angol nyelvterületen John Francis Julius von Haast néven ismert.
Kereskedőnek szánták és 1858-ban egy angol kereskedőház Új-Zélandba küldte. Itt különben már előbb is foglalkozván ásványtani és földtani tanulmányokkal, Hochstetterrel együtt tanulmányozta Új-Zéland geológiai viszonyait és emennek elutazása után az angol kormány megbízásából maga vezette a geológiai kutatást, melynek folyamán felfedezte a Dinornis (moafélék) és Palapteryx nevű kihalt óriás madárfajok maradványait. Ő fedezte fel Új-Zéland legnagyobb ragadozómadarának a maradványait, mely a legnagyobb valaha élt sasfaj volt, a Harpagornis moorei-t. Az ő tiszteletére a faj köznapi elnevezése Haast-féle sas lett. Ő alapította Christchurchben a Philosophical Institute of Canterbury és Canterbury Museum nevű intézetet és ez utóbbiban a geológia és paleontológia tanára volt. Érdemeiért lovaggá emelték.
Ő nevezte el az új-zélandi Ferenc József-gleccsert 1865-ben az akkori osztrák császárról.
Több új-zélandi földrajzi helyet is elneveztek róla, így a Haast-hágót, Haast települést, a Haast folyót, valamint a csillámpala egy helyi változatát, a Haast-palát.