Élete
Lys Gauty a franciaországi Levallois-Perret-ben született egy autószerelő és varrónő gyermekeként. Operaénekesnőnek készült. Eladólányként dolgozott egy Lafayette nevű szabóságban. Keresetének egy részét és a szülei által adott összegekből klasszikus zenei képzésre fordította. Nelson Fyschertől tanult. 1922-ben Gauty kabaréénekesnőként kezdte zenei karrierjét Georges Van Parys operettzeneszerző által szervezett varietéműsorokban, aki zongorán kísérte.
hozzáment ügynökéhez, a svájci zenei igazgatóhoz, Gaston Groeuer-hez, aki átvette a brüsszeli Theatre des Dix Heures tulajdonjogát. Gauty hangversenytermekben kezdte sikeres pályafutását. 12 éven át lépett fel a Theatre des Dix Heures-ben.
Olyan hangversenytermek ünnepelt alakjává vált, mint az Olympia, az Empire, az Alcazar és az ABC.
Gauty 1927-ben kezdett lemezeket készíteni és ugyanebben az évben készítette el legnépszerűbb felvételét – az olasz szerelmes dal, a „Parlami d'amore Mariù" francia feldolgozását, amelyet „Le Chaland qui passe”-ra neveztek el franciául.
1930-tól Gauty elkezdett filmdalokat is előadni. Egy másik figyelemre méltó felvétele készült René Clair 1933-as „Quatorze juillet” című filmjének főcímdalaként. A „Le Chaland qui passe” című dalt betették az 1934-es "L'Atalante" című filmbe is, amely a dalról kapta a címét is, hogy népszerűbbé váljon a közönség körében.
Gauty Grande Prix du Disque-t díjat kapott Kurt Weill Háromgarasos operájának francia adaptációjában játszott szerepéért. Ezenkívül Weill egy másik népszerű dalát, a „La Complainte de la Seine”-t is megkomponálta számára.
Amikor az 1930-as évek közepén féktelen antiszemitizmus söpört végig Franciaországon, Gauty egyike volt azon kevés művészeknek, akik az „Israel, va-t'en” című dal eléneklésével fejezték ki a zsidó nép iránti támogatásukat.
1940-ben, egy dél-amerikai turné után Gauty visszatért Franciaországba, amelyet a náci Németország meghódított. A kitoloncolás fenyegetése és zsidó férje felől faggatva, számos más francia zenészhez hasonlóan beleegyezett, hogy a második világháború alatt Németországban is fellépett. A háború befejezése előtt Gauty Monacóba menekült, ahol Léo Ferré zongoristával lépett fel, aki dalokat is komponált neki.
Franciaországba való visszatérése után Gauty csak rövid ideig tudta folytatni zenei karrierjét, ugyanis a náci kollaboránsak tartották. A francia ellenállás tagjainak célpontjává vált. Egy merényletet is túl kellett élnie.
Későbbi éveiben egy kaszinót vezetett és énektanár lett. 1994. január 2-án halt meg. Dalait az évek során újra kiadták válogatásalbumokon.
