| Malondialdehid | |||
| IUPAC-név | propándial | ||
| Más nevek | Malonaldehid; 1,3-propándial; | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| Rövidítés | MDA | ||
| CAS-szám | 542-78-9 | ||
| PubChem | 10964 | ||
| ChemSpider | 10499 | ||
| DrugBank | DB03057 | ||
| KEGG | C19440 | ||
| ChEBI | 566274 | ||
| RTECS szám | TX6475000 | ||
| SMILES | O=CCC=O | ||
| InChI | 1/C3H4O2/c4-2-1-3-5/h2-3H,1H2 | ||
| InChIKey | WSMYVTOQOOLQHP-UHFFFAOYSA-N | ||
| Beilstein | 1209262 | ||
| Gmelin | 362229 | ||
| UNII | 4Y8F71G49Q | ||
| ChEMBL | CHEMBL446036 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C3H4O2 | ||
| Moláris tömeg | 72,06 g/mol | ||
| Megjelenés | Tűszerű szilárd anyag | ||
| Sűrűség | 0.991 g/ml | ||
| Olvadáspont | 72 °C | ||
| Forráspont | 108 °C | ||
| Veszélyek | |||
| PEL | none | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A malondialdehid (MDA) szerves vegyület, képlete CH2(CHO)2. Színtelen, reakcióképes vegyület, mely enolként fordul elő. Előfordul a természetben, és az oxidatív stressz markere.
A malondialdehid főképp enolként létezik:
Szerves oldószerekben a cisz-izomer gyakoribb, vízben a transz-izomer. Az egyensúly gyors, számos célra nincs következménye.
Laboratóriumban in situ acetáljának, a malondialdehiddel ellentétben stabil 1,1,3,3-tetrametoxipropánnak hidrolízisével állítható elő. Könnyen deprotonálható a 245 °C olvadáspontú nátrium-enolát képződésével.
A malondialdehid többszörösen telítetlen zsírsavak lipidperoxidációjakor keletkezik. A tromboxán A2-szintézis gyakori terméke, melyben a ciklooxigenáz 1 vagy 2 arachidonsavat bont prosztaglandin H2-vé trombociták és számos más sejttípus és szövet révén. E terméket alakítja át a tromboxán-szintáz tromboxán A2-vé, 12-hidroxiheptadekatriénsavvá és malondialdehiddé. Ezenkívül átrendeződhet nem enzimatikusan 8-cisz- és 8-transz-12-hidroxieikozaheptaénsav keverékévé, malondialdehid keletkezésével. A lipidperoxidáció mértéke a malondialdehid szövetekben lévő mennyiségével becsülhető.
A reaktív oxigénszármazékok a többszörösen telítetlen zsírsavakat bontják, malondialdehidet adva. Ez reakciókész aldehid, és egyike a sok reaktív elektrofil anyagnak, mely toxikus stresszt okoz a sejtekben, és kovalens fehérjeadduktumokat (lipoxidációs végtermékeket, ALE) képezve a glikációs végtermékekhez (AGE) hasonlóan. Az aldehid termelése az oxidatív stressz mértékét becslő biomarker lehet.
A malondialdehid reagál a DNS-ben lévő dezoxiadenozinnal és dezoxiguanozinnal, DNS-adduktumokat, főképp mutagén M1G-t alkotva. Az arginin guanidincsoportja kondenzálódik a malondialdehiddel 2-aminopirimidineket adva.
A humán ALDH1A1 aldehid-dehidrogenáz képes malondialdehid oxidációjára.
A malondialdehid és más tiobarbiturát-reaktív vegyületek 2 tiobarbitursav-ekvivalenssel kondenzálódnak spektrofotometriailag elemezhető fluoreszcens vörös származékot adva. Az 1-metil-2-fenilindol szelektívebb reagens.
A malondialdehid reaktív, potenciális mutagén. Hevített étolajokban, például napraforgó- és pálmaolajban is jelen van.
Keratoconusos és bullás keratopátiás betegek szaruhártyáiban egy tanulmány szerint magasabb a malondialdehid-szint. Az MDA megtalálható osteoarthritises betegek ízületeiben is.
A malondialdehid-szintek figyelembe vehetők (a lipidperoxidáció markereként) a spermiumok membránsérülésének mértékének kimutatására. Ez fontos, mivel az oxidatív stressz a membránviszkozitás, a permeabilitás és a spermium funkciójának befolyásolása révén befolyásolhatja a spermaműködést.
{{cite book}}: |work= ignored (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite web}}: Missing or empty |title= (súgó){{cite journal}}: |chapter= ignored (súgó){{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link)Ez a szócikk részben vagy egészben a Malondialdehyde című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.