Kurta baing

Kurta baing
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Leucaspius
Heckel & Kner, 1858
Faj: L. delineatus
Tudományos név
Leucaspius delineatus
(Heckel, 1843)
Szinonimák
Szinonimák
  • Aspius ovsianka Czernay, 1851
  • Aspius owsianka Czernay, 1851
  • Cyprinus fischeri Valenciennes, 1844
  • Cyprinus pallasii Kessler, 1860
  • Leucaspius abruptus Heckel & Kner, 1858
  • Leucaspius delineatus caucasicus Berg, 1949
  • Leucaspius delineatus delineatus (Heckel, 1843)
  • Leucaspius delineatus dimorphus Gratzianov, 1907
  • Leucaspius delineatus dimorphus Ruzsky, 1914
  • Leucaspius relictus Warpachowski, 1889
  • Leuciscus pigmeus Platera, 1861
  • Owsianka czernayi Dybowski, 1862
  • Phoxinellus thracicus Battalgil, 1942
  • Squalius delineatus Heckel, 1843
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kurta baing témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurta baing témájú médiaállományokat és Kurta baing témájú kategóriát.

A kurta baing (Leucaspius delineatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

A Leucaspius halnem egyetlen faja.

Első leírója Johann Jakob Heckel, állítólag Lemberg halpiacán fedezte fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján. Magyarországon védett és a természetvédelmi értéke: 10 000 forint. Gazdasági jelentősége azonban nincs, Európában ma már ritkának számít.

A Magyar Haltani Társaság által 16. alkalommal megszervezett az "Év hala" szavazáson 2025-ben az első helyen végzett, maga mögé utasítva a dévérkeszeget és a vágódurbincsot.

Előfordulása

A kurta baing kisebb állóvizek, levezetőárkok, lassú folyású patakok lakója, amelyekben apró mérete miatt gyakran észrevétlen marad. Állományának nagysága ugyanabban a vízben is szélsőséges változásokat mutat. Egyik évről a másikra tömegessé válhat, majd esetleg hirtelen eltűnik. Megtalálható a Rajna és a Duna vízgyűjtő területétől egészen az Urálig és a Kaszpi-tengerig.

Az előfordulását tekintve egyik legelterjedtebb édesvízi halfajnak tekinthető. Magyarországon 1897-ben Mocsáry Sándor fedezte fel a Sebes-Körösben.

Hasonló fajok

Több pontyféle ivadékával is könnyen összetéveszthető, mivel azok fiatal példányain az oldalvonaluk gyakran nem látszik végig. A legjobban hozzá hasonlító faj a szélhajtó küsz (Alburnus alburnus), melynek teste oldalról lapítottabb és anális úszójában 16-20 sugár van. A balin (Aspius aspius) száján lévő hasítéka enyhén fölfelé irányul és szájszöglete viszont a szeme alá ér. A garda (Pelecus cultratus) szája hasonló állású, de nagy mellúszója eléri a hasúszó tövét és oldalvonala teljes.

Megjelenése

A hal teste erősen nyújtott orsó alakú, oldalról enyhén lapított. Nagy, ezüstösen csillogó pikkelyei (44-48 egy hosszanti sorban) könnyen leválnak. Orra rövid és tompa, szájnyílása kicsi, felső állású, az alsó állkapocs hegyi része a felső állkapocs sekély mélyedésébe illik, de szájszeglete nem éri el a szem vonalát. Oldalvonala nem teljes, hiszen 7-12 pikkelyre terjed ki. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 14-20 sugarú; a has alsó segélye a has úszók és a farok alatti úszó között ék alakú. Garatfogai egy - vagy kétsorosak, 5-4. Kék színű, hosszanti csíkjai jól láthatóak a farok részén. Barnástól az olajzöldesig változik hátszíne, oldalai élénk ezüstös csillogásúak kék árnyalattal, has oldala átvált fehéresre. A legkisebb magyarországi pontyféle testhossza 6 centiméter, a nőstények elérhetik a 9 centimétert, mert valamivel nagyobbak a hímeknél. 36-42 csigolyája van.

Életmódja

Apró termetű rajhal, amely főként a parti részek sűrű növényzetében, a felszínhez közeli vízréteg lakója. Táplálékát csapatokba verődve gyűjti, állati és növényi eredetűeket is fogyaszt, azonban étrendjét leginkább plankton és repülő rovarok lárvái jelentik.

Szaporodása

Az időjárás viszontagságait jól tűri, a népi hagyomány szerint az iszapból is kikel. Április és július között ívik. Körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikráit a nőstény rövid tojócsövével kör alakú vagy spirális szalagban gyöngysorszerűen vízinövények szárára, levelére, vagy vízbe hullott levelekre, ágdarabokra ragasztja. Kisszámú 100-150 darab ikrát rak. Párosával ívó halfaj, a pontyfélék körében alacsony ikraszámát úgy ellensúlyozza, hogy az ivadék kikeléséig (9-12 nap) a hím őrzi azokat. Ilyenkor a fejével az ikrákat hordozó fűszálat, hínárt bökdösi, oxigéndús vizet hajtva az ikrákra. Egyévesen válik ivaréretté.

Képek

A képeken mutatják, hogy apró termetű rajhal továbbá azt is, hogy a partközeli vízréteg az otthona.

Jegyzetek

  1. ↑ "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2010. szeptember 26.
  2. ↑ "Greenfo védett fajok". Hozzáférés: 2009. október 26.[halott link]
  3. 1 2 "kaloistvan.atw.hu". 2013. január 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2009. október 26.
  4. ↑ "Magyar Haltani Társaság". haltanitarsasag.hu. Hozzáférés: 2025. április 23.
  5. 1 2 3 4 Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
  6. 1 2 3 "Baingok (Leucaspius Heck.)". Brehm: Az állatok világa. Hozzáférés: 2010. június 6.
  7. 1 2 3 "Kurta baing – Leucaspius delineatus (Heckel, 1873)". Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. Hozzáférés: 2010. szeptember 26.
  8. ↑ "A kurta baing Leucaspius delineatus". tomolyka.freeweb.hu. 2009. augusztus 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 26.
  9. ↑ Dr. Györe Károly. "Kurta baing - Leucaspius delineatus Heckel, 1843". Magyarország természetesvízi halai. HAKI. 2014. április 29. dátummal baing az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. szeptember 26. {{cite web}}: Check |url= value (súgó)

További információk

Internetes leírások a kurta baingról