| Mircea Eliade | |
| 2007-es moldovai bélyegen | |
| Született | 1907. március 13. Bukarest |
| Elhunyt | 1986. április 22. (79 évesen) Chicago, Illinois |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | román |
| Házastársa |
|
| Foglalkozása | vallástörténet, irodalom |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | természetes halál |
| Sírhelye | Oak Woods Cemetery |
| Mircea Eliade aláírása | |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Mircea Eliade témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mircea Eliade témájú médiaállományokat. | |
Mircea Eliade (Bukarest, 1907. március 13. – Chicago, Illinois, 1986. április 22.) román származású vallástörténész, filozófus és író, a Chicagói Egyetem professzora. A 20. század egyik legbefolyásosabb valláskutatója volt, aki a vallástudományban a mai napig fennmaradt paradigmákat alapított meg.
A bukaresti, majd a kalkuttai egyetemen tanult filozófiát, történelmet és néprajzot. Rövid időre egyetemi oktatóként visszatért Romániába, majd az Antonescu-rezsim képviseletében diplomáciai szolgálatot teljesített Londonban és Lisszabonban. A háborút követően a Sorbonne-on tanított, és a párizsi Román Kulturális Központ elnöki posztját töltötte be. 1956 őszén az USA-ba költözött, és a következő évtől Chicagóban vállalt egyetemi katedrát. 1986-ban, az Amerikai Egyesült Államokban hunyt el.
Nyolc nyelven beszélt folyékonyan illetve olvasott: románul, franciául, németül, olaszul, angolul, héberül, perzsául és szanszkritül.
A nemzetközi tudományos élet a második világháborút követően felkapta Eliadét, ugyanakkor politikai múltját sokáig homály fedte. Az 1930-as években került kapcsolatba az antiszemita és magyarellenes félkatonai szervezetként működő Vasgárdával, illetve annak „civil” részével, a Mihály Arkangyal Légióval. Gyakran emlegetik Eliádét a mozgalom propagandistájaként, de a két világháború közötti román értelmiség jelentős része szimpatizált a Gárdával.
Eliade elhallgatta légionárius múltját, bár közreadta naplóit, amiből sok minden kiderül szerepvállalásáról, nézeteiről. Amikor éles kritikák érték a 30-as évekbeli írásai miatt, azt állította, ezek egy részét nem ő írta. A Mihály Arkangyal Légió lapjában, a Buna Vestireban rendszeresen publikált Eliade. Légionárius írásainak magyar fordítását a Beszélő közölte 2002-ben.
Az olasz kultúra megismerése után (1927), az indiai filozófia vált a második szenvedélyévé. Ösztöndíja révén 1928-ban Egyiptom érintésével Kalkuttába utazott, ahol az ind filozófia és a szanszkrit nyelv tanulásába kezdett. A jógával is megismerkedett, Surendranath Dasgupta segítségével és egy rövid időt egy himalájai ásramban is eltöltött. Bukarestbe való visszatérése után megírta doktori disszertációját filozófiából és egy másik disszertációt is a Jógáról. 1933-ban nagy sikert aratott a Maitreyi című regénye, mely az indiai útja és tapasztalatai alapján született.