| Max Klinger | |
| Született | Lipcse |
| Elhunyt | 1920. július 5. (63 évesen)
|
| Állampolgársága | német |
| Házastársa | Gertrud Bock |
| Élettársa | Elsa Asenijeff |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Großjena |
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Klinger témájú médiaállományokat. | |
Max Klinger (Lipcse, 1857. február 18. – Großjena, 1920. július 5.) német festő, grafikus, szobrász és éremművész.
Első sikereit sorozatszerű rézkarcokkal érte el. 1879 és 1903 között sorozatokat készített. Festői képei nem álltak távol a szimbolisták és a dekadensek művészeti áramlatának képzeletvilágától. Szobrászati újításai – pl. egy 1902-es Jupiter-szerű Beethoven-szobor többszínű márványból, amelyet a lipcsei Museum der Bildenden Künstének adományozott – többek között George Frampton műveit idézik.
1874-ben Karlsruhében, majd 1875-ben Berlinben tanult egy ideig Arnold Böcklinnél. Sokat utazott (Brüsszel, Bécs, Párizs, Róma, Lipcse). Naumburg közelében, Großjenában telepedett le.