Széleskörűen ismertté vált igen jelentős díjakat nyert egész estés animációs nagyjátékfilmjeivel, a Sita Sings the Blueszal (ami a Rámájana alapján készült), majd a 2018-ban befejezett (szintén többszörösen díjazott) Seder-Masochism(wd)-mal. Ez utóbbi az Exodus sajátos, keserűen humoros, feminista újragondolása a istennő-imádatból kibontakozó patriarchátusig.
Pályafutása
Zsidó családból származik. Apja matematikaprofesszor volt az Illinois-i Egyetemen, és a hetvenes évek elején egy darabig Urbana polgármestere is volt.
Paley a helyi általános és középiskolákba járt, majd elvégezte az Illinois-i Egyetemet is 1986-ban. Két évig képzőművészetet tanult. Chris Butler középiskolai történelemtanárával együttműködve illusztrálta Az Északi-sark története című képregényt. A főiskola alatt sikert aratott a Joyride című képregénye is.
1988-ban a kaliforniai Santa Cruzba költözött, ahol írni és rajzolni kezdte a Nina kalandjait. 1991-ben illusztrálta a Santa Cruz Haggadah-t. 2002-ben írt és rendezett egy rövid rajzfilmet Fetch! címmel, ami azóta is népszerű.
2002-től Paley a népesség növekedésének ellentmondásos témájára kezdett összpontosítani. Az egyik legnevezetesebb e kérdést taglaló filmje a The Stork, amelyben a természetes környezet pusztításra késztetik a gólyákat, és embercsecsemők a madarak áldozatai. A 3 és fél perces film jelentős sikert aratott különböző fesztiválokon, így a Sundance Film Festivalon is.
.jpg)
