Luminol

Luminol

A luminol kémiai szerkezete

A luminol pálcikamodellje
IUPAC-név5-Amino-2,3-dihidro-1,4-ftalazindion
Más neveko-Aminoftaloil-hidrazid
o-Aminoftalil-hidrazid
3-Aminoftal-hidrazid
Kémiai azonosítók
CAS-szám521-31-3
PubChem10638
ChemSpider10192
EINECS-szám208-309-4
DrugBankDB18536
SMILES
c1cc2c(c(c1)N)c(=O)[nH][nH]c2=O
InChI
1/C8H7N3O2/c9-5-3-1-2-4-6(5)8(13)11-10-7(4)12/h1-3H,9H2,(H,10,12)(H,11,13)
InChIKeyHWYHZTIRURJOHG-UHFFFAOYSA-N
UNII5EXP385Q4F
ChEMBL442329
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képletC8H7N3O2
Moláris tömeg177,16 g/mol
Olvadáspont319 °C
Veszélyek
MSDSMSDS for luminol
NFPA 704
1
2
0
 
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A luminol fehér vagy halványsárga por. Vízben oldhatatlan, a legtöbb poláris oldószerben oldódik.

Megfelelő oxidálószer (pl. hidrogén-peroxid), lúg és katalizátor hatására ragyogó kék fényt bocsát ki (kemolumineszcencia). A (szerves vagy szervetlen) vas- és rézvegyületek és a cianidok még igen kis mennyiségben is katalizálják a fénykibocsátó kémiai reakciót. Ezt a tulajdonságát a biológusok használják is az említett vegyületek sejtekből történő kimutatására.

Alkalmazás rendőrségi helyszínelés során

A vérben (a vörös vértestbeli hemoglobinban) található vas, amely ugyancsak katalizálja a kemolumneszcens reakciót.

A luminolt egyenletesen szétterítik (spray-vel) a helyszínen. A nyomokban hozzáadott aktiváló oxidáns még igen kis mennyiségű, akár tisztítás után ottmaradt vér jelenlétében is kiváltja a kemolumineszcenciát, mely kb. fél percig látható a lesötétített helyszínen. A fényerősség nincs összefüggésben a vér mennyiségével, csak annak jelenlétét mutatja. A reakció hosszú expozíciós idejű fényképpel dokumentálható.

Hátrányai:

Előállítás

3-Nitroftálsavat hidrazinnal hevítenek valamilyen magas forráspontú oldószerben (pl. trietilén-glikolban). Kondenzációs reakció megy végbe melynek során 5-nitro-ftálhidrazid keletkezik, melyet (pl. Na2S2O4-gyel) redukálva luminolt kapunk.

A luminolt először Németországban állították elő 1902-ben, de a vegyületet az 1920-as évek végéig nem nevezték luminolnak.

Kemolumineszcencia

A luminol kemolumineszcenciája

A lumineszcencia kiváltásához a luminolt először oxidánssal kell aktiválni. Általában a hidrogén-peroxid és egy lúg vizes oldatát használják. Katalizátor (pl. vasvegyület) jelenlétében a hidrogén-peroxid vízre és oxigénre bomlik:

2 H2O2 → O2 + 2 H2O

Laboratóriumban gyakran nátrium-ferrocianidot használnak, míg a rendőrségi helyszíneléskor a vas a vér vörösvértestjeiben található hemoglobinból származik. Enzimek is képesek katalizálni a folyamatot.

Amikor a luminol a lúggal reagál, dianion keletkezik. A hidrogén-peroxidból származó oxigén ezután reagál a luminol-dianionnal. A keletkező szerves peroxid rendkívül instabil, és a nitrogén leadásával nyomban bomlik 3-amino-ftálsavra, melyben egy elektron gerjesztett állapotban van. Az gerjesztett állapot foton leadásával kerül alapállapotba, és ez adja a kék fényt.

Reactions leading to the chemiluminescence of luminol.
Reactions leading to the chemiluminescence of luminol.


Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Luminol című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

Commons:Category:Luminol
A Wikimédia Commons tartalmaz Luminol témájú médiaállományokat.