A Latemar egy alpesi hegycsoport az észak-olaszországi Dolomitokban, Dél-Tirol és Trentino határán, az Eggen-völgy és a Fiemme-völgy között. Viszonylag kis kiterjedésű, félkörben hajló hegygerinc mentén sorakozó látványos csúcsokból áll. Legmagasabb kiemelkedése a Diamantidi-torony (2862 tszf. méter). A turisták által jól ismert összképét észak felől, a Karer-tó partjáról nézve mutatja.
Fekvése
A Latemar tömbje a Dolomitok nyugati részén emelkedik. Északnyugati része Dél-Tirol, délkeleti része Trentino területén fekszik, a megyehatár a hegycsoport főgerincén fut.
A Latemartól nyugatra a dél-tiroli Obereggen falu fekszik, amely Deutschnofen(Nova Ponente) község része. Innen érhetők el a Latemar nyugati lejtőin fekvő síközpont, a Ski Center Latemar pályái.
A hegységtől északra fekvő, legközelebbi település a dél-tiroli Welschnofen(Nova Levante) községhez tartozó Karersee (Carezza al Lago) falu, amely a Karer-tó(Lago di Carezza) partján fekszik. Ez az Eggen-völgyben, a Karer-hágó közelében fekvő kis erdei tengerszem a völgy legismertebb látnivalója, a megyeszékhelytől, Bozentől(Bolzano) mintegy 25km-re.
Északkeleten a Karer-hágó képezi a határt a Latemar és a Rosengarten-hegycsoport között. Itt működnek a Karer-tavi síterület (Skigebiet Carezza – Karersee) völgyállomásai, ahonnan a Latemar északkeletei lejtőin kiépített pályákhoz lehet feljutni.
A trentinói oldalon a Latemar lejtői a Fassa-völgyben(Fassatal / Val di Fassa) és annak folytatásában, a Fiemme-völgyben(Fleimstal / Val di Fiemme) végződnek. Délnyugaton fekszik az 1983méter magas Pampeago-hágó(Reiterjoch / Passo di Pampeago), amely összeköti Eggen-völgyet a Fiemme-völggyel, ugyanakkor elválasztja a Latemar csoportjától a 2492méter magas Zanggen-csúcsot (Pala di Santa), amely hivatalosan már a Fiemme-völgyi Alpokhoz sorolódik.
A hegylánc főgerincének nyomvonala patkót formáz, mely délkelet felé nyitott. Két szára a Sorda-völgyet (Valsorda) fogja közre, mely a Fiemme-völgy(Fleimstal) egyik északnyugati irányú oldalvölgye, egyben a hegycsoport vízgyűjtő területe.
A csoport legmagasabb csúcsai a főgerinc északi szárnyán emelkednek, amelynek északkeleti és északnyugati oldalain meredek sziklafalak szakadnak le a törmeléklejtőkig, amelyeken a sűrű Latemari-erdő (Latemarwald) és a Karer-tó is fekszik. A déli oldalon a Sorda-völgyi lejtők lényegesen enyhébb esésűek, törmelékkúpokkal és -dombokkal tarkítotva. A főgerincen átvezető átjárók: 2650méteren a Nagy Latemar-csorba (Große Latemarscharte / Forcella Latemar Grande), és 2685 méter magasan a Rotlahn-csorba (Rotlahnscharte / Forcella dei Campanili). A 2616méter magas Kirchtagweid-csúcsnál a gerinc délnek fordul, itt egy kiterjedt fennsík (Laste di Valsorda di sopra) fekszik. A fennsík nyugati irányból közelíthető meg az Erzlahnscharte (Forcella Forcellone) és Gamsstallscharte (Forcella dei Camosci) átjárókon keresztül. A Latemar gerincét a Feudo-csúcs (Cima Feudo) tömbje zárja le.
A Diamantidi-torony meredek északi fala és lankásabb déli válla, kelet felől, a Latemar-csúcsról nézve. A kőzet rétegződése jól látható.Sötét magmás telér, világos mészkő-környezetben (a Diamantidi-toronytól keletre)
A hegycsoportot körülvevő Welschnofeni-fennsík alapvetően porfir anyagú, lankás felszíni formákkal, erdőkkel és alpesi mezőkkel (Alm) borítva. Jellege élénk ellentéte a belőle kiálló magas és meredek sziklahegyeknek.
A Latemar sziklacsúcsainak anyaga a Dolomitok Schlern(Sciliar) hegycsoportjában azonosított kőzetből, ún. Schlern-dolomitból áll, mely a földtörténeti Ladinium korszakban, a középső triász második felében, mintegy 230 millió éve keletkezett. A kőzet szerkezete erősen rétegzett, őstengeri eredetű lerakódások következtében. A rétegekben felismerhetők az ősi ammoniták és kagylók lenyomatai. A Latemart alkotó kőzet a Marmolada csoport anyagával rokon, magnéziumban szegény, ellentétben a szomszédos Rosengarten hegycsoport erősen „dolomitizált” kőzetével. A kő szerkezete emiatt igen törékeny, falai hegymászásra kevésbé alkalmasak. A falak lábánál kiterjedt törmelékdombok és -katlanok alakultak ki.
A hegység északi oldalán, a Karer-tó fölött fekszik a Geplänk nevű katlan, amely hegy- és sziklaomlások eredménye. Az egymásra halmozott sziklatömbök között halad a Labirintus nevű, kanyargós magashegyi túraösvény (Labyrinthsteig). A formációhoz helyi legenda is fűződik, mely szerint a Geplänk fölötti hegycsúcsok sorfalát egy ott élő óriás pallér, a „Geplänkmaurer” építgeti, de a kőfal újra és újra leomlik, kövei a Karer-tóra néző lejtőkre zuhannak.
Az itteni mészkő alapkőzetre jellemző a magmás kőzeteket tartalmazó telérek sűrű hálózata. Ez főleg bazaltféléket tartalmaz, melyek sötét színe élesen elkülönül az üledékes alapkőzettől. A telérek a középső triászból származnak, amikor a Dolomitokban erős vulkáni tevékenység zajlott. A lágy magmakőzet felső rétegei gyorsan lepusztultak, így alakult ki a hegység erősen tagolt jellege. A magmatörmelék a szakadékok, folyosók és hasadékok aljában gyűlik össze.
A Latemar nevet először 1100 körül említik, a Brixeni Püspökség és a Tridenti Érsekség határleírásában.
Feltehetően a ladin nyelvű„cresta de Lac-te-mara” kifejezésből rövidült, ennek jelentése: „hegylánc a katlan-tavon túl”, mely utalás a Karer-tó fölötti, jól ismert látképre. A német nyelvi háttér hívei a „Leitmayr” névből eredeztetik. Előfordulnak magyarázatok más ladin és latin nyelvi gyökerekre is.
A középkorban a hegyoldalakban bányászat folyt, ennek nyomai (aknák és tárók maradványai, régi kéziszerszámok) fennmaradtak. Helyi feljegyzésekből arra következtetnek, hogy a 15. századig ezüstöt, ólmot, rezet és vastartalmú érceket termeltek ki. A Dolomitok egyik ismert legendája is említ egy Latemar nevű manót, a hegység kincseinek őrzőjét, akinek birodalmát a szomszédos Rosengarten hegység ura, Laurin király akarja elfoglalni.
Az első két tudós, akik a 19. században a Latemart kutatták, a német Ferdinand von Richthofen (1833-1905) és az osztrák Edmund Mojsisovics (Mojsisovics Ödön, 1839-1907) volt. A hegymászók kevéssé törődtek a hegycsoporttal, figyelmük az ekkoriban feltárt szomszédos Rosengarten hegycsoport felé irányult. Gustav Euringer augsburgi német hegymászó érte el elsőként a Latemar-csúcsot (1884-ben) és a Diamantidi-csúcsot (1885-ben). A Demeter Diamantidi és Ernst Platz hegymászó útjai nyomán itt is megindult a hegyi turizmus, 1896-ra megépült a Karer-hágóra vezető műút, majd az itteni szállodák is. Megindult a turizmus, melyet Theodor Christomannos ügyvéd, helyi politikus, valamint Josef Pichler és Hanssepp Pinggera suldeni vállalkozók támogattak. Edward Theodore Compton (1849-1921) angol festő és hegymászó is ebben az időben járta be a Latemar vidékét, amelyet festményein megörökített.
1980-ban megnyitották az hegycsoport első alpesi menedékházát, a 2671 méter magasságban épült Latemar-menedékházat(wd)(Rifugio Torre di Pisa). 2009-ben a hegycsoportot az UNESCO az egész Dolomitokkal együtt a Világörökség részévé nyilvánította.
A Valbona-csúcs és a Latemar-menedékház
A Bivacco Rigatti bivakház
Útjelző tábla a hegycsoportban
A Torre di Pisa sziklatű
Alpinizmus, sport
A Latemar északi fala, ahogyan a Karer-tó felől látszik, a Dolomitok egyik legismertebb tájképe. Ennek ellenére a hegycsoport nem tartozik a hegymászók kedvelt céljai közé. Ennek fő oka a kőzet porlékonysága, különösen a szomszédos Rosengarten hegycsoporttal összevetve. A csúcsok közül csak a Latemar-csúcsra visz kiépített mászóút, ezt sokan használják is. Átkelhetünk a hegység főgerincén, a Reiter-hágótól (Reiterjoch) a Latemar-csúcson át le a Karer-tóig jelzett túrautakon, vagy (1981 óta) egy vasalt mászóút beiktatásával. Erről az útvonalról letérve megmászható a Diamanti-torony is.
A Latemar-csoportban jelenleg két, személyzettel üzemelő menedékház működik. Egyik a Latemar-ház (Latemarhütte / Rifugio Torre di Pisa, 2671 méteren), a hegység keleti részén, a Valbona-csúcs közelében. Olasz nevét a közeli sziklatűről, a „pisai toronyról” kapta. A másik a Rifugio Passo Feudo, 2175 méter magasságban, a Latemar déli lejtőjén. A hegyjárók rendelkezésére áll még két bivakház, a Bivacco Rigatti, 2620 méteren, a Nagy Latemar-csorbában és a Bivacco Latemar A. Sieff, 2365 méteren, a Lastei di Valsorda nevű, erősen tagolt fennsík belsejében.
A hegység síközpontjai a Dolomiti Superski rendszer tagjai. Az északi és keleti lejtők a Karer-hágó–Fassa-völgy (Val di Fassa/Carezza) zónához tartoznak, a nyugati lejtők a Fiemme-völgy–Obereggen (Val di Fiemme/Obereggen) zónához. Utóbbi zóna központja a Ski Center Latemar, amely magában foglalja a Pampeago-hágót, és a Predazzóból felvezető kabinos felvonót is.
Közlekedése
A hegység nyugati része, Obereggen település és a Latemar Síközpont (Ski Center Latemar) az A22-es autópályáról, Bozen (Bolzano) felől az Eggen-völgyben haladó 241-es országúton, majd az abból Birchabrucknál (Ponte Nova) délnek leágazó 620-as úton közelíthető meg. A 620-as út a Lavazè-hágón át vezet Cavalese és a felső Fiemme-völgy felé. A Pampeago-hágó délről, Cavalese felől is elérhető közúton.
A 241-es út Birchabrucktól keletnek, Welschnofen (Nova Levante) felé halad tovább, felvezet a Karer-hágóra, ahonnan a Karer-tó és a Latemar északi lejtői elérhetők. Északkeletről, a Fassa-völgyből, a Canazei felől érkező 48-as főútvonal érinti a predazzói kabinos felvonó völgyállomását, amelyen át a Pampeago-hágóba lehet feljutni.
Jegyzetek
↑"Pistenplan Carezza Ski". carezza.it (német, olasz és angol nyelven). Hozzáférés: 2022. szeptember 23.
↑Volkmar Stingl (1998). Dolomiten. Das Werden einer Landschaft (német nyelven). Bozen (Bolzano): Athesia. 60.o. ISBN88-7014-979-X.{{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó)
↑Hans von Voltelini (1889). "Beiträge zur Geschichte Tirols"(pdf). Zeitschrift des Ferdinandeums III/33 (Bez. 8.): 1–188. Hozzáférés: 2022. szeptember 30.
↑"Latemar". www.Eggental.com (német nyelven). 2014. március 12. dátummal az eredeti címről archiválva.{{cite web}}: Unknown parameter |zugriff= ignored (|access-date= suggested) (súgó)
↑Alexander Albrecht (1990). "König Laurein". In Löbl-Schreyer, Toni Hiebeler (ed.). Dolomiten in Farbe (német nyelven). München: Bechtermünz. 66–78.o. ISBN3-927117-55-2.
Olaszország
é. sz. 46° 22′ 00″, k. h. 11° 34′ 00″46.366667°N 11.566667°EKoordináták: é. sz. 46° 22′ 00″, k. h. 11° 34′ 00″46.366667°N 11.566667°E
Nem található szabad kép.(?)
