Pályafutása
A Maryland állambeli Bartonsville-ben született. St. Louisban nőtt fel. Ötéves korában a profi zenész édesapjával kezdett trombitálást tanulni. 1966-ban Chicagóba költözött, ahol stúdiózenészként dolgozott. 1968-ban megalapította az Art Ensemble of Chicago-t John Mitchellel, Joseph Jarmannel és Malachi Favors-szal. Ennek a zenekarnak a tagja maradt élete végéig, és tagja volt Jack DeJohnette New Directions kvartettnek is.
Élt és dolgozott Jamaicában és Nigériában, ahol Fela Kutival játszott és felvett vele lemezeket. Bowie színpadi megjelenése − fehér laboránsköpenyben, kettéválasztott kecskeszakállal − része volt az Art Ensemble színpadi műsorának.
Olyan blueszenészekkel játszott, mint Little Milton, Albert King, Solomon Burke, Joe Tex és Rufus Thomas. 1965-ben Fontella Bass zenei igazgatója lett. Társalapítója volt a Black Artists Group (BAG)-nak St. Louis-ban.
1984-ben megalakította a Lester Bowie's Brass Fantasy-t, egy rézfúvós együttest. Ezzel a csapattal Whitney Houstonnal, Michael Jacksonnal, Marilyn Mansonnal rögzítettek számokat. New York-i együttesben James Carter és Amina Claudine Myers szerepelt.
Az 1980-as évek közepén tagja volt a The Leaders jazz szupergroupnak is. Noha avantgárd zenészként tekintenek rá, Bowie a trombita egész történetének technikáit igénybe vette. Zenéjét humoros poénokkal, blöffökkel, morgással, zenei viccekkel tarkította. A reggae és a ska iránti affinitását példázza a „Ska Reggae Hi-Bop” című szerzeménye.
Az afroamerikai közösségnek az AIDS-járvány tudatosítására és támogatására szolgáló albumát a Time magazin „Az év albumának” nevezte.
Bowie 1999-ben májrákban halt meg. A következő évben bekerült a Down Beat Jazz Hall of Fame-be. 2001-ben a chicagói Art Ensemble felvette a „Tribute to Lester” című művet. 2020-ban Bowie egy falfestményre került szülővárosában, amelyet Rafael Blanco készített.
