Merikaré

	Merikaré
	Werkauheti kancellár írnoki palettája, Merikaré kártusával
Uralkodása	i. e. 2075–2040
;
Nomen	talán Heti
Apja	Uahkaré Heti (?)
Sírja	Merikaré-piramis
	A Wikimédia Commons tartalmaz Merikaré témájú médiaállományokat.

Merikaré az ókori egyiptomi X. dinasztia egyik uralkodója volt, az első átmeneti korban. Nem tudni pontosan, mettől meddig uralkodott, és a torinói királylistán sem sikerült azonosítani.

Uralkodása

Több tudós szerint a X. dinasztia végén uralkodott, középkorúan került trónra apja hosszú uralkodása után. Elődje (az úgynevezett III. Heti, a Merikaré intelmei állítólagos szerzője) személyazonossága még vitatott; egyesek szerint Uahkaré Hetivel azonos. Ezek az intelmek – melyeket valószínűleg Merikaré uralkodása alatt írtak, és csak fikció, hogy apja a szerző – a helyes kormányzásról szólnak. A szöveg említi az ország keleti határát is, melyet nemrégiben megerősítettek, de még az uralkodó figyelmét igénylik. Merikaré meg nem nevezett apja a szövegben említi, hogy kifosztotta Thiniszt, de fiának azt javasolja, legyen elnézőbb a problémás felső-egyiptomi területekkel.

Miután i. e. 2075 körül trónra lépett, Merikaré bölcsen belenyugodott, hogy Egyiptom területén két, egymástól független királyság létezik – Északon Hut-Neni-Niszu, délen Uaszet (Théba) központtal –, és igyekezett fenntartani a békés egymás mellett élést, melyet apja elért. Úgy tűnik, a békének köszönhetően viszonylagos jómód köszöntött be uralkodása alatt. Valamivel később arra kényszerült, hogy udvarával együtt hatalmas flottával felhajózzon a Níluson. Mikor elérte Aszjútot, beiktatta hivatalába a hozzá hű Heti kormányzót, az előző kormányzó, az elhunyt Tefibi fiát; emellett felújításokat végeztetett Upuaut isten helyi templomán. Ezután még délebbre hajózott, Sashotep városába, valószínűleg azért, hogy leverjen egy felkelést, és egyben megmutassa erejét a lázongó déli határvidékeknek.

I. e. 2040 körül hunyt el, pár hónappal fővárosa, Hut-Neni-Niszu eleste előtt, így dinasztiája a végső vereséget, melyet a XI. dinasztiabeli II. Montuhotep mért rá, már egy rövid ideig uralkodó, ismeretlen uralkodó alatt szenvedte el.

Sírja

Bővebben: Merikaré-piramis

Több forrás is arra utal, hogy Merikarét egy eddig fel nem fedezett szakkarai piramisba temették el, melynek neve „Merikaré lakhelyei virágzóak”, és a VI. dinasztiabeli Teti piramisa közelében kellett lennie. Az építkezésében részt vevő hivatalnokok címei jól dokumentáltak, mert a halotti kultusz egészen a XII. dinasztia idejéig fennmaradt; Merikaré kártusa legalább négy olyan pap sztéléjén megjelenik, akik Teti és Merikaré kultuszáért feleltek a középbirodalom idején. Közéjük tartozik Gemeniemhat is, aki más, fontos pozíciót is betöltött.

Említései

Merikarénak maradt fenn a legtöbb említése a IX. és X. dinasztia hérakleopoliszi uralkodói közül. Ezek:

a Merikaré intelmei,
fa írnoki paletta, egy Werkauheti nevű kincstárnok tulajdona, melyet egy aszjúti sírban találtak (egy Meriibré Heti nevét viselő parázstartóval együtt), ma a Louvre-ban,
feliratok II. Heti nomoszkormányzó aszjúti sírjában,
kilenc sztélé, mely említi piramisát és halotti kultuszát Szakkarában.

Feltételezett korábbi uralkodási dátum

2003-ban Arkagyij F. Demidcsik egyiptológus felvetette, hogy át kellene gondolni Merikaré helyét a dinasztiában. Úgy véli, hogy ha Merikaré volt Alsó-Egyiptom uralkodója II. Montuhotep hadjárata idején, akkor a thébai hódítás után piramisa és kultusza nem maradhatott volna fenn, és nem lett volna lehetősége gránitot szerezni be délről, mint azt a Merikaré intelmei írja. Demidcsik szerint a Tefibi és Merikaré által említett, Thiniszért folyt csaták ugyanazok, melyeket a másik fronton II. Antef thébai uralkodó vívott, így Merikaré uralkodása pár évtizeddel korábbra kellett, hogy essen, mint azt általában gondolják, arra az időre, amikor a X. dinasztia hatalma csúcsán volt.

Jegyzetek

1 2 3 William C. Hayes, The Cambridge Ancient History, vol 1, part 2, 1971 (2008), Cambridge University Press, ISBN 0-521-077915, pp. 467–78.
1 2 Jürgen von Beckerath, Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, 2nd edition, Mainz, 1999, p. 74.
1 2 3 Arkadi F. Demidchik (2003), "The reign of Merikare Khety", Göttinger Miszellen 192, pp. 25–36.
1 2 3 Flinders Petrie, A History of Egypt, from the Earliest Times to the XVIth Dynasty (1897), pp. 115-16.
↑ William C. Hayes, op. cit. p. 996.
1 2 Nicolas Grimal, A History of Ancient Egypt, Oxford, Blackwell Books, 1992, pp. 141–45.
1 2 3 Michael Rice, Who is who in Ancient Egypt, 1999 (2004), Routledge, London, ISBN 0-203-44328-4, p. 113.
1 2 3 4 William C. Hayes, op. cit. p. 466–67.
↑ William C. Hayes, op. cit. p. 237.
↑ Miriam Lichtheim, Ancient Egyptian Literature, vol. 2. pp. 97-109. University of California Press 1980, ISBN 0-520-02899-6, p. 97.
↑ Alan Gardiner, Egypt of the Pharaohs. An introduction, Oxford University Press, 1961, p. 113.
↑ James Edward Quibell, Excavations at Saqqara (1905-1906), Le Caire, Impr. de l'Institut français d'archéologie orientale (1907), p. 20 ff; pl. XIII, XV.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Merikare című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További irodalom

Wolfgang Kosack; Berliner Hefte zur ägyptischen Literatur 1 - 12: Teil I. 1 - 6/ Teil II. 7 - 12 (2 Bände). Paralleltexte in Hieroglyphen mit Einführungen und Übersetzung. Heft 8: Die Lehre für König Merikarê. Verlag Christoph Brunner, Basel 2015. ISBN 978-3-906206-11-0.

[cah4678-1] 1 2 3 William C. Hayes, The Cambridge Ancient History, vol 1, part 2, 1971 (2008), Cambridge University Press, ISBN 0-521-077915, pp. 467–78.

[beck-2] 1 2 Jürgen von Beckerath, Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, 2nd edition, Mainz, 1999, p. 74.

[demidchik-3] 1 2 3 Arkadi F. Demidchik (2003), "The reign of Merikare Khety", Göttinger Miszellen 192, pp. 25–36.

[Petrie-4] 1 2 3 Flinders Petrie, A History of Egypt, from the Earliest Times to the XVIth Dynasty (1897), pp. 115-16.

[5] William C. Hayes, op. cit. p. 996.

[grimal-6] 1 2 Nicolas Grimal, A History of Ancient Egypt, Oxford, Blackwell Books, 1992, pp. 141–45.

[Rice-7] 1 2 3 Michael Rice, Who is who in Ancient Egypt, 1999 (2004), Routledge, London, ISBN 0-203-44328-4, p. 113.

[cah4667-8] 1 2 3 4 William C. Hayes, op. cit. p. 466–67.

[9] William C. Hayes, op. cit. p. 237.

[10] Miriam Lichtheim, Ancient Egyptian Literature, vol. 2. pp. 97-109. University of California Press 1980, ISBN 0-520-02899-6, p. 97.

[11] Alan Gardiner, Egypt of the Pharaohs. An introduction, Oxford University Press, 1961, p. 113.

[quibell-12] James Edward Quibell, Excavations at Saqqara (1905-1906), Le Caire, Impr. de l'Institut français d'archéologie orientale (1907), p. 20 ff; pl. XIII, XV.