Újmadárszabásúak

Újmadárszabásúak
Evolúciós időszak: Kora kréta – jelen
Mandarinréce (Aix galericulata)
Mandarinréce (Aix galericulata)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Neognathae
Pycraft, 1900
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Újmadárszabásúak témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Újmadárszabásúak témájú médiaállományokat és Újmadárszabásúak témájú kategóriát.

Az újmadárszabásúak vagy tarajos szegycsontúak (Neognathae) a madarak (Aves) osztályának egyik alosztályágát alkotják. Ez a csoport magában foglalja csaknem az összes ma élő madarat, közel 10 000 faj tartozik ide. Testvércsoportjuk a futómadár-szabásúak (Palaeognathae) alosztályága.

Testfelépítés

Felépítésükre jellemző, hogy szájpadjuk csontos elemei kicsi és könnyű csontokká egyszerűsödtek. Tarajos szegycsontú madarak, a szegycsonton jól fejlett taraj (carina) található, amely a repülőizmok tapadási helyéül szolgál.

Túlnyomó többségük a szárnyait mozgásszervként használja. Legtöbb fajuk röpképes, röpképtelen fajaik többségében a szárny az úszást szolgáló evező-szervvé módosult. Egyes csoportjaik szárnyukkal evezni és repülni egyaránt tudnak, ilyenek például az alkák és a búvárok.

Néhány fajnál a szárnyak kapaszkodó szervként is működnek, különösen fiókakorban, itt a szárnyak ujjain funkcionális karmok lehetnek, mint például a hoacin esetében.

Emlősöktől elzárt, szárazföldtől távoli szigeteken kialakult néhány olyan fajuk, mint például a dodó, melyeknél a szárny másodlagosan elveszítette a mozgásszervi funkciót.

Rendszerezés

Az alábbi rendszertani felsorolás Jarvis, E.D. et al. (2014), valamint Yury, T. et al. (2013) filogenetikus rendszertana alapján van felállítva:

Jegyzetek

  1. ↑ Jarvis, E.D. et al. (2014) Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds. Science, 346(6215):1320-1331.
  2. ↑ Yuri, T. et al. (2013) Parsimony and Model-Based Analyses of Indels in Avian Nuclear Genes Reveal Congruent and Incongruent Phylogenetic Signals. Biology, 2(1):419-444. doi:10.3390/biology2010419

Források

További információk