| Marcello Bacciarelli | |
| Önarckép (1793) | |
| Született | 1731. február 16. Róma |
| Elhunyt | 1818. január 5. (86 évesen) Varsó |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | Johanna Juliana Friederike Bacciarelli |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | udvari festő |
| Kitüntetései | Aranysarkantyú-rend |
| Sírhelye | Szent János-főszékesegyház |
| Marcello Bacciarelli aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Marcello Bacciarelli témájú médiaállományokat. | |
Marcello Bacciarelli (Róma, 1731. február 16. – Varsó, 1818. január 5.) lengyel-olasz festő a késő barokk és a neoklasszicizmus korszakában.
Rómában született, és ott tanult Marco Benefialnál. 1750-ben Gaetano Chiaveri építész ajánlására Marcello a szászországi Drezdába szerződött, ahol III. Ágost lengyel király udvarában dolgozott.
III. Ágost király halála után Bécsbe, majd onnan Varsóba ment. Drezdában találkozott Bernardo Bellottó olasz festővel, akivel egy életre szóló barátságot kötött, és a továbbiakban együtt dolgoztak. 1766-ban II. Szaniszló Ágost lengyel király megbízta az újonnan alapított Királyi Épületek és Birtokok igazgatásával. Drezdában feleségül vette Friederike Richtert, a miniatűr portrékat készítő festőművésznőt. Bécsben Marcello portrékat festett a császári családról, köztük Mária Terézia négy lányáról, Mária Krisztináról, Teschen hercegnőjéről és férjéről, Albert hercegről.
Varsóban arcképeket készített a lengyel királyokról, Bátor Boleszlávtól a Lengyel-Litván Királyság utolsó királyáig, II. Szaniszló Ágostig, aki Bacciarelli pártfogója és tisztelője is volt. Izabela Lubomirska menyasszonyi ruhás portréját is ő készítette, amelyet évekkel később, házasságkötése után rendelt meg.
Bacciarelli a lengyel történelem jelentős eseményeit is szívesen megfestette. Lengyelország felosztása és Napóleon hatalomra jutása után a Varsói Hercegségbe költözött, 1818-ban Varsóban halt meg, a Szent János-főszékesegyházban nyugszik.