Nibbleridia

Nibbleridia
Rendszertani besorolás
Domén:	Eukarióták (Eukaryota);
Csoport:	Diaphoretickes;
Csoport:	Provora;
Törzs:	Nibbleridia; Tikhonenkov et al. 2022
Kládok
	Nibbleridea Nibblerida Nibbleridae Nibbleromonas; Ubysseya; ; ; ;

A Nibbleridia egy ragadozó eukarióta klád. A Provora két kládjának egyike, a Nebulidia testvércsoportja. 2 nemzetségben 6 faja van, ebből az Ubysseya 1 (Ubysseya fretuma), a Nibbleromonas 5 fajt tartalmaz.

Történet

A Nibbleridiát 2022-ben írták le Tyihonyenkov et al. 2 nemzetséggel (Ubysseya, Nibbleromonas) és 5 fajjal, törzs szintjén. 2024-ben Beljaev et al. felfedezték 6. faját, a Nibbleromonas piranhát, és a Nibbleridia ultraszerkezetét is leírták. Korábban a legtöbb Nibbleromonas-faj törzseit a Colponemida közé sorolták.^{:2., 3. kiegészítő ábra}

A Nibbleromonas arcticust először 2,51% sótartalmú tengervízben mutatták ki, Geraszimova et al. 2024 júniusában brakkvízben is kimutatták.

Etimológia

A Nibbleridia az angol nibbler (harapó) szóból és az -idia szuffixumból származik.

Genetika

Fehérjék

Inozit-triszfoszfát-receptora (ITPR) a Hematodiniuméval rokon, de egyes fajok ITPR-ei rokonságot mutatnak a Colponema és a Platysulcus tardus, illetve a Diphylleia rotans ITPR-eivel.^{:4. kiegészítő ábra} Ezenkívül mind a Nibbleromonas-fajok, mind az Ubysseya több MAC–perforin fehérjével rendelkeznek, lehetővé téve tápláléka sejtjei lízisét.^{:5. kiegészítő ábra}

Mitokondriális DNS

Mitokondriális DNS-e jelentősen változó hosszú, ezt elsősorban az I. csoportbeli intronok eltérő hossza és mennyisége okozza, azonban általában a Diphylleia rotanséhoz hasonlóan 51 fehérjekódoló génből áll, és a ritka cox11 gént is tartalmazza. A Nibbleromonas kosolapovi egy mitokondriális COX1-szakaszt horizontális géntranszferrel szerezhetett egy gombától. Egyes I. csoportbeli intronok LAGLIDADG-homológ endonukleázokat kódolnak.^{:9. kiegészítő ábra}

3 fajának – a Nibbleromonas quarantinusnak, az Ubysseya fretumának és a Nibbleromonas curacausnak – ismert teljes mitokondriális genomja. A N. quarantinusé 76 129, az U. fretumáé 68 533, a N. curacausé 65 762 bp. A N. kosolapoviéról csak az ismert, hogy 88 532 bp-nál hosszabb.^{:7. kiegészítő ábra}

Filogenetika

2 nemzetsége van, az Ubysseya 1, a Nibbleromonas 5 fajt tartalmaz. Ezek elágazási sorrendje és a Nibbleridia helyzete a Provorában a következő:

Provora

Nebulidia

Nebulomonas	N. marisrubri

Ancoracysta	A. twista

Nibbleridia

Ubysseya

U. fretuma

Nibbleromonas

	N. arcticus

	N. piranha

N. kosolapovi

	N. curacaus

	N. quarantinus

A 2022-es eredeti tanulmányban a PhyloBayes-konszenzusfa 320 génen alapuló SR4-adathalmaza szerint a Sar testvércsoportja, a többi vizsgált fa szerint azonban a Nebulidia testvércsoportja, ezzel együtt alkotva a Provorát.^{:1. kiegészítő ábra}

Morfológia

A Nibbleridia fajai mintegy 3 μm-esek, kisebbek, mint a Nebulidia. Az egyes egysejtűeknél nagyobb zsákmány elfogyasztásához sejtszájában a sejtszáj alatti kiemelkedésben 5–6 extruszóma által a szájban rögzített dentikulumokat használ. Cristái cső- vagy zsákszerűek, nukleólusza központi. Ostorain nincs masztigonéma.

2 kinetoszómája van, az elülsőé megegyezés szerint a k2, a hátulsóé a k1. A k1 2 mikrotubulus-gyökér kezdete, ezek közül az r1 a k1 a hídhoz 2 mikrotubulussal való csatlakozási pontján indul, a kinetoszómák közt az ostormélyedések falában folytatódik 4 mikrotubulussal, és a sejtszáj bal oldalát erősíti. Az r2 az evéshez használt fő gyökér, a hátulsó felszínből ered, és a sejtszáj jobb oldalán halad a sejt ventrális felszíne mentén. Eleje 3 mikrotubulusból áll, a tüskét 3 ampullából – proximális, középső, disztális – álló tűszerű ampuloszómákkal veszi körbe. Az alapján lévő lemezt a híddal vékony fonalak hálója köti össze, melyek az r2 ágán a disztális végig nyúlnak. A fonalak a plazmalemmához a sejt hátulsó ventrális végén kapcsolódnak. A hosszú sejtszájfonál a hídból ered, és k2 disztális végéből r2 teljes hosszán át nyúlik. A k1 bal oldalából kiinduló egyetlen gyökér néhány másodlagos mikrotubulussal rendelkezik a sejtszáj alatt. Az r1 és e gyökér bal oldali erősítésében a közeli fal különböző oldalain lévő gyökerek mindegyike részt vesz. Éhesen tüskéje van, és gyorsan forog, jóllakottan körte alakú, és nagy.

A N. piranha hátulsó ostora sejttesténél kétszer, elülső ostora háromszor hosszabb.

Az Ubysseya a Nebulidiához hasonlóan rendelkezik kis dorzális mélyedésekkel a hátulsó ostornál, de elülső ostorán nincs mélyedés. Ezt okozhatja az elülső ostorhoz tartozó, illetve a hátulsó ostorhoz tartozó ventrális mélyedés redukciója, ez esetben a Nibbleromonas az egyetlen ismert nemzetség, mely fenntartotta ez ősi jellemzőket ostorszerkezetében. Sejtgaratja van, transzverzális lemeze íves, átmeneti zónájában ehhez képest disztális az átmeneti henger.

A Nibbleromonas átmeneti zónája átmeneti hengere a transzverzális lemezhez képest disztális helyzetű. Sejtmembránja alveolusai közt vannak membránmélyedések.

Életmód

A Nibbleridia eukariovor citotróf egysejtűekből áll. Általában magánál nagyobb sejteket eszik, így őket nem tudja egyben bekebelezni, ehelyett általában „harapja” (trogocitózis) zsákmányát fonalas fogszerű szerkezeteivel (dentikulum).

Versenghet a táplálékért, és képes lehet fajtársait is bekebelezni, de maguknál sokkal nagyobb zsákmány esetén az éhes sejtek együttműködhetnek is. Egyik ostorával rögzülhet a szubsztráthoz. Alkalmanként egy Procryptobia sorokini-példány bekebelezését akár 10 éhes N. piranha is megkísérelheti.

A N. kosolapovi, a N. arcticus és a N. quarantinus először a zsákmányból egy nagyobb darabot kiharap, az el nem fogyasztott részt kis vezikulumba különítve el, melyet később feltehetően baktérium fogyaszt el. A N. piranha ezt ritkán használja: először a P. sorokinit bekebelezi.

Életciklus

Életciklusában nem ismert cisztaállapot. Osztódása többszakaszos: először ostorai rövidülnek, majd duplikálódnak, majd egy ostorpár a sejt hátulsó vége felé megy, és bekövetkezik a citokinézis. Ennek végén a két utódsejt egymással ellentétes irányba mutat. Az egyik nagy emésztő űröcskét, a másik tüskét szerez.

Jegyzetek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Tikhonenkov DV, Mikhailov KV, Gawryluk RMR, Belyaev AO, Mathur V, Karpov SA, Zagumyonnyi DG, Borodina AS, Prokina KI, Mylnikov AP, Aleoshin VV, Keeling PJ (2022. december 7.). "Microbial predators form a new supergroup of eukaryotes". Nature. 612 (7941): 714–719. Bibcode:2022Natur.612..714T. doi:10.1038/s41586-022-05511-5. PMID 36477531. S2CID 254436650.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Belyaev AO, Karpov SA, Keeling PJ, Tikhonenkov DV (2024. december 18.). "The nature of 'jaws': a new predatory representative of Provora and the ultrastructure of nibbling protists". Open Biol. 14 (12): 240158. doi:10.1098/rsob.240158. PMC 11651884. PMID 39689855.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
↑ Gerasimova EA, Balkin AS, Kataev VY, Filonchikova ES, Mindolina YV, Tikhonenkov DV (2025. január 25.). "Taxonomic and functional diversity of protists in saline and hypersaline lakes in southern Western Siberia, a region strongly affected by climate change". Water Biol Secur. 4 (1). doi:10.1016/j.watbs.2024.100316. Hozzáférés: 2025. február 7.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
1 2 Adl SM. "10. Obazoa, CRuMs, Hemimastigophora, and miscellaneous eukaryotes". Protistology. 157–166. o. Hozzáférés: 2025. február 7.
↑ Eglit Y, Shiratori T, Jerlström-Hultqvist J, Williamson K, Roger AJ, Ishida KI, Simpson AGB (2024. január 22.). "Meteora sporadica, a protist with incredible cell architecture, is related to Hemimastigophora". Curr Biol (angol nyelven). 34 (2): 451–459.e6. doi:10.1016/j.cub.2023.12.032. PMID 38262350.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

További információk

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Provora-1] 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 Tikhonenkov DV, Mikhailov KV, Gawryluk RMR, Belyaev AO, Mathur V, Karpov SA, Zagumyonnyi DG, Borodina AS, Prokina KI, Mylnikov AP, Aleoshin VV, Keeling PJ (2022. december 7.). "Microbial predators form a new supergroup of eukaryotes". Nature. 612 (7941): 714–719. Bibcode:2022Natur.612..714T. doi:10.1038/s41586-022-05511-5. PMID 36477531. S2CID 254436650.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[Jaws-2] 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 Belyaev AO, Karpov SA, Keeling PJ, Tikhonenkov DV (2024. december 18.). "The nature of 'jaws': a new predatory representative of Provora and the ultrastructure of nibbling protists". Open Biol. 14 (12): 240158. doi:10.1098/rsob.240158. PMC 11651884. PMID 39689855.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[Gerasimova_2025-3] Gerasimova EA, Balkin AS, Kataev VY, Filonchikova ES, Mindolina YV, Tikhonenkov DV (2025. január 25.). "Taxonomic and functional diversity of protists in saline and hypersaline lakes in southern Western Siberia, a region strongly affected by climate change". Water Biol Secur. 4 (1). doi:10.1016/j.watbs.2024.100316. Hozzáférés: 2025. február 7.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[Adl_2025-4] 1 2 Adl SM. "10. Obazoa, CRuMs, Hemimastigophora, and miscellaneous eukaryotes". Protistology. 157–166. o. Hozzáférés: 2025. február 7.

[Meteora-5] Eglit Y, Shiratori T, Jerlström-Hultqvist J, Williamson K, Roger AJ, Ishida KI, Simpson AGB (2024. január 22.). "Meteora sporadica, a protist with incredible cell architecture, is related to Hemimastigophora". Curr Biol (angol nyelven). 34 (2): 451–459.e6. doi:10.1016/j.cub.2023.12.032. PMID 38262350.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)