Max Reger

Max Reger
SzületettJohann Baptist Joseph Maximilian Reger
1873. március 19.
Brand
Elhunyt1916. május 11. (43 évesen)
Lipcse
ÁlneveMax Reger
ÁllampolgárságaBajor Királyság
Gyermekei
  • Christa Reger
  • Lotti Reger
Foglalkozásazeneszerző, zeneművész, karmester
Halál okaszívinfarktus
Sírhelyemüncheni Waldfriedhof
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszerzongora, orgona
IPI-névazonosító00025613014
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Reger témájú médiaállományokat.

Max Reger, eredeti nevén Johann Baptist Joseph Maximilian Reger (Brand, 1873. március 19. – Lipcse, 1916. május 11.) német zeneszerző, zongorista, orgonista és karmester.

Életútja

Az oberpfalzi Brandban született és a közeli Weidenben nőtt fel. Már kora gyerekkorától kapott zenei oktatást; később a sonderhauseni és a wiesbadeni konzervatóriumokban, többek között Hugo Riemannál, a híres zeneteoretikusnál tanult. Tanulmányai után katonai szolgálatot teljesített, de ideg-összeroppanás miatt 1898-ban visszatért a szülői házba. Zenei tevékenysége szárnyakat kapott, Weidenben írta hírnevét megalapozó jelentős műveit. 1901-ben családjával Münchenbe költözött, ahol a zenei élet aktív tagjává vált.

1902-ben feleségül vette a protestáns Elsa von Berckent. A család ellenezte a házasságot, ekkor romlott meg kapcsolata testvérével. A századforduló éveiben igen produktív volt zeneszerzőként és koncertező zongoristaként, kamarazenészként. 1905-ben Josef Gabriel Rheinberger utódja lett a hangművészeti akadémián, ám egy évvel később lemondott a tisztségéről, mivel számos dologban nézeteltérése támadt a nagyrészt konzervatív tantestülettel. Tanítványai között szerepelt többek között Joseph Haas, Johanna Senfter, Botho Sigwart zu Eulenburg, Hermann Keller, Hermann Grabner , valamint a későbbi filmzeneszerző, Willy Schmidt-Gentner.

1907-től egyetemi zeneigazgató (1908-ig) és a lipcsei királyi konzervatórium professzora lett, de koncert- és zeneszerzői tevékenységét is tovább folytatta. 1911-ben a Meininger Hofkapelle kapellmeisterének, udvari karmesterének nevezték ki, ezt a tisztséget 1914-ig látta el, röviddel a Hofkapelle feloszlatása előtt mondott fel. 1916-ban egy hangversenykörút során Lipcsében tett állomásán szívelégtelenség következtében hunyt el.

Munkássága

Reger orgonakompozíciói által vált híressé, amelyeket barátja, Karl Straube, a lipcsei Tamás-templom orgonistája vitt sikerre. Straube nem csak mint barát és előadó állt Reger mellett, hanem komponálás közben is gyakran látta el tanácsokkal Regert.

Orgonaműveiben barokk műfajokat, mint a korálelőjátékot, a fantáziát, a fúgát és passacagliát találunk, ezeket azonban újraértelmezte és saját elképzelései szerint fejlesztette tovább. Az orgonairodalom kiemelkedő alkotása a 7 korálfantázia protestáns dallamokra. Orgonaművei a legtökéletesebb alkotások a német késő romantikus orgonákra (W. Sauer, E. F. Walcker, Voit & Söhne, Furtwängler & Hammer, Rieger), csupán ezek a hangszerek rendelkeznek a művek megszólaltatásához szükséges hangszín és dinamikai palettával.

További kiemelkedő alkotásai vannak a kamarazene területén és, a dal-, a kórus-, valamint a zenekari zenében. Zenekari műveinek jellemzője a kifinomult hangszerelés és hangszínkezelés (Böcklin nyomán írt szimfonikus költemények, a Hiller-változatok, a Mozart-változatok, Romantikus szvit).

Reger nagy hatással volt az Új Bécsi Iskolára (Neue Wiener Schule), és az 1920-as években a német nyelvterület egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott zeneszerzője volt. Tanítványa, Paul Hindemith a következőket mondta róla: »A zene utolsó nagy óriása; nélküle nem lennék!«

Reger meiningeni emlékműve

1906-ban, amikor Reger Szentpéterváron adott koncertet, a közönség soraiban a 15 éves Szergej Szergejevics Prokofjev bámulattal hallgatta az előadott G-dúr szerenádot. De nem minden kortársának tetszett Reger zenéje, munkáját ellentmondásosan értékelték: Igor Stravinsky nemcsak zenéjét, de megjelenését is visszataszítónak találta; egykori tanárától, Hugo Riemanntól nézeteltérésüket követően lesújtó bírálatot kapott.

Reger maga is nehéznek titulálta saját zenéjét, nemcsak az előadók, de a hallgatók számára is. Különösen alkotói korszakának közepén keletkezett művei extrém tonalitásúak. Variációi ebben a műfajban Bach, Beethoven és Brahms művei mellett a legjobbak közé tartoznak. Az ellenpontozás területén a kromatikus polifóniával egyedülállót alkotott.

Utolsó éveiben stílusa egyszerűsödött, a lehető legnagyobb tisztaságot és szubtilitást keresve. Reger saját kései stílusát „szabad jénai stílusnak” nevezte (1915-től Jénában élt). Ebben az alkotói korszakban írott művei között megtaláljuk például a Mozart-variációkat op.132 vagy utolsó szerzeményét, az A-dúr klarinétötöst op.146.

Művei

Orgonaművek opusszámmal

Orgonaművek opusszám nélkül

Zenekari művek

Szólóhangszerre és zenekarra írt művek

Kamarazene

Zongoraművek

Vokális zenedarabok

Hangfelvételek

Kották

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek