| Magyar Középponti Vasút | |
| A Magyar Középponti Vaspálya Társaság vonalai | |
| Típus | vasúttársaság |
| Alapítva | 1844 |
| Megszűnt | 1850 |
| Jogutód | cs. kir. Délkeleti Államvasút |
A Magyar Középponti Vaspálya Társaság – közkeletű nevén: Magyar Középponti Vasút – (MKpV; németül: Ungarische Central-Eisenbahn, UCB) egy magánvasúttársaság volt a Habsburg Birodalom Magyar Királyság területén. A társaságot 1850-ben államosították.
Az egykori Magyarországon már 1837-ben engedélyezték lóvasút építését Pozsony és Nagyszombat között, de végül csak egy 8 mérföldes szakasz épült meg Szeredig 1846-ban.
Az első „gőzvasutak” viszont 1844 és 1845-ben kaptak koncessziót. A Magyar Középponti Vasút a Marchegg-Pozsony és a Pest-Debrecen vonalakon kívül koncessziót kapott a komáromi, aradi, nagyváradi és rakamazi szárnyvonalak megépítésére is.
1846. július 15-én megnyitották a Pest-Vác vonalat. Ezt követte 1847. szeptember 1-jén a Pest-Szolnok, majd 1848 augusztus 10-én a Marchegg-Pozsony vonal, amellyel vasúti kapcsolat létesült Ausztria és Magyarország között.
1850. augusztus 7-én az MKpV-t az osztrák állam felvásárolta 20 458 361 osztrák forintért. Innentől mint cs. kir. Délkeleti Államvasút működött. Végül 1855. január 1-jével reprivatizálták, az Államvasút-Társaság vásárolta meg (k.k. privilegierte Staatseisenbahngesellschaft, StEG), s ismét mint magántársaság működött tovább.