Minitel

Előzmények

1978-ban Franciaországban elhatározták, hogy olcsó terminál – azaz a Minitel – segítségével, telefonvonalon keresztül hozzáférést adnak a Transpac adatátviteli hálózathoz. Ezt a döntést a következő év elején Gérard Théry(wd) jelentette be a dallasi INTELCOM 79 kiállításon.

Az „Elektronikus telefonkönyv és Minitel (1979–1985)” nevű projekt vezetésével Jean-Paul Maury projektigazgatót bízták meg.

Kísérletek

Franciaországban a Télétel- és a Minitel-kísérletek 1980-ban kezdődtek, több helyszínen.

A Saint-Malo-i kísérlet

Már tervezték a 30 millió Minitel gyártását, mikor Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök, engedve a sajtólobbinak – amely versenytársat látott az új szolgáltatásban – visszakozott, és kísérletek elindítása mellett döntött.

1980 júliusában Saint-Malóban 55 előfizető (20 vállalkozás és 35 magánszemély) kapott Minitelt, hogy az elektronikus telefonkönyvet elérje. A saint-malói kísérlet 1982 decemberében ért véget.

Ezzel párhuzamosan, 1981-ben 4000 Minitelt osztottak szét Ille-et-Vilaine-ben. Azt az új szolgáltatást tesztelték, amely a gyakran elavult, nyomtatott telefonkönyvet váltaná ki, így az előfizetők nem hívogatnák a tudakozót.

Teletel 3V kísérlet

Az etikai, gazdasági és jogi aggályok eloszlatása érdekében a PTT újabb kísérletet szervezett, amely egyéb szolgáltatásokat is magában foglalt (apróhirdetések, információk, üzenetküldés). A kísérlet Vélizyben zajlott. 1980 őszén Versailles-ban, Vélizy-Villacoublay-ben, Jouy-en-Josasban, Bucben, Bièvres-ben és Les Loges-en-Josasban 2500 önként jelentező háztartás kapott Videotex terminált. Közel kétszáz szolgáltató vesz részt a kísérletben, így lehetőség nyílik arra, hogy nyilvánosan kipróbálják az új kommunikációs eszközt. A leginkább használt szolgáltatás az (ingyenes) egyéni és közületi telefonkönyv, a sajtó, a csomagküldő szolgálatok, az SNCF, a bankok és a csevegés.

A Vélizy-kísérlet jelentős lépés a telematika világában, mert ezzel hozzák létre a „telematikai újságosbódét”. Ez azt jelenti, hogy a Minitel használatához sem regisztráció, sem előfizetés nem szükséges (ahogy az újságosnál is előfizetés nélkül lehet megvenni a kívánt lapszámot); a szolgáltatás időfüggő díja a telefonszámlán jelenik meg. Ez lehetővé teszi a bevétel megosztását a telefonhálózat-üzemeltető és a (hír)szolgáltatók között.

Vélizyben az első terminál egyszerű dekóder volt, saját képernyő nélkül (a televízióhoz csatlakozott), és körülbelül húsz szolgáltatást tett elérhetővé. A távirányító fapados volt: csak egy nagybetűs alfanumerikus billentyűzet.

A legelső levelezőrendszert (ez még postaládán keresztül működött) M3V-nek hívják. Akkoriban úgy gondolták, hogy ez csak egy játékszer: a telematika jövőjét az információban, nem pedig a kommunikációban látták.

De ami az kísérlet sikerét robbanásszerűvé tette, az az első csevegőszolgáltatás elindítása volt 1982-ben. Ez az új szolgáltatás nagyon gyorsan a forgalom 85%-át tette ki. Ekkor született meg a csevegőszolgáltatás és az internet őse.

A kísérletet 1984 tavaszán fejezték be.

A szolgáltatás elindulása

Mivel a Minitel gyártásával három különböző gyártót bíztak meg (Matra, Radiotechnique [Philips] és Télic – Alcatel), az árat a lehető legalacsonyabbra lehetett alkudni.

A számlázás a kommunikáció időtartama alapján történik, függetlenül a felhasználó és a szerver közötti távolságtól.

A PTT (amelyből La Poste és France Télécom lett) 1982-ben indította útjára Franciaországban a Minitelt, amely hozzáférést biztosított online szolgáltatásokhoz, amelyek közül a legnépszerűbbek:

• A 3611: eredetileg 11 telefonkönyv (kezdetben az első három percben ingyenes volt, majd 2007 szeptemberétől már a kapcsolat felépülésekor fizetőssé vált.
• Távértékesítés (például vonatjegy).
• Szexuális társkereső és üzenetküldő oldalak (Sextel, 3615 ALINE, Claude Perdriel, 3615 ULLA )
• Játékoldalak (például 3615 CRAC J, Cécile Alvergnat).

A csevegőszolgáltatások sikerének köszönhetően 1984 és 1988 között a Minitel robbanásszerűen terjedt.

A francia állam bőkezűen támogatta a Minitel terjedését. A PTT ingyen bocsátotta az előfizetők rendelkezésre az alapterminált; a fejlettebb típusokat, például a színes Minitelt, a telefonkagylóval felszerelt Minitel 10-et vagy a kilencvenes években a csipkártyaolvasóval felszerelt Magis és Magis Club modellt bérelni vagy megvásárolni lehetett.

Az ingyenességet az évente több millió ki nem nyomtatott telefonkönyvön elért megtakarítás indokolta, mert a Minitellel felszerelt otthonok csak a közületi telefonkönyvet kapták meg, az egyéni előfizetőkét nem.

Gyors terjeszkedés

1985 folyamán a Minitelek száma meghaladta az egymilliós határt, és a forgalom növekedése olyan mértékű volt, hogy nyáron a forgalmat lebonyolító Transpac hálózat összeomlott.

Az 1985-ös évben a Minitelt havonta több mint 15 millió órányit használták. 1986 január végén a Minitelek száma elérte az 1,4 milliót (ebből 300 000 a vállalkozásoknál és 1,1 millió a magánlakásoknál volt).

Az 1990-es évek elején 6,5 millió háztartásban volt Minitel, ez messze meghaladta az Észak-Amerikában hasonló szolgáltatásokat kínáló CompuServe(wd) hálózat felhasználóinak számát, de még a Prodigy(wd) felhasználóinak számát is, pedig az jobban hasonlított a Minitelre, mert kezdetleges grafikus felületet is használt.

Az 1980–1990-es évek fordulóján az amerikaiak intenzíven érdeklődtek a francia Minitel-hálózat iránt: Al Gore leendő alelnök David Lytelt küldte Franciaországba, hogy ne annyira a műszaki megvalósítást, mint inkább a kínált szolgáltatások tartalmát kutassa. A tapasztaltakat Al Gore 1994-es, az információs autópályáról tartott beszédében használta fel.

A Minitel kezdetben kétféle tarifát alkalmazott: 3613 számon felépített hívást a hívott fizette, míg a 3614-es számot tárcsázva a hívó fizetett (óránként 20 frankot, azaz 3,05 €-t; csúcsidőn kívül kedvezmény járt). 1984 februárjában bevezették az „újságosbódét” a 3615-ös számon. A hívó ezt tárcsázva óránként 60 frankot (9,15 €-t) fizetett, ebből 40-et kapott az információszolgáltató és 20-at a France Télécom. Ez a „fordított számlázás” tette lehetővé, hogy a szolgáltató, például egy újság szerkesztősége részesüljön a bevételből.

Az „újságosbódé” 1984-es megjelenése után a szolgáltatók száma ugrásszerűen megnőtt: az 1984-es 145-ről 1985-ben 2074-re, 1987-ben 5000-re, 1995-ben pedig 25 000-re. Abban az évben a szolgáltatások közel egymilliárd eurónak megfelelő bevételt termeltek, míg a terminálok száma 6,5 millió volt. A csevegőszolgáltatások, köztük a szexuális tartalmúak 1990-ben a Minitel-hívások felét tették ki.

2000-ben a Minitelt közel 25 millióan használták (a 60 millió lakosból), míg a terminálok száma kilencmilliót tett ki. Továbbra is széles körben használták, például vásárlásra is; sőt, néhány keresőmotor, így a Yahoo! vagy az AltaVista(wd) is elérhető volt Minitelen keresztül.

A Minitel virágkora és az internet támaszotta verseny

A Minitellel felszerelt háztartások száma 1993-ban érte el csúcsát, 6,5 milliót. Ami a szolgáltatások igénybevételét illeti, 2003-ban érte el a maximumot: nagyjából ötmillió Minitel-készülék és hozzávetőleg ugyanannyi, számítógépen szimulált Minitel (i-Minitel ) kapcsolódott a Télétel szolgáltatáshoz. A szolgáltatások száma 1995-ben és 1996-ban 25 000 felett volt, majd 2003-ban 9602, 2005-ben 6123-ra, 2008-ban pedig 3000 körülire csökkent.

2005-ben a hívások száma (az elektronikus telefonkönyv nélkül) 351 millió volt, ami 26%-os csökkenést jelentett 2004-hez képest.

2009 februárjában a Minitel-hálózaton havonta még mindig 10 millió kapcsolatot építettek fel 4000 szolgáltatással, ebből egymilliót a 3611-en (elektronikus telefonkönyv).

2010-ben még kétmillió ember használta a Minitelt, 200 000 € bevételt generálva.

A szolgáltatás leállítása

A 3615-ös számon elérhető, fizetős szolgáltatásoknak erős versenyt támasztott az ingyenes internet. A 3611-es számon hívható elektronikus telefonkönyvet 2009 márciusában tervezték leállítani, de ezt a jelentős számú hívás miatt elhalasztották. 2008-ban a 3611-et havonta 200 000–300 000 előfizető hívta, az előző évben pedig „a 220 millió Minitel-hívásból 80 milliót tett ki”.

A Télétel hálózatát a France Télécom – Orange 2012. június 30-án állította le. A Minitel fejlesztésére irányuló gyenge próbálkozások ellenére – a személyi számítógépről könnyen elérhető internet támasztotta verseny miatt – a Minitel használata visszaesett. Egyesek, például Bernard Marti, azt bírálják, hogy bizonyos vezetők nem akarnak több képet vagy rajzot megjeleníteni.

Egyes ritka Minitel-oldalak (például mikroszerverek) továbbra is elérhetőek a telefonhálózaton (PSTN) keresztül, függetlenül a Télétel hálózat leállításától.

A Minitelhez hasonló rendszerek a világban

A Minitelt – vagy hasonló rendszert – több országban is bevezették, változó sikerrel:

• Ausztria: a német Bildschirmtext-rendszert vette át;
• Belgium: Belgacom;
• Bulgária: Infotel;
• Dél-Afrika: Beltel, 1986; a Telkom működtette;
• Egyesült Királyság: Prestel, de ez a rendszer nem volt sikeres a magánelőfizetők körében;
• Hollandia: Viditel és Vidéotex;
• Írország: Minitel, üzemeltető: Telecom Eireann (1988);
• Japán: Captain-rendszer;
• Kanada: 1988-ban a Bell Canada elindítja az Alex nevű szolgáltatást, mely először Montréalban, majd Torontóban válik elérhetővé. 1991-ben 32 000 előfizetője volt, de a magas díjak miatt nagy volt a lemorzsolódás. Ahogy terjedt az internet, úgy csökkent az érdeklődés a szolgáltatás iránt. A szolgáltatást 1990 decemberében leállították. Egy másik, Telidon nevű rendszert szintén teszteltek;
• Magyarország: a német BTX-rendszerű, Magyar Videotex nevű szolgáltatás 1989-től működött, kevés sikerrel;
• Németország: Bildschirmtext (BTX), amely – a Minitellel ellentétben – központosított, előfizetéshez kötött rendszer, melynek 1984-ben 100 000 előfizetője és 2000 szolgáltatója volt;
• Olaszország: Minitel, üzemeltető: SIP (1985);
• Spanyolország: az Ibertex rendszert a Telefonica üzemeltette. Egy terminál felszerelése 255 €-nak megfelelő összegbe került, és a havidíj a modem sebességének függvényében (2400–9600 baud) 179 € és 409 € között mozgott. 1991-ben 275 000 terminál volt az országban;
• USA: Qwest, Minneapolisban és Omahában (1990).

1988-ban Bruno Lussato, a Conservatoire national des arts et métiers professzora mondta ezt az azóta elhíresült mondatot: „Azt mondják, hogy az egész világ irigyli tőlünk a Minitelt. Nem tudom, uraim, hogy irigylik-e, de azt biztosan tudom, hogy megvenni nem akarják.”

A Minitel 1 jellemzői

A Minitel 1-et 1982-től gyártották. Az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

• Integrált V.23 modem (1200 bit/s vétel – 75 bit/s adás);
• 40 oszlopos, 8 szürkeárnyalatos alfamozaik-kijelző;
• Soros átvitel mikroszámítógép és a Minitel között DIN-csatlakozóval(wd) 1200 bit/s-ig;
• Fogyasztás: 10 W készenléti állapotban, 30 W üzemben.

A Minitel 1B jellemzői

A Minitel 1B-t 1987-től gyártották. Tartalmazza a Minitel 1 valamennyi funkcionális jellemzőjét, továbbá az alábbiakat:

• Megfordítható V.23 modem (amely 75 bit/s vételre és 1200 bit/s adásra tud váltani);
• 80 oszlopos VT100(wd)-emuláció;
• Újabb billentyűk: 4 irányú nyíl, Fnct és CTRL billentyű, amelyek lehetővé teszi a további funkciók használatát, például karakterek/sorok beszúrását/törlését (helyi hardveres görgetéssel) vagy a VT100 terminálra jellemző kiegészítő és vezérlőkarakterek bevitelét (TAB, BRK, LF, BS, CAN);
• Nagyobb sebességű soros átvitel 4800 bit/s-ig.

A Minitel 2 jellemzői

A Minitel 2-t 1989-től gyártották. Tartalmazza a Minitel 1B összes funkcionális jellemzőjét, továbbá az alábbiakat:

• kiterjesztett DRCS karakterkészlet (lásd lejjebb);
• nagyobb sebességű soros átvitel 9600 bit/s-ig
• 80C32 mikrokontroller 14,318–18 MHz-es órajellel, 256 byte RAM-mal;
• 8 kbyte dinamikus RAM;
• a Minitel-szoftvert egy 256 kbites EPROM tárolja;
• beépített telefoncsengés-érzékelő (lehetővé teszi a hívás fogadását szerverként, megfordított modemmel).

Modellváltozatok

A Minitel műszaki jellemzőit a „STUM” (Spécifications Techniques d’Utilisation du Minitel) írja le, modellenkénti bontásban (STUM 1, STUM 1B, STUM 10, stb.). Kezdetben a CNET-nél, majd a France Télécomnál voltak elérhetők.

A részletes szabványok ellenére voltak apró eltérések a modellek és különösen a gyártók között. Lehetőség volt arra, hogy a szerver lekérdezze a Minitel pontos modellazonosítóját, és annak függényében adoptálja a szolgáltatást.

• Minitel 1 alap: szabványos ASCII-ben működik, amely lehetővé teszi a párbeszédet a nemzetközi adatbázisokkal. A kijelzőn nyolc szürkeárnyalat látható (beleértve a feketét és a fehéret is).
• Minitel 1 színes: a nyolc szürkeárnyalat színekké alakul: fekete, piros, zöld, sárga, kék, bíbor, cián, fehér (a használt kódok sorrendje szerint); fekete, kék, piros, bíbor, zöld, cián, sárga, fehér (a szürke intenzitásától függően); ennek a modellnek a billentyűzete a képernyőtől független volt.
• Minitel 1 párbeszéd: ez a főként siketek és nagyothallók számára készült terminál csevegőszoftverrel rendelkezik, amely a modem megfordított üzemmódját használja, így lehetővé teszi az írásos párbeszédet bármely más Minitelt használó levelezővel, közvetlenül a telefonhálózaton keresztül, szerver közbeiktatása nélkül.
• Minitel 1B: billentyűzete új billentyűkkel van felszerelve, köztük Fnct és Ctrl, amelyek lehetővé teszik bizonyos paraméterek módosítását (kis/nagybetűk, modem megfordítása, átviteli sebesség módosítása stb.). 80 szövegoszlop megjelenítésére képes, további megjelenítési funkciókkal („sor beszúrása”, „sor törlése”…), a modem pedig megfordítható, vagyis a vételi és átviteli sebesség felcserélhető. Továbbá kettős szabványú, mert képes Videotex-módban (24 sor, 40 karakter) és VT52(wd)-módban (24 sor, 80 karakter) egyaránt működni.

• Minitel 2: lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy jelszóval védje a termináljához való hozzáférést. A Minitel 2 telefonkönyv funkcióval is rendelkezik (akár 10 szám előzetes rögzítésének lehetősége). Fejlettebb grafikus megjelenítést is lehetővé tesz azáltal, hogy lehetővé teszi a karakterek újradefiniálását (DRCS, Dynamical Redefinable Character Set). Ezt a funkciót ritkán használják, mert lassú, és a Minitel 2 flotta soha nem volt elég nagy.
• Minitel 5: hordozható, folyadékkristályos Minitel, amely ugyanazokkal a funkciókkal rendelkezik, mint a kettős szabványú Minitel 10, a kézibeszélő nélkül.
• Minitel 10: egyesíti a Minitel és egy kifinomult telefon funkcióit. Van kettős szabványú változata is (10b).
• Minitel 12: telematikus üzenetrögzítő, amely képes hívás fogadására, kezdőlap megjelenítésére és a levelező által írt üzenet rögzítésére.
• Minitel Magis: az 1990-es évek végén jelent meg, és számos újítást hozott, például a jelszó, az asszisztens és az intelligenskártya-olvasó használatának lehetősége az online vásárlásokhoz.
• Magis Club: 64 szürkeárnyalatú, JPEG formátumú képeket megjeleníteni képes Minitel. A modem 9600 bit/s sebességű. Ezt a módot gyakran TVR-nek hívják (Télétel Vitesse Rapide). Egyes szolgáltatások kifejezetten ehhez a Minitel-verzióhoz készültek, amely a DRCS és a kettős szabványú üzemmód kezelését is tudja, és még intelligenskártya-olvasót is tartalmaz.
• Sillage 1000 VR: ez az Alcatel által gyártott kompakt minitel üzenetrögzítő kis, folyadékkristályos képernyővel rendelkezik.

• Franciaországban frogalmazott modellek
• 
  Minitel 1 Telic Alcatel ABCD billentyűzettel
• 
  Minitel 1 (NFZ 300 La Radiotechnique ) 1982
• 
  Minitel 1b Telic Alcatel
• 
  Minitel 10 Telic Alcatel
• 
  Minitel 2 Telic Alcatel
• 
  Minitel 2 Philips
• 
  Minitel 5 Mátra
• 
  Minitel Magis
• 
  Alcatel Web Touch

• Nem forglamazott prototípus
• 
  Fényképészeti Minitel (fotografikus Videotex-oldallal)

• Nemzetközi piac
• 
  A Minitel a görög piacot célozza meg
• 
  Minitel a japán piacra tervezve

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Minitel című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések

1. ↑ Médium interactif par numérisation d'information téléphonique, vagyis telefonos információk digitalizálásával működő interaktív médium
2. ↑ A köznyelvben a Minitel szó a teljes videotex-szolgáltatást, valamint a szolgáltatást nyújtani hivatott hálózati elemeket (koncentrátorok, hozzáférési pontok, adathálózat, szerverek) egyszerre jelentette.
3. ↑ Az Alexre igen erősen hatott a francia Minitel.

Hivatkozások

Bibliográfia

• Valérie Schafer. Le Minitel (francia nyelven). Paris, 230. o. (2012. november 3.). ISBN 978-2-36367-014-4 
• Marie Marchand, La Grande Aventure du Minitel, Librairie Larousse, 1987, ISBN 978-2-03-518237-1.
• Christian Tavernier. Montages autour d'un Minitel (francia nyelven), 148. o. (1994. november 3.). ISBN 2-85535-218-5 
• Jean-Yves Rincé. Le Minitel, Que sais-je ? (francia nyelven). Paris, 127. o. (1990. november 3.). ISBN 2-13-043233-6 
• Michel Abadie. Minitel story (francia nyelven), 176. o. (1988. november 3.). ISBN 2-8289-0313-3 
• Thierry Brayer, Net Mergitur, Énigme autour du Minitel, éd. Ardemo, 2012, ISBN 978-2-952927-45-1.
• (angolul) Jullien Mailland, Kevin Driscoll, Minitel, Welcome to the Internet, MIT Press, 2017, ISBN 978-0-262036-22-1.
• Denis Perier, Le dossier noir du Minitel rose, éd. Albin Michel, 1988, ISBN 978-2226034793.
• Michel Abadie. Minitel story (francia nyelven), 176. o. (1988. november 3.). ISBN 2-8289-0313-3 

Filmográfia

• Antenne 2: Mindennapi informatika. A forradalmi találmány
• "A 3615 nem válaszol – dokumentumfilm" (francia nyelven). France 3. 2022. szeptember 21. Hozzáférés: 2024. december 17.

Kapcsolódó szócikkek

• Internet

Külső hivatkozások (francia nyelven)

• A telematika története Franciaországban (Claude Rizzo-Vignaud)
• A Miniteltől az internetig (A médiaszemle, INA)
• A Minitel és az X.25 hálózatok emlékezete (Minitel.org)
• A Minitel 1B használatának műszaki leírása (STUM1B), Távközlési Főigazgatóság(wd) dokumentuma (1986)
• Minitel Múzeum, 2024
• France 2 Híradója, 2020. június 06: „A Minitel nyolc éve ért véget”