| Mildred Bailey | |
| New York, 1947 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Mildred Eleanor Rinker |
| Született | 1907. február 27. Tekoa |
| Származás | indián |
| Elhunyt | 1951. december 12. (44 évesen) Poughkeepsie |
| Pályafutás | |
| Műfajok | swing |
| Hangszer | énekhang |
| Díjak | Grammy Hall of Fame (2010) |
| Tevékenység | |
| Kiadók | Vocalion |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mildred Bailey témájú médiaállományokat. | |
Mildred Bailey (Tekoa, 1907. február 27. – Poughkeepsie, 1951. december 12.), amerikai dzsesszénekesnő. A New Grove Jazz Dictionary szerint Bailey volt első fehér énekes, aki elsajátította a kortárs fekete előadók zenei fogalmazásmódját.
Az 1930-as évek ismert amerikai jazzénekesnője volt. A dzsessztörténetben elsőként volt egy zenekarnak állandó szólistája. A közönség előtt a „Rockin ’Chair” című sláger tette ismertté. Jelentősnek számítanak a Red Norvo, John Kirby, Teddy Wilson, Benny Goodman és Coleman Hawkins muzsikusokkal készült felvételei.
A washingtoni Spokane-ban nevelkedett. Helyi kabarékban kezdett énekelni, és alkalmanként dolgozott Seattle-ben, mielőtt a nyugati partra ment, és egy Los Angeles-i helyi rádióban énekelt.
Egy diáktársa révén megismerkedett Bing Crosby-val, ennek egyenes következményeként aztán 1929-ben Whiteman felkérte, hogy legyen az énekesük.
Indián származására hivatkozva szokása volt emlékeztetni az embereket arra, hogy amerikaibb az amerikaiaknál.
Bailey négy évig maradt a zenekarban. 1933-ban otthagyta Whiteman zenekarát, és összeházasodott Red Norvoval. 1936-ban új együttest alapítottak, de Baileynek az volt az érzése, hogy Ella Fitzgerald és Billie Holiday háttérbe szorítja, és egyre mélyülő depresszióba került. 1939-ben kilépett az együtteséből, 1943-ban elvált Norvotól, és ösztönös énekstílusát veszélybe sodorta a divat, is cukorbetegség is sújtotta. Egyre ingerlékenyebb lett. Az 1940-es évek elején vidékre költözött. 1949-ben halálközeli állapotban találták. Bing Crosby és Frank Sinatra gondoskodott kórházi ápolásáról. Élete utolsó két éve nem jelentett megkönnyebbülést számára, annak ellenére, hogy 1950-ben még készült felvétele.