Története
A napilap alapítása
Eugenio Scalfari ötletéből jött létre, aki 1968-1972 között az Olasz Szocialista Párt képviselője volt és egyben a L'Espresso című baloldali szellemiségű hetilap igazgatója. Az újság címét megemlékezésnek szánták, utalással a portugál újságíróra, aki az 1974-es portugáliai forradalmat szegfűs forradalomnak nevezte el. Scalfari az induló laphoz Gianni Roccat hívta főszerkesztő-helyettesnek és munkatársaknak pedig Giorgio Bocca, Sandro Viola, Mario Pirani, Miriam Mafai, Barbara Spinelli, Natalia Aspesi és Giuseppe Turani újságírókat. Igazgatóhelyettesként dolgozott a kezdetekben Andrea Barbatot, aki azonban átment a Rai 2 TG2 híradójához igazgatónak, miután a csatorna baloldali szellemiségű lett.
A kezdetek
Az újságot 1976. január 14-én alapították meg, Scalfari vezetésével az újság szellemisége baloldali, laikus és reformkommunista volt. A kezdetekben az újságban olykor előfordult, hogy a parlamenten kívüli baloldali szervezetek is kaptak nyilvánosságot. Az 1970-es évek közepén a legolvasottabb baloldali sajtóorgánumok a L'Unitá és a Paese Sera lapok voltak. Első száma az alapítás napján jelent meg berliner formátumú betűkkel jelent meg, mint más országos napilap, az ára 150 olasz líra volt.
Az újság a Movimento '77 baloldali egyetemi hallgatói mozgalom diákjai körében is népszerű volt.
Az 1978-as esztendő fordulatot hozott. Aldo Moro márciusi elrablása és 55 napos Vörös Brigádoknál levő fogsága alatt a brigádosok ellen foglalt állást, addig Bettino Craxi szocialista párti főtitkár a tárgyalás híve volt. Ebben az évben 140.000 példányt adott el. 1979-ben 24 oldalasra bővült, és foglalkozni kezdtek sporteseményekkel is. A sport rovatvezetésére Gianni Brerát hívták aki a Gazzetta dello Sport sportújság munkatársa volt. 1980-ban saját lakása előtt megverték Guido Passalaquát, a lap újságíróját, aki túlélte a támadást. A támadást ugyanaz a terrorcsoport hajtotta végre, akik megölték a Corriere della Sera munkatársát, Walter Tobagit. 1980-ban a P2-botrány napvilágot látott, amit a Corriere della Sera tárt fel, de maga az ominózus napilap is érintett volt az ügyben, emiatt számos újságíró átpártolt a Repubblicahoz, mint az ismert Enzo Biagi és Alberto Ronchey. Az 1980-as évek közepére megelőzi a La Stampa napilapot, így a második legolvasottabb újsággá válik.
Verseny a Corriere della Seraval
1987-re évi 700 000 átlagos eladást ért el, ezzel akkor a legolvasottabb újsággá vált. Ekkor indítja el Portfolio nevű nyereményjátékát. A Corriere della Sera ekkor jelenteti meg a Sette című heti magazinját, válaszul a Repubblica a Venerdí című hetilapját indítja el. 1988-ra a Repubblica 730 ezer, a Corriere della Sera 520 ezer példányt ad el.
1994. október 2-án az addig neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom mérséklődése kapcsán Eugenio Scalfari vezércikkében „A jobboldal megvilágosodása” címen írja le véleményét.
La Repubblica Scalfari után
Scalfari távozása után 1996-ban Ezio Mauro lett az igazgató, aki fokozatosan balközép szellemiségűvé tette a lapot, ennek ellenére számos kritikát fogalmaztak meg a Prodi-kormány ellen. 1996-ban indult az újság internetes oldala.
2011-ben az újságnak nyilatkozott a marokkói származású Ruby, aki állítása szerint Silvio Berlusconi akkori miniszterelnök szeretője volt már 2 éve, amikor még kiskorú volt.
