Kaj-su

Kaj-su
Típuslogografikus
Nyelvekkínai
Időszakaz i. sz. 1-2. századtól napjainkig
Irányhagyományosan: fentről lefelé, jobbról balra
ma: balról jobbra, fentről lefelé
A Wikimédia Commons tartalmaz Kaj-su témájú médiaállományokat.
Átírási segédlet
kaj-su
Kínai átírás
Hagyományos kínai楷書
Egyszerűsített kínai楷书
Mandarin pinjinkǎishū
Wade–GilesK'ai3-shu1

A kaj-su (magyarul: mintaírás vagy standardírás) a kínai írás máig szabványosnak tekintett stílusa, amelyet az i. sz. 1-2. században alakítottak ki a kancellár írásból, és a Tang-dinasztia idején nyerte el ma ismert, végleges formáját.

Elnevezése

A kaj-su 楷書 kifejezésben szereplő kaj 楷 írásjegy jelentése: 'minta', 'modell'; a su 書 szó jelentése pedig 'írás'. A magyar szakirodalomban nincs egységes elnevezése, leggyakrabban a standardírás, mintaírás, példaírás, szabályos írás (vagy ugyanezek stílussal) formákban jelenik meg.

További elnevezései kínaiul:

Története

A kaj-su valamikor az i. sz. 1-2. században formálódott ki, első említése a 2. századból származik. A hagyomány a politikus és kalligráfus Csung Jaót 鍾繇 / 钟繇 (151–230) tekinti a stílus megalkotójának és első mesterének, aki műveit már csakugyan a kaj-su egy korai változatával jegyezte le. Saját korában azonban kevés követője akadt, az írástudók jó ideig még az újfajta kancellár írással, illetve a félkurzív és a kancellár írás egyfajta keverékével írtak. A kaj-su egészen az 5. századig, az Északi és Déli dinasztiák koráig nem vált domináns írásstílussá. A Csung Jao-féle kaj-su alapján – amelyet hsziao-kajnak 小楷, vagyis „kis minta (írás)”-nak is neveznek – ekkor dolgozták ki a szabályos, azaz standardírás újabb változatát, amelyet Vej-kainak 魏楷 neveztek Vej állam neve után. A kaj-su végleges, ma ismert formáját a Tang-dinasztia idején nyerte el, a korszak neves és kiváló kalligráfusainak alkotásai révén.

Formajegyei, használata

A kaj-su alapvetően megőrizte a kancellár írás sajátos arányait és formajegyeit, épp csak valamivel keskenyebb és magasabb alakot öltött. Népszerűségét annak köszönhette, hogy az írásba ritmus került, így nem véletlen, hogy a kínai írásmódok evolúciója során épp a kaj-suból fog kialakulni a félkurzív írás.

Az 5 cm-nél szélesebb írásjegyekkel írt változatát „nagy mintaírásnak” (ta-kaj 大楷) nevezték, míg a 2 cm-nél keskenyebb formája a „kis mintaírás” (hsziao-kaj 小楷) nevet kapta.

Jegyzetek

  1. ↑ Miklós 1973 62. o.
  2. ↑ Gáncs 2009 83. o.
  3. ↑ Gáncs 2009 83. o.
  4. ↑ Ferenczy 2003 17. o.
  5. ↑ Qiu 2000 142., 143. o.
  6. ↑ Qiu 2000 143. o.
  7. ↑ Kwo 1981 38. o.

Források

További információk