Lorne Greene

Ifjúsága

Oroszországi zsidó családból származott. Szülei, Daniel Green cipész és Dora Grinovsky az Orosz Birodalomból vándoroltak be Kanadába. Fiuk már Ottawában született. Szülei Chaimnak nevezték, iskolai bizonyítványaiban Hyman személynév szerepel. Leánya, Linda Greene az apjáról írt életrajzában azt írja, nem tudja, apja mikor kezdte használni a Lorne keresztnevet, sem azt, mikor módosította családnevét Greenről Greene-re.

Ontarióban, a kingstoni Queen’s University-n tanult. Vegyészmérnöknek készült, de hamar rákapott a színészmesterségre. Az egyetem színkörben játszott, eközben kapott kedvet a rádiózáshoz. Az egyetemi campus rádióállomásán (CFRC-FM) tanulta ki a rádióbemondói és műsorvezetői szakmát. Mély fekvésű hagja hangja jól érvényesült a közvetítésekben.

Diploma után New Yorkba, majd 1939-ben Torontóba költözött. Hamarosan a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) vezető hírolvasója lett. A második világháború alatt hivatalosan belépett a kanadai légierőhöz, 1942-ben repülőhadnagyi (Flying Offcer / lieutenant d’aviation) rangot kapott, de munkahelye továbbra is a CBC maradt, ahol hírműsorokat szerkesztett és vezetett, emellett dokumentumfilmek narrátoraként működött. A rádióban „Kanada hangjá”-nak (Voice of Canada) hívták, de sötét, szinte vészjósló hangszíne miatt a „Végzet hangja” (Voice of Doom) gúnynevet is megkapta. A dokumentumfilmek narrálása egész pályafutása során elkísérte.

1945-ben Torontóban főiskolai szintű képzési központot alapított fiatal kezdő rádiós munkatársak számára. A Lorne Greene Academy of Radio Arts szakmailag sikeresen működött, de 1952-ben bezárni kényszerült, hogy az ingatlan árából Greene kiegyenlíthesse adósságait.

Az Egyesült Államokban

1952-ben az USÁ-ba költözött, hogy Hollywoodban színészi pályára váltson. Először Katharine Cornell színházi társulatánál játszott (1953). 1955-ben az ontariói Stratford-Fesztiválon Brutusként szerepelt a Julius Caesarban. Megkapta első epizódszerepeit is amerikai tévésorozatokban és kommersz („B”) filmekben.

Élete nagy lehetősége 1959-ben jött el, amikor megkapta a Bonanza című televíziós western-sorozat főszerepét, Ben Cartwrightot. A patriarchális családapát Lorne 13 éven át játszotta, a sorozat összes (430) epizódjában, egészen a sorozat 1973-as befejezéséig. Két filmbéli fia, akiket Dan Blocker és Michael Landon alakított szintén végigkísérték a Cartwright család eposzát. A Bonanza mind az Egyesült Államokban, mind világszerte hatalmas népszerűséget szerzett, a Magyar Televízió is sugározta. Ben Cartwright szerepe szinte hozzánőtt Lorne-hoz. A felvételeken használt lovat a forgatás lezárulása után megvette magának.

1964-ben kiadta a Welcome to the Ponderosa című nagylemezést, ahol country-dalokat énekelt. (Ponderose Ranch volt a Cartwright család filmbéli otthona, és Lorne 1960-ban vásárolt farmjának neve is.) A Ringo balladája dallal nagy sikert aratott, a dal az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a slágerlisták élére került. 1965-ben Lorne kiadta The Man című nagylemezét is.

Lorne még egy sikeres főszerepet alakított a Csillagközi romboló című 1978-as science-fiction mozifilmben, és az abból készült 1978–1980-as tévésorozatban is, mint Adama parancsnok. Itt is ősz hajú, mély hangú, nyugodt, irányításra termett férfiút alakított, aki megbízhatóságot és tekintélyt sugárzott. 1985-ben, az Út a mennyországba sorozat egyik epizódjában ismét együtt játszott Bonanza-beli fiával, Michael Landonnal. Utolsó filmszerepét Burt Kennedy rendező Alamo: 13 nap a dicsőségig című történelmi kalandfilmjében alakította, melyet 1987 januárjában mutattak be.

Magánélete, halála

Első felesége 1938–1960 között a torontói Rita Hands volt. 1944-ben két ikergyermekük született, Belinda Susan (Linda) és Charles Jeffrey (Chuck). A szülők 1960-ban elváltak.

1960-ban Greene az arizonai Mesában felépítette a Ponderosa II nevű udvarházát, a sorozatbeli Ponderosa Ranch másolatát. Halála után az épületet felvették a város építészeti örökségének listájára. Jó barátságot ápolt Dan Blocker és Michael Landon színészekkel, akik a népszerű Bonanza sorozatban Ben Cartwright fiait alakították.

1961-ben Greene feleségül vette Nancy Ann Deale-t (1933–2004), aki férje haláláig, 1987-ig vele maradt. A második házasságból egy leánygyermek született, Gillian Greene (*1968) filmrendező–producer, aki 1993-ban Sam Raimi rendező–producer felesége lett, de 2024-ben válópert indítottak.

Lorne Greene szeptemberében 1987-ben hunyt el 72 éves korában, tüdőgyulladás okozta szívelégtelenség következtében, a kaliforniai Santa Monicában. Culver Cityben temették el, a Hillside Memorial Park temetőben. Sírtáblájára rávésték leghíresebb alakításának, Ben Cartwrightnak nevét is. 2004-ben elhunyt özvegyét, Nancy Ann Deale-t is ide helyezték.

Idősebbik leánya, Linda Greene (férjezett nevén Bennett) felnőttként megírta és kiadta híres apja életrajzát My Father’s Voice címmel. Linda hatvanéves korában, 2004-ben hunyt el.