| Martin Hattala | |
| Született | 1821. november 4. Trsztena |
| Elhunyt | 1903. december 11. (82 évesen) Nové Město |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Károly Egyetem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Martin Hattala témájú médiaállományokat. | |
Martin Hattala (Hattala Márton) (Trsztena, Árva vármegye, 1821. november 4. – Prága, 1903. december 11.) nyelvész, teológiai doktor és egyetemi tanár.
Középiskoláinak végeztével az esztergomfőmegyei papok közé fölvétetvén, előbb a pozsonyi Emericanum növendéke volt, 1842-től a bölcseletet Nagyszombatban, 1844-től a hittudományokat Bécsben hallgatta. 1848. december 12-én miséspappá szentelték föl. Segédlelkész volt Bozókon, majd Hodrusbányán; 1850-ben a szlovák nyelv tanára lett a pozsonyi főgimnáziumban. Nagy kedvvel foglalkozott a szláv nyelvek tanulmányozásával; döntőleg szólalt fel, midőn a bernolakisták és Stur (a cseh s szlovák és liptói szlovák nyelvjárás) hívei küzdöttek egymással, ez utóbbiaknak adván igazat. Felszólalásának az az eredménye lett, hogy a szlovák irodalom jelesebbjei 1851-ben Pozsonyban összegyűltek s ott elfogadván Hattalának a szlovák irodalmi nyelv megállapítására célzó javaslatait, őt bízták meg, hogy írja meg a szlovák irodalmi nyelv nyelvtanát, mely azóta máig a szlovák irodalmi nyelvnek irányadó nyelvtanául szolgál. Nyelvészeti működése elismeréséül 1861-ben a prágai egyetemhez rendes tanárnak nevezték ki, ahol már 1854 óta mint magántanár működött. 1892-ben nyugalomba vonult. A II. osztályú szent Anna-rend lovagja.
Nevét Hatalának is írták.