 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges nyílgyökér | ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Legfontosabb nemzetség | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maranták témájú kategóriát.
|
A nyílgyökérfélék vagy marantafélék (Marantaceae) a gyömbérvirágúak rendjének (Zingiberales) egyik családja. Taxonómiai helyzete a korábbi rendszerekben is hasonló volt. Kládot alkotnak a kannafélék családjával (Cannaceae), így azokat gyakran egy családba egyesítik, és két alcsaládra osztják: Cannoideae és Marantoideae. A nyílgyökér név nem utal semmilyen morfológiai sajátosságra, hanem a növény eredeti indián nevének angolosítása révén jött létre. A család morfológiai sajátosságait az alábbi pontokban összegezve találhatók. Ebbe a családba tartoznak a zebralevélfélék is.
- Lágy szárú évelő, rizómás növények, olykor tekintélyes méretet is elérhetnek, a legtöbbjük viszont alacsony termetű marad. Ismeretesek közöttük liánszerű növények is, melyek a trópusi esőerdők növényei.
- Alaktanilag jól elkülöníthető a levélalap, levélnyél és a -lemez. Az egész családra jellemző bélyeg a levélnyél ízületszerűen megduzzadt, szőrszálakkal borított vége. A levéllemez színbéli változatossága miatt egyes fajok szobai dísznövények lettek.
- A virágzat füzér vagy fejecske. Előfordul az is, hogy a fellevelek hónaljából oldalágak indulnak ki, és bugára emlékeztető virágzatot hoznak létre. A virágok hímnősek és szimmetrikusak, és 5, 3 tagú körből állnak. A takarórendszer pártára és csészelevelekre különül. A csészék megőrzik önállóságukat, de a szirmok alapjuknál összenőve pártacsövet hoznak létre. A szirmok közül a hátsó rendszerint nagyobb a többinél.
- A porzók közül csak egy fertilis, a többi vagy sziromszerű képletté, vagy erősen egyszerűsödött sztaminódiummá alakult. Egyes porzók a pártacső falához nőttek, mások kiszélesedett, megduzzadt párnalevéllé alakultak.
- A magház alsó állású, 3 rekeszű (2 gyakran elcsökevényesedik), a termő bibéje karéjos. A termő által kiválasztott nektár csalogatja a rovarokat, mely a pártacső alján gyűlik össze. A magházból toktermés fejlődik.
A családba 32 nemzetség mintegy 350 faja tartozik. Legnagyobb faj- és egyedszámban Dél-Amerika és Nyugat-Afrika esőerdeiben élnek, Ázsiában a Maláj-félszigeten és Japánban elterjedtek.
