| Marc Camoletti | |
 | |
| A párizsi Théâtre Michel színház | |
| Született | Marc Albert Camoletti 1923. november 16. Genf |
| Elhunyt | 2003. július 18. (79 évesen) Benerville-sur-Mer |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Montmartre-i temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marc Camoletti témájú médiaállományokat. | |
Marc Camoletti (Genf, 1923. november 16. – Benerville-sur-Mer, 2003. július 18.) francia vígjátékszerző, színház és filmrendező.
Az eredetileg a piemonti Novarából származó, és a 18. században a svájci Genfbe költözött olasz Camoletti család építészeti munkáiról híres.
Marc Camoletti építészeti és festészeti tanulmányait követően Párizsba költözött, ahol megismerkedett Germaine Ribere-rel, aki bevezette őt a színházi életbe, és aki hamarosan a felesége is lett. Az első rendezése, Isabelle et le pélican című Marcel Franck-darab volt 1955. április 30-án, a Théâtre Édouard VII-ben. Párizsban. A következő lépés első saját darabja, a La Bonne Anna volt, amelyet 1958-ban mutattak be a párizsi Théâtre des Capucines-ben, Michel de Ré rendezésében. A La Bonne Anna nyilvános sikere meggyőzte Camolettit, hogy folytassa lépteit a „vaudeville” útján.
1960 végén nagy sikert aratott a Boeing Boeinggal, Christian Gérard rendezésében, amelyet a párizsi Comédie Caumartinban mutattak be. A Franciaországban többször előadott vígjáték 55 országban aratott jelentős sikert, több mint 17 500 előadáson, köztük Londonban is, 1962-től kezdődően hét egymást követő évben. 1991-ben a Guinness Rekordok Könyve a Boeing Boeinget „a külföldön leginkább reprezentált francia színjátéknak” minősítette.
A L’Amour propre (1968) esetén először rendezte saját darabját, amelyet a párizsi Théâtre Édouard VII-ben mutattak be.
1972-ben feleségével, Germaine-nel átvette a párizsi Théâtre Michel vezetését, s az év végén úgy döntöttek, bemutatják a Duos sur canapé (Négyen a kanapén) című új vígjátékát. Ebből merítette egyetlen filmje témáját, amelynek forgatókönyvét és megrendezését ő vállalta.
1984-ben újra bemutatta a L’Amour propre-t Le Bluffeur címmel a párizsi Théâtre de la Michodière-ben, felesége díszleteivel és jelmezeivel.
A Pyjama pour six (Hatan pizsamában) című vígjátékot 1985-ben mutatták be a Théâtre Michelben, majd 1988-ban folyamatosan. 1991 márciusában Robin Hawdon változatában, Don't Dress for Dinner címmel a londoni Apollo Theatre-ben mutatták be, majd a Duchess Theatre-ben (1992 októberétől folyamatosan 6 évig ment).
Az 1980-as és 90-es években a Théâtre Michelben előadott vígjátékokat Georges Folgoas közreműködésével rögzítették, az Antenne 2 sugározta, majd DVD-n is megjelent.
2003. július 18-i halálhírére Jean-Jacques Aillagon, akkori kulturális miniszter így nyilatkozott: „A színház elveszítette azt a szerzőt, aki kétségtelenül tudta, hogyan vigye fel a vaudeville-t az időtállóan divatos siker égboltjára. (…) Több millió párizsi, francia és külföldi néző emlékezetében megmarad, akik nevetve osztoznak a színház varázsában."
.jpg)
