Merza Gyula

Merza Gyula
Született1861. február 25.
Kolozsvár
Elhunyt1943. december 15. (82 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Foglalkozásanéprajzkutató, armenológus, turisztikai szakíró, újságíró
SírhelyeHázsongárdi temető (Merza Gyula (1861–1943) armenológus és Bajor Andor (1927–1991) író sírja, I. B.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Merza Gyula témájú médiaállományokat.

Merza Gyula (Kolozsvár, 1861. február 25. – Kolozsvár, 1943. december 15.) magyar néprajzkutató, az örménység kutatója (armenológus), turisztikai szakíró.

Álnevei: Araráti, Ekefalvi, Figyelő, Sinapis, Vándor, Veridicus, Za-la.

Élete

Sírja a Házsongárdi temetőben

Az erdélyi örmény Merza / Mirzáián / Mirzáchi család leszármazottja. Merza Joachim kereskedő és Simai Jozefa fia. Szülővárosa piarista gimnáziumában érettségizett 1879-ben, itt és a bécsi egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Gazdasági pályára lépett, majd európai utazásokon a kirándulóhelyeket, üdülőket, idegenforgalmi intézményeket és tájrajzi múzeumokat tanulmányozva a turisztikai irodalom szakemberének képezte ki magát. Az EKE jegyzője, főpénztárosa, Táj- és Néprajzi Múzeumának igazgatója, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület egyik alapító tagja; szerepe volt a szamosújvári Örmény Múzeum létesítésében is. Az Erdély c. honismereti folyóirat szerkesztője (1903–1908), a bukaresti Ararat örmény szaklap munkatársa (1924–1925). Az örmény beköltözés emlékére a szamosújvári Verzereskul-szobor felállítását 1893-ban ő kezdeményezte.

Néprajzi és turisztikai cikkei 1919 után a Keleti Újság, Magyar Nép, Pásztortűz, Véndiákok Lapja, Nagyvárad, Független Újság hasábjain jelentek meg.

Mint örmény család leszármazottja, jelentős szerepet vállalt az erdélyi örmények múltjának és szokásainak feltárásában. A hazai örmények ethnográfiai hanyatlásának okairól és azok orvoslásáról (Szamosújvár, 1895) c. tanulmányában feldolgozta a magyarörmények sorskérdését, Az örmény kereszt (Szamosújvár, 1902) c. munkájáért XIII. Leó pápa apostoli áldással tüntette ki. Megemlékezett Szongott Kristófról, a szamosújvári Armenia c. folyóirat alapítójáról (1907); Az örmény népköltőkről (Szamosújvár 1907) c. munkája irodalomtörténeti forrásmunka. Összeállította az erdélyi örménység bibliográfiáját (kéziratban), az erdélyi örmények nép- és korrajzával az 1932-es Erdélyi Magyar Évkönyvben jelentkezett.

Sírja a Házsongárdi temetőben található (I. B.), műemléki védelem alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.228.

Művei

A kolozsvári Nemzeti (Magyar) Kaszinó százéves története (külső és belső borító)

Jegyzetek

  1. 1 2 "mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10386.htm". Hozzáférés: 2017. október 9.
  2. ↑ "archive.today/2025.10.20-120844/https://hazsongardalapitvany.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=212&bytopo=28".{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  3. ↑ "hazsongardalapitvany.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=212&bytopo=28".
  4. ↑ "ghostarchive.org/archive/TIkwh".
  5. ↑ Merza család
  6. ↑ Merza Gyula sírjának leírása és képe a Házsongárd Alapítvány adatbázisában.

Források

Kapcsolódó szócikkek