| Mark V | |
| Egy brit gyártmányú Mk V harckocsi | |
| Fejlesztő ország | Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága |
| Gyártó | Metro-Cammell |
| Gyártási darabszám | 400 |
| Háborús részvétel | első világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 8 fő |
| Hosszúság | 8,05 9,85 (Mark V*) m |
| Szélesség | 4,11 m |
| Magasság | 2,64 m |
| Tömeg | 28 tonna 33 tonna (Mark V*) |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6–12 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 2 x 57 mm-es, L/23 ágyú (Male) 4 x .303 Vickers géppuska (Female) |
| Másodlagos fegyverzet | 4 x .303-es géppuska (Male) 2 x .303 Hotchkiss géppuska (Female) |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Ricardo dízelmotor |
| Teljesítmény | 110 kW (150 LE)/165 kW (225 LE) |
| Felfüggesztés | nincs (a lánctalp a harckocsitest egészén fordul körbe) |
| Sebesség | 6 / 8,3 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 3,7 kW/t (Male) 3,8 kW/t (Female) |
| Hatótávolság | 72/100 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mark V témájú médiaállományokat. | |
A Mark V a Brit Szárazföldi Erők harckocsija volt az első világháború során. Négy különböző változatot fejlesztettek ki.

A Mark V teljesen új konstrukciónak számított. Az első példány 1917 decemberében készült el, új meghajtással és erőátviteli rendszerrel szerelték fel, kialakításában a Mark IV átalakított változata. Új erőforrást, egy hathengeres Ricardo motort kapott. Ezt úgy alakították ki, hogy csökkentse a harckocsi gázképzését és nagyobb hajtóerő leadására legyen képes, ami jelen esetben 150 lóerőt jelentett. Átalakítottak a kormányzást, így a jármű vezetéséhez már csak egy ember szükségeltetett, míg a korábbi típusoknál négy fő volt szükséges az irányításhoz. A kis ívű kanyarokhoz ezentúl a kisegítő kerekek sem kellettek, ezért azokat végleg elhagyták. A kerekek másik funkcióját (árokáthidalás) egyes példányoknál hídvetővel oldották meg. A harckocsitest elején kis figyelőtornyot alakítottak ki. Négyszáz darabot gyártottak, 200 Male és 200 Female változatot. Mindegyiket ellátták ágyúval is, ezért ezt nevezték hermafrodita, vagy Mark V Composite változatnak is.

Sir William Tritton 1917-ben olyan „ebihal farokkal” (Tadpole Tail), azaz megnyújtott hátsó résszel kialakított harckocsi kialakítását javasolta, ami képes a 3,5 méter széles árkok áthidalására is, mivel a Hindenburg-vonalat is ilyen árkokkal alakították ki. A javaslat hallatán Philip Johnson őrnagy a központi harckocsi ellátó részleg (Central Tank Corps Workshops) vezetője mérlegelve az elvárásokat, teljesen új harckocsi test megalkotását javasolta. A Mark IV harckocsit félbevágták, majd 6 láb hosszan megnövelték a testet a toronynál. A jármű súlya 33 tonnára növekedett, ekkor kapta a 225 LE-s motort. Összesen 645 darabot gyártottak ebből a változatból.
Méretei ekkor:
A harckocsit úgy alakították ki, hogy akár egy katonai alakulatot is szállíthatott, így tekinthetünk rá úgy is mint az első páncélozott szállító harcjármű.

Mivel a Mark V*-nél megnövelt hossz miatt, a hossz–szélesség arány felborult, 1918 májusában Walter Gordon Wilson őrnagy újra áttervezte a harckocsit. Megváltozott a vezetőfülke kialakítása, egy tetőkabinnal elválasztották a lövészt. 197 darabot gyártottak belőle.



Csak tervezett verzió, 1919-re kezdték volna gyártani, számos módosítással.
{{cite book}}: Unknown parameter |subtitle= ignored (súgó)