
Az aldehidek olyan szerves vegyületek, amelyek molekulájában egy vagy több formilcsoport (aldehidcsoport) található, vagyis az oxocsoport láncvégi szénatomhoz kapcsolódik. A formilcsoport egy oxigénatomból, egy szénatomból és egy hidrogénatomból áll.
Neve a latin alcohol dehydrogenatus, azaz „hidrogéntelenített alkohol”-ból származik.
Az aldehidek, a formilcsoporthoz kapcsolódó szénhidrogéngyök természete szerint lehetnek:
Az aldehidek izomerek a ketonokkal (keton: hasonló oxovegyület az aldehidhez, azzal a különbséggel, hogy a C=O csoport a lánc közben található nem a lánc végén, pl.: CH3-C=O-CH3, aceton), a telítetlen alkoholokkal (pl.: CH2=CH-CH2-OH, propén-3-ol) és az enolokkal.
Kimutathatók ezüsttükörpróbával:
A Fehling-próba is alkalmas erre a célra:
Az aldehidek előállíthatók:
CH3-CH2-OH + [O] → CH3-CH=O + H2O
etanol acetaldehid
C2H2 + HOH → [CH2=CH-OH] ↔ CH3-CH=O acetilén instabil enol tautomerizáció acetaldehid
A különböző aldehidek tulajdonságai jelentősen eltérhetnek egymástól, a molekula többi részének szerkezetétől függően. A rövidebb szénláncú aldehidek vízben jobban oldódnak, a formaldehid és az acetaldehid például korlátlanul elegyedik vízzel. Az illékony aldehidek szúrós szagúak.
Az aldehidek spektroszkópiás módszerekkel könnyen azonosíthatók. Infravörös spektrumukban intenzív νCO sáv található 1700 cm−1 környékén. Az aldehidek 1H-NMR spektrumában a formilcsoport hidrogénje δ9 körül abszorbeál, ami a spektrum jól elkülöníthető tartománya. Ez a jel jellemző csatolást mutat az alfa-szénhez kapcsolódó protonokkal (ha van ilyen).