| Lowell Fulson | |
| Párizs, 1980 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1921. március 31. |
| Származás | afroamerikai |
| Elhunyt | 1999. március 7. (77 évesen) Long Beach |
| Sírhely | Inglewood Park |
| Házastársa | Tina Mayfield |
| Szülei | Mamie és Martin Fulson |
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues |
| Hangszer | gitár |
| Díjak | Oklahoma Music Hall of Fame (2014) |
| Tevékenység |
|
| Kiadók |
|
| Lowell Fulson weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lowell Fulson témájú médiaállományokat. | |
Lowell Fulson, (Atoka vagy Tulsa, 1921. március 31. – Long Beach, 1999. március 7. vagy 1999. március 6.) amerikai bluesgitáros, énekes, dalszerző. T-Bone Walker után ő volt a nyugati parti blues legfontosabb alakja az 1940-es, 50-es években. Szerzői-jogi okokból vannak lemezei Lowell Fullsom és Lowell Fulsom névvel is.
Fulson a Choctaw rezervátumban született az oklahomai Atokában. Azt állította, hogy apja révén cherokee származású, máskor azt, hogy choctaw-i. Apját megölték, amikor Lowell gyerek volt. Néhány évvel később édesanyjával és testvéreivel Claritába költözött. Coalgate-ben járt iskolába.
Tizennyolc évesen Adába költözött. 1940-ben néhány hónapra Alger „Texas” Alexander énekeshez csatlakozott, de később Kaliforniába költözött, ahol hamarosan egy fiatal Ray Charles és Stanley Turrentine partnere lett.
Fulsont 1943-ban behívták, és 1945-ig az Egyesült Államok haditengerészetében szolgált. Az 1940-es években a Swing Time Records, az 1950-es években a Chess Records, az 1960-as években a Kent Records és a Rounder Records adta ki lemezeit. Ő írta a „3 O'Clock Blues”-t − B.B. King első slágerét; több előadó is rögzítette. 1965-ös dala, a „Black Nights” volt az első slágere az évtizedben. „Tramp” még sikeresebb lett a R&B sztárok világában.
1966-ban a testvére, Robert Fulson feleségül vette a „The Raelettes” egykori tagját, Margie Hendrixet, és mindketten Lowell-lel kezdtek fellépni, mielőtt 1968-ban szétváltak.
A „Swingtime Tribute” című előadást 1993-ban nyitották meg a kaliforniai Paramount Theatre-ben Fulson, Johnny Otis, Charles Brown, Jay McShann, Jimmy Witherspoon, Jimmy McCracklin és Earl Brown közreműködésével.
Fulson utolsó felvétele az „Every Day I Have the Blues” duettje volt Jimmy Rogersszel az utóbbi 1999-ben (Blues, Blues, Blues). Fulson 1999. március 7-én halt meg a kaliforniai Long Beachen, 77 éves korában. Tina Mayfield elmondta, hogy Fulson a halálát vesebetegsége, cukorbetegsége és pangásos szívelégtelensége okozta. Négy gyermek édesapja és tizenhárom gyermek nagyapja volt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Lowell Fulson című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.