Karbamidsav

Karbamidsav

szerkezeti képlet

pálcikamodell
IUPAC-névkarbamidsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám463-77-4
PubChem277
ChemSpider271
DrugBankDB04261
KEGGC01563
MeSHCarbamic+acid
ChEBI28616
SMILES
O=C(O)N
InChI
1/CH3NO2/c2-1(3)4/h2H2,(H,3,4)
InChIKeyKXDHJXZQYSOELW-UHFFFAOYSA-N
Beilstein1734754
Gmelin130345
UNIIO0UC6XOS4H
ChEMBLCHEMBL125278
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletCH3NO2
Moláris tömeg61,040 g/mol
Rokon vegyületek
Rokon vegyületekDitiokarbamátok
Szénsav
Karbamid
Etil-karbamát
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A karbamidsav normál körülmények között instabil vegyület. Formailag a legegyszerűbb aminosav, de instabilitása (és a karboxil-nitrogén kötés sajátsága) miatt ez a jelző a glicint illeti. Fontosságát inkább a bonyolultabb vegyületek nevének meghatározásában betöltött szerepe adja.

A belőle származtatható csoport neve „karbamoil”. A „karbamoiltranszferázok” a 2.1.3 EC-szám alá sorolt transzferáz enzimek.

A karbamidsavak a karbamát védőcsoportok lebontásának közbenső termékei, az észterkötés hidrolízise során karbamidsav keletkezik. A reakciót a szén-dioxid felszabadulása a védőcsoport eltávolításának irányába hajtja, melynek során a nem védett amin keletkezik.

A karbamidsav az élő szervezetek fontos molekulája, melyről úgy tartják, hogy enzimatikus hatásra keletkezik karbamidból.

Karbamátok

A karbamátok a karbamidsavak észterei. A karbamidsav legegyszerűbb észtere a metil-karbamát.

Néhány észtert izomrelaxánsként alkalmaznak, míg mások – például az aldikarb – rovarirtószerek.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbamic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ Thomas L. Lemke. (2003). Review of organic functional groups : introduction to medicinal organic chemistry. Philadelphia, Pa.: Lippincott Williams & Wilkins. 63. o. ISBN 9780781743815.
  2. ↑ R.K. Khanna, M.H. Moore. (1998). "A 55". Carbamic acid: molecular structure and IR spectra (pii: S1386-1425(98)00228-5) (PDF). Greenbelt, MD.: Elsevier. 961-967. o. 2017. augusztus 9. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 10. {{cite book}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó); More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)
  3. ↑ ed. by John H. Block, John M. Beale. (2004). "Central Nervous System Depressant". Wilson and Gisvold's textbook of organic medicinal and pharmaceutical chemistry. Philadelphia, Pa.: Lippincott Williams & Wilkins. 495. o. ISBN 9780781734813. {{cite book}}: |author= has generic name (súgó)
  4. ↑ Risher, JF; Mink, FL; Stara, JF (1987). "The toxicologic effects of the carbamate insecticide aldicarb in mammals: a review". Environmental health perspectives. 72: 267–81. doi:10.2307/3430304. JSTOR 3430304. PMC 1474664. PMID 3304999.
Ez a kémiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!