Karyolysus

Karyolysus
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Diaphoretickes
Csoport: Sar
Csoport: Alveolata
Csoport: Apicomplexa
Csoport: Coccidia
Csoport: Adeleorina
Csoport: Karyolysidae
Nemzetség: Karyolysus
Labbé 1894

A Karyolysus a Coccidia Adeleorina csoportjának nemzetsége. A Rana boylii boylii gerinces gazdájú K. sonomae kivételével a nemzetség kizárólag a Lacerta fajait fertőzi. Vektorai ízeltlábúak, például szúnyogok, legyek, atkák.

Történet

A nemzetséget Labbé hozta létre 1894-ben a gazdájuk sejtmagját töredezetté tevő Apicomplexa-fajokra. Reichenow 1921-ben kimutatta, hogy e jellemző rendszertani értéke vitatott, ehelyett más kritériumokat javasolt a nemzetségbe soroláshoz, melyek ma is használatosak.

Típusfaja a Karyolysus lacertae.

Cook, Netherlands és Smit 2016-ban a Hepatozoon nemzetségből áthelyeztek a Karyolysusba egy újra leírt fajt, ennek új neve Karyolysus paradoxa.

Genetika

Nincs szekvenált faja, csak részleges 18S rDNS-szakaszai ismertek.

Életciklus

Mikor a gazda fertőzött atkákat eszik, féreg alakú sporozoitákat bocsát ki a sporociszta. Ezek a bélfalba fúródva a nyirokerekbe, majd a vérbe lépnek. A belső szervek, különösen a máj elérése után a sporozoiták áthatolnak az endotél sejtekbe. Itt tojás alakú szkizontákat termel membrános kapszulában. Ezek e sejtekben maradnak rövid ideig, majd 8–30 merozoitát bocsátanak ki. Ezek a sejtben maradnak annak lízise és a véráramba kerülés előtt.

A véráramba kerülés után a merozoiták más endotél sejtekbe hatolnak. Itt nőnek, majd szkizogenezisen mennek át számos gametocitát létrehozva. E második generációs szkizonták kisebbek az első generációnál, és nem látható jól sejtmagjuk. Ezek is a véráramba kerülnek, általában a fertőzés utáni 42. nap körül.

A gametociták az eritrocitákon áthatolva makrogametocita- és mikrogametocita-állapotokká differenciálódnak. Ezeket vékony membrán választja el. A mikrogametociták vékonyak maradnak, és nem fejlesztenek jól látható magot, míg a makrogametociták megnőnek, és egyik végükön jól látható magot hoznak létre.

Nőstény atkák általi bekebelezés során a gametociták kikerülnek az eritrocitákból. Az emésztőrendszerben orsószerű párokká asszociálnak, és a bélepitéliumba lépnek. Ebben a makrogametocita megnő, a mikrogametocita mérete csökken. Ez utóbbi kettéosztódik, és a két így keletkezett ivarsejt egyike a makrogametocitával zigótává egyesül.

A zigóta (vagy ookinéta) a sejtben megnő, és meiózison, majd több mitózison megy át, létrehozva az oocisztát. Ebben a magok a felszínre vándorolnak, és sejtplazma összegyűjtésével sporoblasztokká alakulnak. Érésük során féregszerűvé válnak, és nagyon aktív sporokinétává alakulnak.

Az oocisztából kiszabadulva a sporokinéták az atka testében vándorolnak. Egyesek a petefészekben megtelepedve a peték tartalmába kerülnek. Itt membránt fejlesztenek, melyen belül nőnek (sporociszta). A sporocisztában a sporogónia 20–30 sporozoitát eredményez, melyek a fejlődő nimfa emésztőrendszerének endoderma-eredetű sejtjeibe kerülnek. Táplálkozáskor egyes sporozoiták bekerülnek az emésztőrendszerbe, ezek egy része benne marad, más részük viszont ürülékkel távozik. Ha egy gyík az ürüléket vagy az azt evő atkát megeszi, a folyamat újraindul.

Hipnozoita ismert a Karyolysus lacertae fajban.

A Haemogregarina nemzetségtől való megkülönböztetése nehéz lehet, mivel mindkét nemzetség gametocitogenezise a vörösvérsejtekben történik, és hasonló morfológiájú. Megkülönböztethető viszont a szkizogónia helyszínével: a Karyolysusé ez az endotél sejtekben, míg a Haemogregarináé a csontvelőben történik.

A Lacerta schreiberi esetén nem igazolt, hogy képes vertikális transzmissziójára.

Rendszertan

18S rRNS-alapú kutatások alapján átfedést mutathat a Hepatozoonnal.

Gazdák

Élőhely

Merozoitái a gerinces gazda májsejtjeiben és makrofágjaiban élnek.

Jegyzetek

  1. ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). "Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes". J Eukaryot Microbiol. 66 (1): 4–119. doi:10.1111/jeu.12691. PMC 6492006. PMID 30257078.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  2. ↑ Beyer TV, Svezhova NV, Radchenko AI, Sidorenko NV (2002). "Parasitophorous vacuole: morphofunctional diversity in different coccidian genera (a short insight into the problem)". Cell Biol. Int. 26 (10): 861–71. doi:10.1006/cbir.2002.0943. PMID 12421577. S2CID 24732217.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  3. ↑ Thanasak J, Tansatit T, Taowan J, Hirunwiroj N, Chitthichanonte S, Wongmack T (2022. július 22.). "The peripheral blood mononuclear cells preparation and the hematology of Varanus salvator". PLoS One. 17 (7): e0269108. doi:10.1371/journal.pone.0269108. PMC 9307208. PMID 35867719.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  4. ↑ Reichenow E (1921). "Die Hämococcidien der Eidechsen: Vorbemerkungen und I. Teil, die Entwicklungsgeschichte von Karyolysus" (PDF). Archiv für Protistenkunde. 42: 179–291, 13 t. Hozzáférés: 2025. május 7.
  5. ↑ Krylov MV, Belova LM (2004). "[Evolutionary complication of life cycles in Coccidea (Sporozoa: Coccidea)]". Parazitologiia (orosz nyelven). 38 (6): 524–534. PMID 15656095.
  6. 1 2 Cook CA, Netherlands EC, Smit NJ (2016. június 16.). "Redescription, molecular characterisation and taxonomic re-evaluation of a unique African monitor lizard haemogregarine Karyolysus paradoxa (Dias, 1954) n. comb. (Karyolysidae)". Parasit Vectors. 9 (347). doi:10.1186/s13071-016-1600-8. PMC 4910240. PMID 27305899.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  7. 1 2 3 4 Beyer TV, Sidorenko NV (1984. november 1.). "Karyolysus sp. (Haemogregarinidae, Adeleida, Apicomplexa): host-parasite relationships of persisting stages". J Protozool. 31 (4): 513–517. doi:10.1111/j.1550-7408.1984.tb05493.x.
  8. 1 2 Kopena R, Martín J, López P, Majláth I, Majláthová V (2021. augusztus 21.). "Lack of evidence of vertical transmission of Karyolysus blood parasites in Iberian green lizards (Lacerta schreiberi)". Int J Parasitol Parasites Wildl. 16: 95–98. doi:10.1016/j.ijppaw.2021.08.008. PMC 8387827. PMID 34471598.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  9. ↑ Haklová-Kočíková B, Hižňanová A, Majláth I, Račka K, Harris DJ, Földvári G, Tryjanowski P, Kokošová N, Malčeková B, Majláthová V (2014). "Morphological and molecular characterization of Karyolysus--a neglected but common parasite infecting some European lizards". Parasit Vectors. 7: 555. doi:10.1186/s13071-014-0555-x.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)