A keleti sémi nyelvekben és az arab nyelven, valamint M-L-K formában az északnyugati sémi nyelven is felbukkan, már a késő bronzkorban (pl. arámi, kánaáni, héber). Régi sémi cím, az i. e. 3. évezredbenEbla királyai a malikum címet viselték. Korai formái Levante, Kánaán és Mezopotámia területén is kimutathatók. Az iszlám felvétele után háttérbe szorult a szintén arab eredetű szultán címhez képest, amikor a kalifa mellett egyre nagyobb szerepet játszottak az iszlámra megtért török segédcsapatok és vezetőik, a szultán címet felvevő helytartók. A 20. században az arab szultánok – pl. Marokkó – újra a malik címet kezdték használni. Ma a marokkói mellett a szaúdi, jordániai és a bahreini uralkodó is a malik címet viseli. A malik női változata a malika (vagy különféle írásmódjai, mint a malka,malekeh,melike), jelentése "királynő".
Eredetileg különböző nem muszlim sémi nyelvű népek körében volt használatos, mint uralkodói cím és név. Például az iraki őslakos asszírok, amoriták, héberek, arámiak, mandeusok, más szír nyelvű népek és az arabok az iszlám előtt. Azóta elterjedt különböző, túlnyomórészt muszlim és nem sémi népek körében Közép-Ázsiában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában.
A malikum és a maloka alakok a malik szó legkorábbi formái, ezeket a Mezopotámiai Akkádbirodalom, Asszíria, Babilónia és Kaldea államok keleti sémi nyelveiben használták herceg vagy törzsfőnök jelentésű uralkodói címként. Az északnyugati sémi mlk a késő bronzkortól kezdve a Levante és Kánaán elsősorban amorita, szuteai, kánaáni, föníciai és arámi városállamok uralkodóinak címe volt. A későbbi származékok között megtalálhatók az arámi, újasszír, manda és arab formák: Malik, Malek, Malkha, Malka, Malkai és a héber Melek alak.
Molok, Fönícianemzeti istenének egyik jelzője „a király” , ahogy Baált „mesternek” nevezték. Az ókori héberek is elkezdték használni különböző kánaáni-föniciai istenek jelzőjeként az Adon („úr”) szót, de ahogy Jáhve kultusza újra megerősödött, becsmérelni kezdték az isteneket. Molok nevét szándékosan Moleḵ-nek ejtették Melek helyett, a héber bóset („szégyen”) magánhangzóit használva.
Politikai funkciók
Elsősorban a malik egy mamlaka (királyság) uralkodója; ezt a kifejezést azonban tágabb értelemben is használják, akár államonként eltérően, más, általában alacsonyabb rangú uralkodókra, mint például a száhib ál-mamlaka formában. A malik kifejezést törzsi vezetők, például a pastuk körében is használják.
Néhány arab királyság felett jelenleg malik uralkodik:
Bahrein, amelynek államfője 1971. augusztus 16-ig a hákim, vagyis „uralkodó”, majd emír („herceg”), 2002. február 14. óta pedig a malik címet viseli.
Szaúd-Arábia. 1916. június 10-én a mekkai nagy sarif felvette a Hidzsáz királya címet; 1916. október 29-től „az arabok királya és a hívők parancsnoka”; 1916. november 6-tól a szövetséges hatalmak csak a Hidzsáz királyaként, a hívők parancsnokaként, Mekka nagy sarifjaként és emírjeként ismerték el; 1924. március 11-én felvette a kalifa címet is; 1924. október 3-tól: a Hidzsáz királya és Mekka nagy sarifja. 1925-ben Nejd meghódította Hidzsázt, így Nejd szultánja használta tovább a „Hidzsáz királya” címet. 1932. szeptember 22-én Nejd és Hidzsáz államának új neve Szaúd-Arábia Királysága lett, uralkodójának teljes címe: Malik al-Mamlaka al-'Arabiyya as-Sa'udiyya („Szaúd-Arábia Királyságának királya”); 1986-tól előtagot kapott: Khadim al-Haramayn ash-Sharifayn („A két magasztos szent hely [Mekka és Medina] szolgája (azaz védelmezője).
A Malik alatt álló egyéb történelmi államok:
Egyiptom – a kedive (alkirály), címet először a szultán 1922-től 1951-ig a malik váltotta fel Malik Miszr („Egyiptom királya”) formában; 1951. október 16-tól a köztársaság 1953. június 18-i kikiáltásáig pedig Malik Misr wa's Sudan („Egyiptom és Szudán királya”) volt használatban.
Irak – 1921. augusztus 23. és 1958. május 2. között Irakot a Hasimita házból származó Malik al-'Iraq („Irak királya”) irányította. Az őshonos asszírok és kurd zsidók körében a kifejezést az arab és iszlám előtti idők óta használták (és ma is használják) törzsfőnök jelentéssel.
Líbia – I. Idrisz (1890–1983) (Szajjid Muhammad Idrisz asz-Szanuszi, egy muszlim szekta dinasztiájának örököse) uralkodott Malik al-Mamlaka al-Libiyya al-Muttahida („az Egyesült Líbiai Királyság királya”) néven uralkodott 1951. december 24-től 1963. április 25-ig, majd Malik al-Mamlaka al-Libiyya („a Líbiai Királyság királya”) néven 1969. szeptember 1-jéig.
Maldív-szigetek – 1965 és 1968 között Muhammad Fareed Didi Jala'ala ul-Malik („király” és „Őfelsége” címmel) uralkodott a Maldív-szigeteken; a korábbi uralkodók a Föld és a Tenger szultánja és a tizenkétezer sziget ura címeket viselték, emellett arab eredetű szultán, mind a régebbi divehi Maha Radun vagy Rasz Kilege rangokat is.
Omán – a Nabhani-dinasztia 1154 és 1470 között uralkodott Ománban; később imámátus/szultánság lett.
Tunézia korábban malikok uralkodtak (1 év).
Jemen – 1918 és 1962. szeptember 27. között, valamint 1970 márciusáig a jemeni imámát Imam al-Muslimin, Amir al-Mu'minin, Malik al-Mamlaka al-Mutawakkiliyya al-Yamaniyya („a muszlimok imámja, a hívők parancsnoka, a mutawakkilita jemeni királyság királya”) irányította.
Afganisztán, Pakisztán, Banglades, India – A muszlim uralkodók a dél-ázsiai hűséges törzsi vezetőknek és főnököknek adományozták a malik címet. A Mogul Birodalom és a gyarmati India, Zainabad fejedelemsége, Vanodot Malek Sri (utóbbi egy tiszteleti cím) irányította.
A Malik címet az arab jövevényszavakat átvevő nyelvekben (főként, de nem kizárólag a muszlim kultúrákban) is használták különböző fejedelmi vagy alacsonyabb rangú tisztségekre és funkciókra:
Örményországban a Melik címet azoknak a hercegeknek adományozták, akik különböző fejedelemségeket irányítottak, amelyeket gyakran Melikdoms-nak neveztek.
Grúziában a számos nagyúr között, akik gyakran Örményországgal voltak rokonok:
A Kartli Királyság nemességének negyedik osztályában (Sul-didibuli-tavadi) a zászlók parancsnokai (sadrosho), Somkhiti Malik (Somkhiti Örményország neve grúzul).
A Kartli Királyság másodrangú nemesei (mtavari), a második alosztály első helyén, Sabaratiano herceg alatt álló nagyurak: Lori (Lori – Örményország egyik régiója) malikja, a Melikishvili-ház feje.
A malik szót az arab nyelvben néha használják külföldi uralkodók nagyjából egyenértékű címeinek kifejezésére, például a krónikás, Baha al-Din Ibn Shaddad I. Richárd angol királyraMalik al-Inkitar néven hivatkozik.
Az iszlámban Isten egyik neve, al-Malik (الملك) vagyis a Király, de ebben a kontextusban a világok ura, a királyok királya, minden földi uralkodó felett álló a jelentése. Ezt tükrözi az Abd el-melik („[Allah] a Király szolgája”) arab férfi név is.
A héber bibliában a molok szó vagy egy isten neve, vagy egy bizonyos fajta áldozat megnevezése, amely történelmileg a föníciai és a pun kultúrához kapcsolódik Észak-Afrikában és Levantéban.
Melkart (Malik quart: „a város királya”) egy föníciai és pun isten volt.
A melkita (a szír nyelvű malkāyâ, ܡܠܟܝܐ, „császári” szóból) több Közel-Keleti keresztény egyház híveinek neve, eredetileg azok, akik a bizánci császár oldalán álltak.
Összetett formák, ebből kialakult más rangok
Malika: a szó női alakja, amelyet Perzsiában a királyné vagy az uralkodói hitves címként használnták. Gyakran szerepel nevek részeként is: Malika-i-Dzsahán: „a világ királynője”.
Szahib usz-Szumuv al-Malik (női formája: Szahibat usz-Szumuv al-Malik) az őfelsége cím arab megfelelője, különösen az egyiptomi Malik-dinasztia hercegeinek esetében.
A következő összetett alakok gyakran szerepelnek nemesi címek részeként, különösen perzsa nyelvterületeken használták őket (de máshol is, például a mogul birodalomban):
- ul-Mulk (vagy ul-Molk): – a királyságé; Például Malik Uszman Kán, aki Gudzsarát szultánjának szolgált Lahor kormányzójaként, kitüntetésként megkapta a Zubdat ul-Mulk „a királyság legjobbja” címet, amelyet örökösei, Palanpur uralkodó divánjai is megtartottak (csak 1910 óta kezdték el a naváb alakot használni)
- ul-Mamaluk (ul-mulk többes száma): – a királyságoké.
Haidarábád állam, a Mogul padisah (császár) első rangú vazallusa, utánozva annak magasztos perzsa udvari protokollját, a Molk szó az uralkodó (Nizám) udvarában a muszlim szolgáiók egyik nemesi címévé vált. Valójában csak harmadrangú cím volt, a Jah (a legmagasabb) és Umara előzte meg, utána a daula, Jang, naváb, Kán Bahádúr és a kán következett.. A Nizám hindu alattvalói számára más címeket használtak, a Molk megfelelője a Vant volt.
Használata Kelet-Ázsiában
A pastuk körében
A szót a Pakisztán északnyugati részén található törzsi területeken a „törzsfőnök” megnevezésére kezdték használni. A pastu törzsi társadalomban a malikok békebírók a helyi konfliktusokban, tárgyalópartnerek az állami politikában, adószedők, falusi és városi tanácsok vezetői, valamint a tartományi és nemzeti jirgák és a parlament küldöttei. Ilyen például Malik Zain.
Pandzsáb
Pandzsábban a „malik”, amely szó szerint „királyt” vagy „uralkodót” jelent, néhány jó hírű pandzsábi nemesi család által használt cím, bár gyakoribb a zamindár. Ez egy kiemelkedő cím az avánok körében, akik történelmileg harcos klánok csoportja voltak, majd később gazdag földbirtokosokként telepedtek le. A pandzsábi etnológiában a malik avánokat tiszteletreméltó harcosoknak tartják.
A muszlim Malik közösség Pakisztán egész területén jelen van, a szikh Malikok pedig Indiában. A Malik cím presztízse miatt sok pandzsábi alkaszt letelepedett, hogy elfogadtassák őket a pandzsábi biradri rendszerben.
A dzsátok esetében
A dzsátok gatvala klánjának tagjai a Malik („úr”) címet használják. A gatvalák egy befolyásos dzsat Kap alatt szerveződtek meg, és a Mogul-korszakban kiemelkedő zamindárok voltak. A gatvala Kap továbbra is létezik Nyugat-Uttar Pradesben.
