Karlis Huns

Karlis Huns
Önarcképe (1874)
Önarcképe (1874)
Született1831. november 13.
Sissegal (Livónia)
Elhunyt1877. január 28. (45 évesen)
Davos
Állampolgárságaorosz
Nemzetiségelett
HázastársaVera Huhn
Foglalkozásafestőművész
IskoláiCári Művészeti Akadémia
Szentpétervár
KitüntetéseiLarge gold medal of the Imperial Academy of Arts (1861)
Halál okagümőkór
Festői pályafutása
Stílusarealizmus
Aki hatott ráTiziano
Velasquez
Tintoretto
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlis Huns témájú médiaállományokat.

Karlis Jekabs Vilhelms Huns (Karl Huhn, Карл Федорович Гун) (Sissegal, Livónia, 1831. november 13. – Davos, 1877. január 28.) balti német származású lett festő, grafikus és tanár. A lett történelmi festészet úttörője, és a 19. század egyik legjelentősebb balti művésze volt.

Élete

Huns Rigában, az evangélikus templom iskolájában tanult.1850-ben Szentpétervárra költözött, és Wilhelm Pape litográfusnál végzett grafikus munkákat. 1852-ben felvételt nyert a Cári Művészeti Akadémiára. A klasszikus kompozíció hagyományait és az aprólékosan kidolgozott portrék festését mesterétől, Pjotr Vasziljevics Baszintől sajátította el. Akadémiai évei alatt készült a Valmierashoz közeli Kocēni (1855). 1860-ban kis aranyérmet nyert az Olimpiai játékok 1861-ben nagy aranyéremmel díjazták Litvániai Szofija leleplezi Kancsal Vaszilijt II. Vaszilij esküvőjén című festményét, amely felfedte tehetségét. Az orosz történelem régmúlt eseményét festette meg drámai történelmi jelenetben, pszichológiailag aktív figurákkal, a ruhák és a helyszín részletes ábrázolásával. 1861-ben Vaszilij Vasziljevics Verescsaginnek segített a jelabugai templom ikonosztázának festésében.

A Cári Földrajzi Társaság megbízásából a Kirovi területre és Kazanyba utazott, hogy megörökítse az ott élők nemzeti viseletét, szokásait. Ezeknek a rajzoknak és festményeknek egy része megjelent Théodore de Pauly Oroszország népeinek etnográfiai leírása című művében, 1862-ben.

1863-ban ösztöndíjjal külföldre utazott. Lipcse, Prága, Drezda és München után Párizsban alkotott. A Louvre-ban tanulmányozta a nagy mesterek műveit, a színek keverése és a perspektíva érdekelte. Tiziano, Tintoretto és Velasquez hatottak festészetére. Többször kiállított a Salonon (Szent Bertalan éjszakája 1868, Beteg gyermek 1869, Szent Bertalan éjszakájának jelenete és Cigánylány dobbal 1870). 1870-ben Normandiában és Brüsszelben élt. 1871–74 között a Cári Művészeti Akadémia tanáraként működött. Kiállított Londonban (Second Annual International Exhibition 1872), Bécsben (Weltausstellung 1873), Párizsban a világkiállításon (Exposition Universelle, 1878). 1874-ben feleségül vette Ippolit Monigetti svájci származású orosz építész lányát, és még abban az évben tuberkulózisban megbetegedett. Külföldön keresett gyógyulást. Davosban hunyt el. Kívánsága szerint Madliena (Ogre) temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Képek

Jegyzetek

  1. ↑ "Valmierashoz közeli Kocēni" (lett nyelven). makslasvesture.lv. 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 8.
  2. ↑ "Olimpiai játékok" (lett nyelven). makslasvesture.lv. 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 8.
  3. ↑ "Litvániai Szofija leleplezi Kancsal Vaszilijt II. Vaszilij esküvőjén" (lett nyelven). makslasvesture.lv. 2025. január 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 8.
  4. ↑ "Description ethnographique des Peuples de la Russie" (francia nyelven). book-graphics.blogspot.ch. Hozzáférés: 2015. május 8.

Források