Vidrafű

Vidrafű
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Vidrafűfélék (Menyanthaceae)
Nemzetség: Menyanthes
L. 1753
Faj: M. trifoliata
Tudományos név
Menyanthes trifoliata
L.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Vidrafű témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidrafű témájú médiaállományokat és Vidrafű témájú kategóriát.

A vidrafű vagy hármaslevelű vidrafű (Menyanthes trifoliata) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé tartozó vidrafűfélék (Menyanthaceae) családján belül a Menyanthes nemzetség egyetlen faja; korábban a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába sorolták. Gyógynövény, Magyarországon azonban védett. További nevei: bolyhosvirág, keserű háromlevelű fű, keserű-háromlevelűfű, pároshere, vidraelecke, vízi elecke és a keserű lóhere, illetve keserűlóhere is; s habár nem áll rokonságban a lóherékkel (Trifolium), a belőle készített drog egyik latin neve (Trifolii fibrini folium) ez utóbbi nevével kapcsolatos.

A Menyanthes nemzetség további, ma már kihalt fajainak maradványait megtalálták harmad- és negyedidőszaki képződményekben.

Előfordulása

Az északi félteke zsombékosaiban, láprétjeiben, égeresekben található meg, főleg sík vidékeken. Európa nagy részén előfordul, Ázsiában és Észak-Amerikában a kipusztulás szélén áll. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombságban és a Csombárdi-rét természetvédelmi területen él.

Jellemzése

A vidrafű virágai

Lágy szárú, 10–30 centiméter magas, évelő vízinövény. Pionír faj. Az iszapban vízszintesen kúszó, mintegy ujjnyi vastag gyöktörzséből fejlődnek önálló kocsányokon a hosszú nyelű, hármasan összetett levelei, később pedig ugyancsak külön kocsányon a virágzat. A levélalapokat 5–10 cm hosszú, hártyás szélű hüvely jellemzi; az összetett levelek mindhárom levélkéje nyeletlen, kopasz, húsos, 3–10 cm hosszú, elliptikus, hullámos élű, erezetük élrefutó szárnyas. A növény Magyarországon április-május környékén virágzik. Laza fürtben csoportosuló virágainak sziromlevelei fehér, piros vagy lila színűek, cimpákra tagolódnak, jellegzetesen fehér rojtosak. Borsó nagyságú tokterméseiben sok mag fejlődik.

Felhasználása

Gyógynövény

Hármasan összetett leveleit (legfeljebb 3 cm hosszú kocsánnyal) gyűjtik drognak (vidrafűlevél, Trifolii fibrini folium vagy Menyanthidis trifoliatae folium). A száradás során 6 kg-nyi frissen szedett levélből lesz 1 kg száraz levél.

A drog szagtalan, íze keserű. Hatóanyagai keserű szekoiridoid-glikozidok (foliamentin és mentiafolin), keserű monoterpén alkaloidok (gencianin).

Más forrásban az olvasható, hogy a drog „1% meniantin keserű glikozidát, gencianin glikozidát, pektint, szaponint, 5% cseranyagot, 0,07% illóolajat, zsírosolajat, kolint, enzimet, viaszt, flobafént, fitoszterint, protokatekinsavat, meniantol aglikont” tartalmaz.

A vidrafűlevelet hagyományosan étvágygerjesztőnek és hízókúránál használják forrázat (tea) vagy kivonat formájában, gyomorkeserű-likőrök alkotóeleme. Fokozza a gyomornedv-elválasztást és a nyáltermelést, továbbá gátolja prosztaglandinok és a leukotrién B4 bioszintézisét és emiatt különleges gyulladásgátló hatása van. A népi gyógyászatban lázcsillapításra használják (ezt azonban a hatóanyagok nem magyarázzák). A homeopátia lázrohamok, fej- és izomfájdalom esetén alkalmazza. Többféle gyógykészítmény alkotóeleme.

A vidrafűlevélnek előírás szerint alkalmazva nincs ismert káros mellékhatása. Keserű íze megakadályozza túlzott fogyasztását, ami hányást okozhat. Napi adagja maximum 1 g.

Fűszernövény

Ugyancsak levelét használták korábban sör ízesítésére.

Jegyzetek

  1. ↑ "13/2001. (V. 9.) KöM rendelet" (PDF). 2016. szeptember 11. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2008. június 14.
  2. ↑ Kivéve gyógyászati célra feldolgozott származéka. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
  3. 1 2 3 4 5 6 Dr. Csapody Vera – Dr. Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Dr. Kárpáti Zoltán és Dr. Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 204. o. ISBN nélkül
  4. 1 2 3 Vidrafű. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2015. november 21.
  5. 1 2 3 Vidrafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 284–285. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)
  6. ↑ Janina Jentys-Szaferowa: Importance of Quaternary Materials for Research on the Historical Evolution of Plants. Veröffentlichungen des Geobotanischen Institutes Rübel in Zürich, XXXIV. évf. (1958) 67–73. o. arch doi Hozzáférés: 2015. november 21.
  7. ↑ "Florisztikai adatok a Gödöllői-dombság területéről I." (PDF). kitaibelia.unideb.hu. Hozzáférés: 2017. március 20.
  8. ↑ "Csombárdi-rét Természetvédelmi Terület" (PDF). Duna-Dráva Nemzeti Park. 2015. szeptember 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. április 17.
  9. ↑ Menyanthes trifoliata - Plant Database

Források