| Ludwig Hilberseimer | |
| Született | 1885. szeptember 14. Karlsruhe |
| Elhunyt | 1967. május 6. (81 évesen) Chicago |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Karlsruhei Műszaki Egyetem |
| Kitüntetései | Berliner Kunstpreis (1957) |
 | |
| Ludwig Hilberseimer aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ludwig Hilberseimer témájú médiaállományokat. | |
Ludwig Hilbersheimer, (Karlsruhe, 1885. szeptember 4. – Chicago, 1967. május 6.) német építész és várostervező, építész-teoretikus és publicista, oktató a Bauhausban.
1885-ben született Karlsruhéban. 1906–1911 között Karlsruhéban építészetet tanult, többek között Friedrich Ostendorfnál.
Ezután áttelepült Berlinbe, ahol építészként működött. 1919-től számos művészeti kritikát írt, beszámolókat Berlin kulturális életéről például a Das Kunstblattba vagy a Sozialistische Monatsheftbe.
1922-ben újra építészeti és várostervezési kérdésekkel kezdett foglalkozni; megvalósult néhány berlini lakó- és egy üzletháza, valamint egy lakóháza (Weissenhofsiedlung) az 1927-es stuttgarti Die Wohnung kiállításra. Egyidejűleg írásai jelentek meg a modern építészetről és várostervezésről, például Großstadtarchitektur (1927), és Beton als Gestalter (1928).
1929 tavaszától 1933 áprilisáig működött a Bauhausban; kezdetben az építéstan és a szerkezettervezés vezetője volt, később a lakás- és városépítés szemináriumának tanára.
1933-tól – politikai okokból – publikációs tevékenységének korlátozására kényszerült. Építészként dolgozott Berlinben.
(a wikipedia.de szócikke alapján)
Hilberseimer főként teoretikus, aki az elsők között írt a modern építészetről. Gyakorta sematikusnak bélyegzett várostervei is arról tanúskodnak, hogy elsősorban elméleti ember volt. A gyakorlatból vett kortársi gondolatokat általánosította, s ezekből alakította ki a várostervezésről elvont téziseit. (The New City. Chicago, 1950; The Nature of Cities. Chicago, 1955)
