A Naja a mérgessiklófélék családjának egy neme, ide tartoznak az úgynevezett valódi kobrák. Kobrának nevezik még néhány más genus fajait, például a királykobrát(Ophiophagus), de valamennyi közül a Naja nem tagjai a legismertebbek és leginkább elterjedtek. Különböző fajai Afrikában és Dél-Ázsiában (Arábiától a Fülöp-szigetekig) élnek.
A Naja elnevezés a szanszkritnāga szóból ered, ami kígyót jelent.
Az utóbbi időkig a Naja nembe 20-22 fajt soroltak, de újabban felülvizsgálták a kobrák rokonsági viszonyait, ezért a források nagymértékben eltérhetnek. A leginkább elfogadott a 2009-es taxonómiai revízió, amely a Boulengerina és Paranaja nemeket egyesítette a Naja genusszal, amelynek így immár 28 tagja van.
Köpködőkobra (jobbra) és közönséges kobra (balra) méregfogának szerkezete
Megjelenés
A különböző kobrafajok hossza igen eltérő, de többnyire elérik a másfél méteres méretet. A legnagyobb "valódi" kobrafaj az Afrikában honos erdei kobra, amely meghaladhatja a 3 métert is. Valamennyiük jellegzetessége, hogy veszély esetén testük elülső negyedét felemelik a földről és fenyegetően széttárják csuklyájukat, hogy nagyobbnak tűnjenek.
A genus valamennyi tagja képes az ember számára is halálos marásra. A legtöbb faj mérgének fő komponensei neurotoxinok, melyek az idegrendszert támadják meg és bénulást okoznak, de sok esetben citotoxinokat is tartalmaznak, amelyek miatt a kígyómarás lokális duzzadással, majd szövetelhalással jár, valamint véralvadásgátló hatással is rendelkezik. Némely faj szívre ható kardiotoxinokat is termel.
Néhány Naja-fajnak, az úgynevezett köpködőkobráknak méregcsatornája nem a méregfog végén, hanem valamivel feljebb, az elülső felületen nyílik és képesek arra, hogy a hagyományos harapás helyett mérgüket messzire kilövelljék (vagyis az elnevezéssel ellentétben, valójában nem köpésről van szó). A méreg célbajuttatásának pontossága és távolsága nagyon változó lehet az egyes fajok között, de valamennyien elsősorban védekezésre használják ezt a képességüket. A bőrre kerülő kígyóméreg irritálhatja a bőrfelületet, ha azonban a szembe jut, akkor erős égető érzést okoz és ha nem mossák ki azonnal és alaposan, akkor ideiglenes vagy akár végleges vakság is lehet a következmény.
A Naja-fajok közül a közép-ázsiai kobrának(N. oxiana) van a legtoxikusabb mérge. Bőr alá beadva átlagosan 0,18mg/testsúlykg elegendő az egerek felének (LD50) elpusztításához, míg a legalacsonyabb közölt LD50-érték 0,10mg/ttkg. A második legmérgezőbb a fülöp-szigeteki köpködőkobra a maga 0,2mg/ttkg-os átlagos és 0,14mg/ttkg legalacsonyabb LD50-ével. Intravénásan beadva már 0,037mg/ttkg is elegendő az egerek felének megöléséhez a közép-ázsiai kobra mérgéből a fülöp-szigeteki kobra esetében pedig 0,05mg/ttkg.
A Naja nem közegészségügyi szempontból is jelentős csoport, mert elterjedési területén minden évben nagyszámú kígyómarásért, sőt sok esetben halálozásért felelős. A kobrák egész Afrikában (még a Szahara egy részén is) és Délnyugat-, Közép-, Dél-,Délkelet- és Kelet-Ázsiában élnek. Marásuk jelentős - akár 45-50% - hányada azonban, ún. "száraz" marás, vagyis mérget nem juttatnak a sebbe. A kezeletlen, mérgezéssel járó kígyómarás a pápaszemes kobra esetében 6,5-20%-ban jár halállal, míg a közép-ázsiai kobránál ez akár 80% is lehet. A kínai kobra méregfecskendezéssel járó marása 15-20%-ban halálos, a feketenyakú köpködőkobránál 5-10%, a fokföldi kobránál 50%, az erdei kobránál 65-70%, a monoklis kobránál 7-13%, a szamari kobránál pedig 55-60%. A megfelelően kezelt kobramarásos esetek többsége gyorsan és teljesen gyógyul, de a fajtól és a marás helyétől függően így sem zárható ki teljesen a halálos végkifejlet. A legtoxikusabb méreggel rendelkező közép-ázsiai és fülöp-szigeteki kobra marása után gyorsan fellépnek a neurotoxikus tünetek és a halál akár 30 perc alatt beállhat. A fülöp-szigeteki kobra mérge szinte kizárólag idegmérgeket tartalmaz és a marás helyén alig okoz szövetpusztulást vagy fájdalmat és idejében adott szérummal gyors javulás áll be a páciens állapotában. A közép-ázsiai kobra mérge azonban jelentős mennyiségű citotoxikus és kardiotoxikus komponenssel is rendelkezik, amelyek lokálisan duzzadást, hólyagosodást, szövetpusztulást és fokozott fájdalmat okoznak, és másodlagosan a vesét is károsítják. Ennek a fajnak a marása kezelés nélkül 80%-ban halálos.
A genus több, egymással közeli rokonságban lévő, és külsőre is hasonló fajkomplexumot tartalmaz, melynek tagjait sok esetben csak a közelmúltban választották szét.
Az angolai kobrát (Naja anchietae, (Bocage, 1879) Mertens (1937) az egyiptomi kobra (N. haje), míg Broadley (1995) az örvös kobra (N. annulifera) alfajának tartja, 2004-ben pedig Broadley és Wüster külön fajnak ismerte el.
Az arábiai kobrát (Naja arabica Scortecci, 1932) a N. haje alfajának tartották, újabban önálló faj.
Az Ashe-kobrát (Naja ashei Broadley & Wüster, 2007) csak nemrég írták le Afrikából.
A feketesávos köpködőkobra (Naja nigricincta Bogert, 1940) a feketenyakú köpködőkobra alfajának számított, nemrég kapta meg a faj státuszt
A szenegáli kobrát (Naja senegalensis Trape et al., 2009) N. haje nyugat-afrikai szavannai populációjától különítették el.
A fekete erdei kobra (Naja guineensis) és a nyugat-afrikai sávos kobra (Naja savannula) önálló fajleírása 2017-es.
A molekuláris biológiai vizsgálatok alapján a korábban különálló Boulengerina és Paranaja genusokat beolvasztották a Naja nembe.
↑Watt, G; Theakston RD; Hayes CG; Yambao ML; Sangalang R et al. (4 December 1986). "Positive response to edrophonium in patients with neurotoxic envenoming by cobras (Naja naja philippinensis). A placebo-controlled study". New England Journal of Medicine 315 (23): 1444–8.
↑Brown, John H. (1973). Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, IL US: Charles C. Thomas. p. 81. ISBN0-398-02808-7.
123Brown JH. 1973. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. 184 pp. LCCCN 73-229. ISBN0-398-02808-7.
12Gopalkrishnakone, Chou, P., LM (1990). Snakes of Medical Importance (Asia-Pacific Region). Singapore: National University of Singapore. ISBN9971-62-217-3.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑Warrell, David A. "Snake bite"(PDF). Seminar. Lancet 2010 (volume 375, issue 1). 2013. október 29. dátummal az eredeti(PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2011. december 20.
↑Norris MD, Robert L.; Minton, Sherman A. (2013. szeptember 10.). "Cobra Envenomation". Medscape. United States: Medscape. Hozzáférés: 2013. december 8.
↑Solevilla, Rosalinda C (1997). "A preliminary study of the toxic principles from the venom of Naja naja samarensis, Peters". Acta Manilana. 40 (0): 1–6.{{cite journal}}: |access-date= requires |url= (súgó)
↑Broadley, D.G. & W. Wüster (2004) A review of the southern African 'non-spitting' cobras (Serpentes: Elapidae: Naja). African Journal of Herpetology 53:101-122.
12Trape, J.-F.; Chirio, L.; Broadley, D.G.; Wüster, W. (2009). "Phylogeography and systematic revision of the Egyptian cobra (Serpentes: Elapidae: Naja haje) species complex, with the description of a new species from West Africa". Zootaxa. 2236: 1–25.
↑Wüster, W.; Broadley, D.G. (2007). "Get an eyeful of this: a new species of giant spitting cobra from eastern and north-eastern Africa (Squamata: Serpentes: Elapidae: Naja)". Zootaxa. 1532: 51–68.
12Wüster, W.; Crookes, S.; Ineich, I.; Mane, Y.; Pook, C.E.; Trape, J.-F.; Broadley, D.G. (2007). "The phylogeny of cobras inferred from mitochondrial DNA sequences: evolution of venom spitting and the phylogeography of the African spitting cobras (Serpentes: Elapidae: Naja nigricollis complex)". Molecular Phylogenetics and Evolution. 45: 437–453. doi:10.1016/j.ympev.2007.07.021.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Naja című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
