Nicholas Roerich

Nicholas Roerich
Nicholas Roerich fényképe (1940-47)
Nicholas Roerich fényképe (1940-47)
Született1874. október 9.
Szentpétervár
Elhunyt1947. december 13. (73 évesen)
Kullu
Álneve
  • Rerich, Nikolaj Konstantinovič
  • Rerih, Nikolaj Konstantinovic
  • Rerikh, N. K.
  • Rerikh, Nikolaĭ
  • Roehrich, Nikolay Konstantinovich
  • Roerich, Nicolas
  • Roerich, Nikolaĭ Konstantinovich
  • Roerich, Nikolaj Konstantinovic
Állampolgárságaorosz
HázastársaHelena Roerich
Gyermekei
  • Svetoslav Roerich
  • George de Roerich
SzüleiMaria Vasiljevna Rerich
Konstantin Roerich
Foglalkozása
Iskolái
  • Cári Művészeti Akadémia Felsőfokú Művészeti Iskolája (–1897)
  • Imperial St. Petersburg University (–1898)
Kitüntetései
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Szent Szaniszló-érdemrend
  • Szent Anna-rend
  • Szent Száva-rend
  • Royal Order of the Polar Star
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicholas Roerich témájú médiaállományokat.

Nicholas Roerich (Névváltozat: Rörich; Nyikolaj Konsztantyinovics; oroszul: Николай Константинович Рерих; Szentpétervár, 1874. október 9. — Kulu, India, 1947. december 13.) orosz festő, író, régész, tudós, utazó és filozófus. 1935-ben a nemzetközi békemozgalom (Roerich Paktum) kezdeményezője a békéért és a kulturális örökség védelméért (Pax Cultura). Többször is felterjesztették Nobel-díjra.

Életpályája

A szentpétervári művészeti akadémián tanult festeni, majd Párizsban Fernand Cormon volt a mestere. A Mir Iszkussztva csoport elnöke lett. Főként történelmi tárgyú szecessziós képeket festett. Jelentősek mozaiktervei és Puskin-illusztrációi is. Pavel Tretyjakov is felfigyelt a munkásságára. Barátja volt Szergej Gyagilev a Cári Orosz Balett igazgatója. Számos jelmezt és díszletet tervezett a híres orosz balett darabok számára, például Igor Stravinsky Tavaszi áldozat című balettjéhez.

1917 után feleségével, Jelenával és két fiával együtt menekült Oroszországból Finnországba, majd Londonba. Londonban teozófiával foglalkozott. 1920-tól az Amerikai Egyesült Államokban élt, 1929-től alkotásait önálló múzeumban állította ki, külön az ő festményei és életútjának bemutatása céljából létesítettek egy múzeumot New York Manhattan negyedében, ez a Nicholas Roerich Múzeum, amely ma is vonzza a látogatókat.

Roerich sokat utazott 1924-1928 közt, különösen India volt nagy hatással művészetére, járt Tibetben, Kínában, Szibériában és Mongóliában is. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a keleti régészeti és néprajzi kutatásokkal, s öreg kori festészetében nagy hangsúlyt kapott a Himalája látványa.

Halála után szülővárosában, a korabeli Leningrádban 1960-ban volt nagy sikerű gyűjteményes kiállítása. Moszkvában egy szecessziós stílusban épült múzeumot neveztek el róla. Rendkívül termékeny alkotó volt, mintegy 30 tanulmányát és 7000 festményét őrzik jeles múzeumok.

Galéria

Jegyzetek

  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 11.
  2. 1 2 "www.roerich.org/roerich-biography.php".
  3. 1 2 "Grove Art Online" (angol nyelven). Oxford University Press.
  4. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  5. ↑ "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. ↑ "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  7. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
  8. ↑ Kenneth Archer (2017. december 13.). "Roerich, Nicholas". Grove Art Online (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press. doi:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T072668.
  9. ↑ Roerich's Hymalaya

Források