.jpg)
.jpg)
A malaga bor az andalúz borrégió Málaga és Sierra de Málaga borvidékén termelt, hagyományosan a sherryvel egyenrangúnak tekintett, világhírű borok összefoglaló neve.↑ Révai: A félezer éves tradícióra visszatekintő malaga borok hírneve az elmúlt évtizedekben kicsit megkopott. A borvidék központja a több mint félmillió lakosú Málaga város.
Az ibériai borok több mint háromezer éves múltra tekintenek vissza. A szőlőt a föníciai kereskedők kezdtek ültetni a félsziget délnyugati partjain és a környező hegyek lejtőin. A kereszténység terjedésével az egyház egyre nagyobb szerepet kapott a termelés fejlesztésében. Ebben az időben a spanyol borok a legkeresettebb árucikkek közé tartoztak az egész mediterrán vidéken. A mór megszállás alatt a szőlőtermesztés fejlődése lelassult, de nem szűnt meg. A katolikus királyság visszaállítása után a szőlő- és bortermelés új lendületet kapott.
A malaga bor az 1500-as évek első felében, Európában az elsők között vált védetté. Szerte a kontinensen mindenütt szívesen fogyasztották. Modern eredetvédelme (DO) is közel 100 éves (1933-ban adták ki).
A 19. század közepén a szőlőskerteket pusztító filoxérajárvány, majd az 1936–1939-es spanyol polgárháború miatt a bortermelés hanyatlásnak indult; a II. világháború után az egész kontinensen stagnált a bortermelés és -kereskedelem.
Az 1950-es években a növekvő mennyiséggel és a javuló minőséggel újraéledt az export. A helyi borvédő egyesületek hivatalos elismerést kaptak, elkezdődött az ágazat szabályozása. Azóta a kiválóan szervezett és jól működő származás- és eredetvédelmi rendszerben a szőlő- és bortermelés folyamatosan fejlődik. Malagában 2001-ig csak édes és nagy alkoholtartalmú borokat készítettek. Ezt vagy avinálással érték el, vagy hosszasan aszalták a szőlőt a napon. A természetes édes borok alkoholfoka 13% körüli, cukortartalmuk elérheti a 300 g/l-t. Az erősített borok alkoholfoka 15–22%; fő fajtájuk a Pedro Ximénez (PX) és a muskotály (főleg az alexandriai muskotály. Egyes borászatok megőrizték a hagyományokat és továbbra is csak erősített borokat („vinos generosos”) készítenek. Mások a fajtából kihozzák a frissességet, az illatokat, hogy delikát, citrusos desszertborokat készítenek. Utóbbiaknak hozták létre 2001-ben a borvidéken az eredeti Málaga DO-val területileg azonos, de lazábban szabályozott Sierras de Málaga DO alkörzetét az erősítetlen, de eredetvédett fehér-, rosé- és vörösborok előállítása érdekében.
A borvidéket négy alkörzetre:
egy al-appellációra (Serrania de Ronda) bontják, ezek éghajlata és talaja is különböző.
A legdinamikusabban Serrania de Ronda fejlődik; ennek székhelye turistalátványosságként is híres. Itt vannak a legmagasabban telepített ültetvények.
A Sierras de Málaga DO boroknál is alkalmazzák a többi spanyol borvidéken használatos érlelési típusjelöléseket:
A malaga borok sokféle zamatja és alkoholfoka egyrészt a fürtök túlérlelésének, másrészt a borjavító eljárásoknak köszönhető. Ezek egyik típuséban az alapborhoz aszúszőlőből, víz és 17% alkohol hozzáadásával készített vino maestrót vagy vino tiernót adnak. A sötét színű változatokhoz még aropét és colort is kevernek. Ezek a színezőanyagok úgy készülnek, hogy a malaga mustot befőzik térfogatának egyharmadára. Az arope keserűm sötét és szörp sűrűségű folyadék.
Másik lehetőségként a bor szesztartalmát avinálással emelik 18–22 térf. %, cukortartalmát 16–20% közé; ehhez felhasználnak még 15–16% mustot (musztellát) és valamennyi aszalt szőlőből származó mustot (tierno, kb. 8 térf. % alkohollal), aropét és annak továbbfőzésével előállított festőmustot (karamellt) is. Az így összeállított bort fajtájától függően min. 3–5 évig föld felett álló borházakban érlelik.
A malaga bor fiatalon sötétsárga és likőrszerű, később bebarnul. Igen szeszes és zamatos, íze a főtt ürmösboréhoz hasonlít.
A régi nevezéktanban megkülönböztették
A malaga borok 2001 óta két megnevezéssel kerülnek forgalomba:
